Krónikák második könyve 20

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Aztán egybegyűltek Moáb fiai s Ammon fiai s velük mások az ammoniták közül, Jozafát ellen, hogy hadra keljenek vele.	1 Après cela, les Moabites, les Ammonites firent une expédition contre Josaphat, des Méounites les accompagnaient.
2 Hírmondók jöttek azonban, és jelentették Jozafátnak: »Hatalmas sokaság jött ellened a tengeren túl levő helyekről meg Szíriából, és íme, már Aszászon-Támárban, vagyis Engadiban vannak.«	2 On vint avertir Josaphat: “Des ennemis arrivent, c’est une vraie multitude venue d’Édom, au-delà de la mer. Elle est à Hassasson-Tamar c’est-à-dire Engaddi.”
3 Jozafát ekkor igen megrémült. Minden erejéből az Urat kezdte keresni, s böjtöt hirdetett egész Júdában.	3 Josaphat, effrayé, consulta Yahvé et proclama un jeûne pour tout Juda.
4 Erre Júda egybegyűlt, hogy könyörögjön az Úrhoz, és városaiból is valamennyien eljöttek, hogy esdekeljenek előtte.	4 Les Judéens se rassemblèrent pour supplier Yahvé: même des villes de Juda on venait pour chercher Yahvé.
5 Ekkor Jozafát megállt Júda és Jeruzsálem gyülekezetének közepén, az Úr házában, az új udvar előtt,	5 Josaphat vint parler à l’assemblée de Juda à Jérusalem, dans la Maison de Yahvé, devant la nouvelle cour.
6 és azt mondta: »Urunk, atyáink Istene, te vagy az Isten az égben és te uralkodsz a nemzetek valamennyi országán, kezedben erő és hatalom van, s neked senki sem tud ellenállni.	6 Il dit: “Yahvé, Dieu de mon père, n’est-ce pas toi qui es Dieu dans les cieux et qui as pouvoir sur tous les royaumes des païens? La force et la puissance sont dans ta main, et personne ne peut te résister.
7 Nemde Istenünk, te pusztítottad el e föld valamennyi lakóját néped, Izrael elől, és te adtad azt oda barátod, Ábrahám utódának mindörökre?	7 N’est-ce pas toi, notre Dieu, qui as dépossédé les habitants de ce pays devant ton peuple Israël? Et tu l’as donné à la race d’Abraham, ton ami, pour toujours!
8 Ők le is telepedtek rajta, és szentélyt építettek nevednek, mondván:	8 Ils s’y sont installés et y ont construit un sanctuaire en l’honneur de ton Nom; ils ont dit:
9 ‘Ha nyomorúság, ítélő kard, pestis vagy éhínség zúdul ránk, megállunk színed előtt, e ház előtt, amely nevedet viseli és hozzád kiáltunk ínségünkben, s te meghallgatsz és megsegítesz.’	9 Si un malheur quelconque vient sur nous: guerre, fléau, peste ou famine, nous nous tiendrons devant ce Temple et devant toi, car ton Nom habite cette maison. Dans notre malheur, nous crierons vers toi, tu nous entendras et tu nous sauveras.
10 Nos, íme, Ammon és Moáb fiai, meg Szeír hegyének lakói, akik között nem engedted átvonulni az izraelitákat, amikor kijöttek Egyiptomból, ezért azok elkerülték őket, s nem pusztították el őket,	10 Maintenant, regarde ces Ammonites, ces Moabites et ces gens de la montagne de Séïr. Lorsque Israël montait du pays d’Égypte, tu n’as pas laissé Israël entrer chez eux, mais au contraire il est passé à l’écart sans les détruire.
11 ellenkezőleg fizetnek nekünk, és ki akarnak minket űzni birtokunkból, amelyet nekünk adtál.	11 Or aujourd’hui ils nous récompensent en venant nous chasser de l’héritage que tu nous as donné!
12 Istenünk, hát nem bünteted meg őket? Hiszen bennünk nincs annyi erő, hogy e ránk zúduló sokaságnak ellent tudjunk állni. Mivel pedig nem tudjuk, mit csináljunk, csak az marad hátra számunkra, hogy hozzád emeljük szemünket.« –	12 Ne nous feras-tu pas justice, ô notre Dieu? Nous sommes sans force devant cette armée immense qui s’avance contre nous, nous ne savons plus que faire: nos yeux se tournent vers toi.”
13 Ott állt ezalatt egész Júda az Úr előtt, kisdedeivel, feleségeivel és gyermekeivel együtt.	13 Tous les Judéens se tenaient debout devant Yahvé, même leurs enfants, leurs femmes et leurs fils étaient là.
14 Ott volt Jahaziél is, az Ászáf fiai közül való levita, Zakariásnak a fia, annak a Benájának az unokája, aki Matanja fiának, Jejélnek volt a fia. Ezt a tömeg között megragadta az Úr lelke,	14 Alors, en pleine assemblée, l’esprit de Yahvé s’empara de Yahaziel, fils de Zékaryas, fils de Bénayas, fils de Yéhiel, fils de Mattanyas le lévite, l’un des fils d’Asaf.
15 és azt mondta: »Figyeljetek ide júdaiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan, veled együtt, Jozafát király. Ezt üzeni nektek az Úr: Ne féljetek és ne rettegjetek ettől a sokaságtól, mert nem ti fogtok harcolni ellenük, hanem Isten.	15 Il s’écria: “Écoutez bien vous tous, Judéens, habitants de Jérusalem, et toi aussi, roi Josaphat! Voici ce que dit Yahvé: n’ayez pas peur, ne tremblez pas devant cette foule immense, car ce combat ne sera pas le vôtre mais celui de Dieu.
16 Vonuljatok le holnap ellenük, és mivel ők a Szísz nevű domboldalon fognak felvonulni, rájuk találtok a Jeruel pusztával szemben levő völgy szélén.	16 Demain, tombez sur eux, car voici qu’ils montent par la montée de Sis: vous les rencontrerez au bout de la vallée, en face du désert de Yérouel.
17 Harcolnotok azonban nektek nem kell, hanem csak álljatok veszteg, és meglátjátok, hogy segít az Úr titeket, Júda és Jeruzsálem! Ne féljetek, ne rettegjetek, csak vonuljatok ki holnap ellenük és az Úr veletek lesz.«	17 Vous n’aurez pas à combattre, soyez là sur vos positions et vous verrez comment Yahvé vous délivrera. Juda et Jérusalem, n’ayez pas peur, ne tremblez pas, demain, marchez au-devant d’eux et Yahvé sera avec vous.”
18 Erre Jozafát s Júda és Jeruzsálem valamennyi lakosa arccal a földre borult az Úr előtt és imádta őt,	18 Josaphat se prosterna le visage contre terre, tous les Judéens et les habitants de Jérusalem se prosternèrent devant Yahvé pour l’adorer.
19 a Kaát fiai és a Kóré fiai közül való leviták pedig nagy fennszóval magasztalták az Urat, Izrael Istenét.	19 Les lévites, les fils des Kahatites, et des Coréites, se levèrent pour louer Yahvé le Dieu d’Israël à pleine voix.
20 Reggel aztán felkeltek és kivonultak Tekoa pusztájába. Elinduláskor megállt közöttük Jozafát és azt mondta: »Hallgassatok meg, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben és akkor nyugodtak lehettek, higgyetek prófétáinak, és minden sikerülni fog.«	20 De grand matin, ils se mirent en route pour le désert de Tékoa. Au moment du départ, Josaphat debout, leur cria: “Écoutez-moi Judéens et habitants de Jérusalem, mettez votre foi en Yahvé votre Dieu et vous vivrez, croyez en ses prophètes et vous gagnerez.”
21 Miután ezt a tanácsot adta a népnek, kirendelte az Úr énekeseit, hogy dicsérjék őt seregeikben, és vonuljanak a hadsereg élén és egyhangúlag mondják: »Dicsérjétek az Urat, mert irgalmassága mindörökké tart.«	21 Après avoir délibéré avec le peuple, il plaça les chantres de Yahvé et ceux qui célèbrent la splendeur de son Temple, en tête de la troupe. Ils disaient: “Chantez Yahvé car éternel est son amour!”
22 Mihelyt elkezdték énekelni a dicséretet, az Úr önmaguk ellen fordította az ő lescsapataikat – tudniillik Ammon, Moáb és a Szeír hegy fiainak lescsapatait, akik kivonultak, hogy harcra keljenek Júdával – és vereséget szenvedtek.	22 Au moment où l’on commençait à pousser des cris de joie et de louange, Yahvé fit un mauvais coup aux Ammonites, aux Moabites et aux gens de la montagne de Séïr qui étaient venus contre Juda: il provoqua un désastre.
23 Ammon és Moáb fiai ugyanis felkeltek Szeír hegyének lakói ellen, s ölték és pusztították őket, s miután ezt végrehajtották, egymás ellen fordultak s kölcsönösen osztották egymásnak a sebeket.	23 Les Ammonites et les Moabites se lancèrent contre les gens de la montagne de Séïr qui furent voués à l’anathème et exterminés, puis ils se retournèrent les uns contre les autres pour s’entretuer.
24 Így, amikor Júda ahhoz az őrhelyhez jutott, amely a pusztával szemben van, azt látta, hogy az egész széles vidék messze tele van holttesttel, és senki sincs, aki a haláltól meg tudott volna menekülni.	24 Arrivés à l’endroit où l’on découvre le désert, les Judéens purent voir toute cette multitude: il n’y avait que cadavres gisant à terre, pas un rescapé!
25 Erre Jozafát és vele az egész nép elment, hogy leszedje a holtakról a zsákmányt, s a holttestek között annyi mindenféle felszerelést és ruhát, drágaságot találtak és zsákmányoltak, hogy valamennyit el sem tudták vinni s három nap alatt sem tudták elhordani a zsákmányt a préda bősége miatt.	25 Josaphat arriva avec son peuple pour enlever leurs dépouilles; ils trouvèrent beaucoup de bétail, des provisions, des habits et des objets précieux. Ils en ramassèrent plus qu’ils ne pouvaient en porter: le pillage du butin dura trois jours, tellement il y en avait.
26 Negyedik napon aztán egybegyűltek a Baraka völgyében. Mivel ugyanis ott hálát adtak az Úrnak, elnevezték azt a helyet a Hálaadás-völgyének s így is hívják mind a mai napig.	26 Le quatrième jour ils se rassemblèrent dans la vallée de Béraka: cette vallée a reçu ce nom qu’elle a porté jusqu’à ce jour, car c’est là qu’ils bénirent Yahvé.
27 Aztán visszatért Júda egész legénysége s Jeruzsálem lakossága, élükön Jozafáttal Jeruzsálembe nagyon örvendezve, hogy az Úr örömet adott nekik ellenségeikkel szemben,	27 Tous les hommes de Juda et de Jérusalem, Josaphat en tête, se mirent en route pour retourner à Jérusalem, tout joyeux car Yahvé les avait comblés de joie aux dépens de leurs ennemis.
28 és Jeruzsálemben hárfa-, lant- és trombitakísérettel bementek az Úr házába.	28 Au son des harpes, des lyres et des trompettes, ils entrèrent dans Jérusalem pour se rendre à la Maison de Yahvé.
29 Erre az országok valamennyi királyságát megszállta az Úrtól való félelem, mert hallották, hogy az Úr harcolt Izrael ellenségei ellen,	29 Quand les nations païennes apprirent que Yahvé avait combattu les ennemis d’Israël, une frayeur venant de Dieu s’abattit sur elles toutes.
30 és Jozafát országának nyugta lett és Isten békét adott neki körös-körül mindenfelől.	30 Le royaume de Josaphat fut alors en paix, car son Dieu lui procura le repos de tous côtés.
31 Így uralkodott Jozafát Júdán. Harmincöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, s huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Seláhi leánya volt, Azubának hívták.	31 Josaphat régna sur Juda. Il avait 35 ans lorsqu’il monta sur le trône et il régna 25 ans à Jérusalem; sa mère était Azouba fille de Chilhi.
32 Atyjának, Ászának útján járt, és arról nem tért le, s azt cselekedte, ami kedves volt az Úr előtt.	32 Il suivit les traces de son père Aza et ne s’en détourna pas, il fit ce qui est juste au regard de Yahvé.
33 Mindazonáltal a magaslatokat nem távolította el, és a nép még mindig nem fordította szívét az Úrhoz, atyái Istenéhez.	33 Cependant les Hauts-Lieux ne disparurent pas, car le peuple ne s’était pas encore attaché de tout son cœur au Dieu de ses pères.
34 Jozafát egyéb dolgai, mind az elsők, mind az utolsók meg vannak írva Jéhunak, Hánáni fiának szavai által, amelyeket ő Izrael királyainak könyveibe iktatott.	34 Le reste des actes de Josaphat, depuis les premiers jusqu’aux derniers, sont écrits dans les actes de Jéhu, fils de Hanani, ils ont été repris dans le Livre des Rois d’Israël.
35 Ezután Jozafát, Júda királya barátságra lépett Izrael királyával, Ohozjával, akinek cselekedetei igen gonoszak voltak.	35 Après cela Josaphat, roi de Juda, se lia avec Okozias, roi d’Israël, qui le poussa à mal faire.
36 Mindazonáltal szövetkezett vele arra, hogy hajókat készítenek, s azokat Tarzisba küldik, és el is készíttették a hajóhadat Ecjon-Gáberben.	36 Il s’allia avec lui pour construire des navires qui iraient à Tarsis et ils construisirent ces navires à Ézyon-Guéber.
37 Ám Eliézer, a máresai Dodáu fia így jövendölt Jozafátnak: »Mivel szövetséget kötöttél Ohozjával, az Úr összetöri műveidet.« Csakugyan, összetörtek a hajók, és nem tudtak Tarzisba menni.	37 Mais Éliézer, fils de Dodavas, de Marécha, prophétisa alors contre Josaphat: “Parce que tu as fait alliance avec Okozias, Yahvé a fait une brèche dans tes entreprises.” Les navires se brisèrent et ne partirent donc pas pour Tarsis.