Krónikák második könyve 20

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Aztán egybegyűltek Moáb fiai s Ammon fiai s velük mások az ammoniták közül, Jozafát ellen, hogy hadra keljenek vele.	1 After this the Moabites, the Ammonites, and with them some Meunites came to fight against Jehoshaphat.
2 Hírmondók jöttek azonban, és jelentették Jozafátnak: »Hatalmas sokaság jött ellened a tengeren túl levő helyekről meg Szíriából, és íme, már Aszászon-Támárban, vagyis Engadiban vannak.«	2 The message was brought to Jehoshaphat: "A great multitude is coming against you from across the sea, from Edom; they are already in Hazazon-tamar" (which is En-gedi).
3 Jozafát ekkor igen megrémült. Minden erejéből az Urat kezdte keresni, s böjtöt hirdetett egész Júdában.	3 Jehoshaphat was frightened, and he hastened to consult the LORD. He proclaimed a fast for all Judah.
4 Erre Júda egybegyűlt, hogy könyörögjön az Úrhoz, és városaiból is valamennyien eljöttek, hogy esdekeljenek előtte.	4 Then Judah gathered to seek help from the LORD; from every one of the cities of Judah they came to seek the LORD.
5 Ekkor Jozafát megállt Júda és Jeruzsálem gyülekezetének közepén, az Úr házában, az új udvar előtt,	5 Jehoshaphat stood up in the assembly of Judah and Jerusalem in the house of the LORD before the new court,
6 és azt mondta: »Urunk, atyáink Istene, te vagy az Isten az égben és te uralkodsz a nemzetek valamennyi országán, kezedben erő és hatalom van, s neked senki sem tud ellenállni.	6 and he said: "LORD, God of our fathers, are you not the God in heaven, and do you not rule over all the kingdoms of the nations? In your hand is power and might, and no one can withstand you.
7 Nemde Istenünk, te pusztítottad el e föld valamennyi lakóját néped, Izrael elől, és te adtad azt oda barátod, Ábrahám utódának mindörökre?	7 Was it not you, our God, who drove out the inhabitants of this land before your people Israel and gave it forever to the descendants of Abraham, your friend?
8 Ők le is telepedtek rajta, és szentélyt építettek nevednek, mondván:	8 They have dwelt in it and they built in it a sanctuary to your honor, saying,
9 ‘Ha nyomorúság, ítélő kard, pestis vagy éhínség zúdul ránk, megállunk színed előtt, e ház előtt, amely nevedet viseli és hozzád kiáltunk ínségünkben, s te meghallgatsz és megsegítesz.’	9 'When evil comes upon us, the sword of judgment, or pestilence, or famine, we will stand before this house and before you, for your name is in this house, and we will cry out to you in our affliction, and you will hear and save!'
10 Nos, íme, Ammon és Moáb fiai, meg Szeír hegyének lakói, akik között nem engedted átvonulni az izraelitákat, amikor kijöttek Egyiptomból, ezért azok elkerülték őket, s nem pusztították el őket,	10 And now, see the Ammonites, Moabites, and those of Mount Seir whom you did not allow Israel to invade when they came from the land of Egypt, but instead they passed them by and did not destroy them.
11 ellenkezőleg fizetnek nekünk, és ki akarnak minket űzni birtokunkból, amelyet nekünk adtál.	11 See how they are now repaying us by coming to drive us out of the possession you have given us.
12 Istenünk, hát nem bünteted meg őket? Hiszen bennünk nincs annyi erő, hogy e ránk zúduló sokaságnak ellent tudjunk állni. Mivel pedig nem tudjuk, mit csináljunk, csak az marad hátra számunkra, hogy hozzád emeljük szemünket.« –	12 O our God, will you not pass judgment on them? We are powerless before this vast multitude that comes against us. We are at a loss what to do, hence our eyes are turned toward you."
13 Ott állt ezalatt egész Júda az Úr előtt, kisdedeivel, feleségeivel és gyermekeivel együtt.	13 All Judah was standing before the LORD, with their little ones, their wives, and their young sons.
14 Ott volt Jahaziél is, az Ászáf fiai közül való levita, Zakariásnak a fia, annak a Benájának az unokája, aki Matanja fiának, Jejélnek volt a fia. Ezt a tömeg között megragadta az Úr lelke,	14 And the spirit of the LORD came upon Jahaziel, son of Zechariah, son of Benaiah, son of Jeiel, son of Mattaniah, a Levite of the clan of Asaph, in the midst of the assembly,
15 és azt mondta: »Figyeljetek ide júdaiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan, veled együtt, Jozafát király. Ezt üzeni nektek az Úr: Ne féljetek és ne rettegjetek ettől a sokaságtól, mert nem ti fogtok harcolni ellenük, hanem Isten.	15 and he said: "Listen, all of Judah, inhabitants of Jerusalem, and King Jehoshaphat! The LORD says to you: 'Do not fear or lose heart at the sight of this vast multitude, for the battle is not yours but God's.
16 Vonuljatok le holnap ellenük, és mivel ők a Szísz nevű domboldalon fognak felvonulni, rájuk találtok a Jeruel pusztával szemben levő völgy szélén.	16 Go down against them tomorrow. You will see them coming up by the ascent of Ziz, and you will come upon them at the end of the wadi which opens on the wilderness of Jeruel.
17 Harcolnotok azonban nektek nem kell, hanem csak álljatok veszteg, és meglátjátok, hogy segít az Úr titeket, Júda és Jeruzsálem! Ne féljetek, ne rettegjetek, csak vonuljatok ki holnap ellenük és az Úr veletek lesz.«	17 You will not have to fight in this encounter. Take your places, stand firm, and see how the LORD will be with you to deliver you, Judah and Jerusalem. Do not fear or lose heart. Tomorrow go out to meet them, and the LORD will be with you.'"
18 Erre Jozafát s Júda és Jeruzsálem valamennyi lakosa arccal a földre borult az Úr előtt és imádta őt,	18 Then Jehoshaphat knelt down with his face to the ground, and all Judah and the inhabitants of Jerusalem fell down before the LORD in worship.
19 a Kaát fiai és a Kóré fiai közül való leviták pedig nagy fennszóval magasztalták az Urat, Izrael Istenét.	19 Levites from among the Kohathites and Korahites rose to sing the praises of the LORD, the God of Israel, in a resounding chorus.
20 Reggel aztán felkeltek és kivonultak Tekoa pusztájába. Elinduláskor megállt közöttük Jozafát és azt mondta: »Hallgassatok meg, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben és akkor nyugodtak lehettek, higgyetek prófétáinak, és minden sikerülni fog.«	20 In the early morning they hastened out to the wilderness of Tekoa. As they were going out, Jehoshaphat halted and said: "Listen to me, Judah and inhabitants of Jerusalem! Trust in the LORD, your God, and you will be found firm. Trust in his prophets and you will succeed."
21 Miután ezt a tanácsot adta a népnek, kirendelte az Úr énekeseit, hogy dicsérjék őt seregeikben, és vonuljanak a hadsereg élén és egyhangúlag mondják: »Dicsérjétek az Urat, mert irgalmassága mindörökké tart.«	21 After consulting with the people, he appointed some to sing to the LORD and some to praise the holy Appearance as it went forth at the head of the army. They sang: "Give thanks to the LORD, for his mercy endures forever."
22 Mihelyt elkezdték énekelni a dicséretet, az Úr önmaguk ellen fordította az ő lescsapataikat – tudniillik Ammon, Moáb és a Szeír hegy fiainak lescsapatait, akik kivonultak, hogy harcra keljenek Júdával – és vereséget szenvedtek.	22 At the moment they began their jubilant hymn, the LORD laid an ambush against the Ammonites, Moabites, and those of Mount Seir who were coming against Judah, so that they were vanquished.
23 Ammon és Moáb fiai ugyanis felkeltek Szeír hegyének lakói ellen, s ölték és pusztították őket, s miután ezt végrehajtották, egymás ellen fordultak s kölcsönösen osztották egymásnak a sebeket.	23 For the Ammonites and Moabites set upon the inhabitants of Mount Seir and completely exterminated them. And when they had finished with the inhabitants of Seir, they began to destroy each other.
24 Így, amikor Júda ahhoz az őrhelyhez jutott, amely a pusztával szemben van, azt látta, hogy az egész széles vidék messze tele van holttesttel, és senki sincs, aki a haláltól meg tudott volna menekülni.	24 When Judah came to the watchtower of the desert and looked toward the throng, they saw only corpses fallen on the ground, with no survivors.
25 Erre Jozafát és vele az egész nép elment, hogy leszedje a holtakról a zsákmányt, s a holttestek között annyi mindenféle felszerelést és ruhát, drágaságot találtak és zsákmányoltak, hogy valamennyit el sem tudták vinni s három nap alatt sem tudták elhordani a zsákmányt a préda bősége miatt.	25 Jehoshaphat and his people came to take plunder, and they found an abundance of cattle and personal property, garments and precious vessels. They took so much that they were unable to carry it all; they were three days taking the spoil, so great was it.
26 Negyedik napon aztán egybegyűltek a Baraka völgyében. Mivel ugyanis ott hálát adtak az Úrnak, elnevezték azt a helyet a Hálaadás-völgyének s így is hívják mind a mai napig.	26 On the fourth day they held an assembly in the Valley of Beracah--for there they blessed the LORD; therefore that place has ever since been called the Valley of Beracah.
27 Aztán visszatért Júda egész legénysége s Jeruzsálem lakossága, élükön Jozafáttal Jeruzsálembe nagyon örvendezve, hogy az Úr örömet adott nekik ellenségeikkel szemben,	27 Then all the men of Judah and Jerusalem, with Jehoshaphat at their head, turned back toward Jerusalem celebrating the joyful victory the LORD had given them over their enemies.
28 és Jeruzsálemben hárfa-, lant- és trombitakísérettel bementek az Úr házába.	28 They came to Jerusalem, to the house of the LORD, with harps, lyres and trumpets.
29 Erre az országok valamennyi királyságát megszállta az Úrtól való félelem, mert hallották, hogy az Úr harcolt Izrael ellenségei ellen,	29 And the fear of God came upon all the kingdoms of the surrounding lands when they heard how the LORD had fought against the enemies of Israel.
30 és Jozafát országának nyugta lett és Isten békét adott neki körös-körül mindenfelől.	30 Thereafter Jehoshaphat's kingdom enjoyed peace, for his God gave him rest on every side.
31 Így uralkodott Jozafát Júdán. Harmincöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, s huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Seláhi leánya volt, Azubának hívták.	31 Thus Jehoshaphat reigned over Judah. He was thirty-five years old when he became king, and he reigned twenty-five years in Jerusalem. His mother was named Azubah, daughter of Shilhi.
32 Atyjának, Ászának útján járt, és arról nem tért le, s azt cselekedte, ami kedves volt az Úr előtt.	32 He followed the path of his father Asa unswervingly, doing what was right in the LORD'S sight.
33 Mindazonáltal a magaslatokat nem távolította el, és a nép még mindig nem fordította szívét az Úrhoz, atyái Istenéhez.	33 But the high places were not removed, nor as yet had the people fixed their hearts on the God of their fathers.
34 Jozafát egyéb dolgai, mind az elsők, mind az utolsók meg vannak írva Jéhunak, Hánáni fiának szavai által, amelyeket ő Izrael királyainak könyveibe iktatott.	34 The rest of the acts of Jehoshaphat, first and last, can be found written in the chronicle of Jehu, son of Hanani, which is inserted in the book of the kings of Israel.
35 Ezután Jozafát, Júda királya barátságra lépett Izrael királyával, Ohozjával, akinek cselekedetei igen gonoszak voltak.	35 After this, King Jehoshaphat of Judah allied himself with King Ahaziah of Israel, who did evil.
36 Mindazonáltal szövetkezett vele arra, hogy hajókat készítenek, s azokat Tarzisba küldik, és el is készíttették a hajóhadat Ecjon-Gáberben.	36 He joined with him in building ships to sail to Tarshish; the fleet was built at Ezion-geber.
37 Ám Eliézer, a máresai Dodáu fia így jövendölt Jozafátnak: »Mivel szövetséget kötöttél Ohozjával, az Úr összetöri műveidet.« Csakugyan, összetörtek a hajók, és nem tudtak Tarzisba menni.	37 But Eliezer, son of Dodavahu from Mareshah, prophesied against Jehoshaphat, saying, "Because you have joined with Ahaziah, the LORD will shatter your work." And the ships were wrecked and were unable to sail to Tarshish.