John 11

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Now there was a certain man sick, named Lazarus, of Bethania, of the town of Mary and Martha her sister.	1 Volt egy Lázár nevű beteg Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában.
2 (And Mary was she that anointed the Lord with ointment, and wiped his feet with her hair: whose brother Lazarus was sick.)	2 Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és lábát hajával törölgette. Az ő testvére, Lázár volt beteg.
3 His sisters therefore sent to him, saying: Lord, behold, he whom thou lovest is sick.	3 A nővérek üzentek érte: »Uram, íme, akit szeretsz, beteg.«
4 And Jesus hearing it, said to them: This sickness is not unto death, but for the glory of God: that the Son of God may be glorified by it.	4 Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: »Ez a betegség nem válik halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.«
5 Now Jesus loved Martha, and her sister Mary, and Lazarus.	5 Jézus szerette Mártát, meg a nővérét, és Lázárt.
6 When he had heard therefore that he was sick, he still remained in the same place two days.	6 Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még azon a helyen maradt, ahol volt,
7 Then after that, he said to his disciples: Let us go into Judea again.	7 azután így szólt a tanítványokhoz: »Menjünk ismét Júdeába.«
8 The disciples say to him: Rabbi, the Jews but now sought to stone thee: and goest thou thither again?	8 A tanítványok azt mondták neki: »Rabbi, most akartak a zsidók megkövezni, és ismét odamégy?«
9 Jesus answered: Are there not twelve hours of the day? If a man walk in the day, he stumbleth not, because he seeth the light of this world:	9 Jézus azt felelte: »Nem tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát.
10 But if he walk in the night, he stumbleth, because the light is not in him.	10 Aki pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.«
11 These things he said; and after that he said to them: Lazarus our friend sleepeth; but I go that I may awake him out of sleep.	11 Ezt mondta, azután így szólt hozzájuk: »A barátunk, Lázár elaludt, de megyek, hogy felkeltsem őt az álomból.«
12 His disciples therefore said: Lord, if he sleep, he shall do well.	12 A tanítványok erre azt mondták: »Uram, ha alszik, meg fog gyógyulni.«
13 But Jesus spoke of his death; and they thought that he spoke of the repose of sleep.	13 Jézus azonban a haláláról szólt, azok pedig azt gondolták, hogy az álom nyugalmáról beszél.
14 Then therefore Jesus said to them plainly: Lazarus is dead.	14 Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: »Lázár meghalt,
15 And I am glad, for your sakes, that I was not there, that you may believe: but let us go to him.	15 és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek. De menjünk hozzá!«
16 Thomas therefore, who is called Didymus, said to his fellow disciples: Let us also go, that we may die with him.	16 Tamás, akit Ikernek neveznek, így szólt a többi tanítványhoz: »Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!«
17 Jesus therefore came, and found that he had been four days already in the grave.	17 Amikor Jézus megérkezett, úgy találta, hogy Lázár már négy napja a sírban van.
18 (Now Bethania was near Jerusalem, about fifteen furlongs off.)	18 Betánia pedig Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira.
19 And many of the Jews were come to Martha and Mary, to comfort them concerning their brother.	19 Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
20 Martha therefore, as soon as she heard that Jesus had come, went to meet him: but Mary sat at home.	20 Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt.
21 Martha therefore said to Jesus: Lord, if thou hadst been here, my brother had not died.	21 Márta akkor így szólt Jézushoz: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22 But now also I know that whatsoever thou wilt ask of God, God will give it thee.	22 De most is tudom, hogy bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.«
23 Jesus saith to her: Thy brother shall rise again.	23 Jézus azt felelte neki: »Testvéred fel fog támadni.«
24 Martha saith to him: I know that he shall rise again, in the resurrection at the last day.	24 Márta így szólt hozzá: »Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.«
25 Jesus said to her: I am the resurrection and the life: he that believeth in me, although he be dead, shall live:	25 Jézus azt mondta neki: »Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog,
26 And every one that liveth, and believeth in me, shall not die for ever. Believest thou this?	26 és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?«
27 She saith to him: Yea, Lord, I have believed that thou art Christ the Son of the living God, who art come into this world.	27 Márta azt felelte neki: »Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.«
28 And when she had said these things, she went, and called her sister Mary secretly, saying: The master is come, and calleth for thee.	28 Miután ezt mondta, elment és hívta a nővérét, Máriát, és odasúgta neki: »A Mester itt van és hív téged.«
29 She, as soon as she heard this, riseth quickly, and cometh to him.	29 Amikor az meghallotta ezt, gyorsan fölkelt, és hozzá sietett.
30 For Jesus was not yet come into the town: but he was still in that place where Martha had met him.	30 Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta eléje ment.
31 The Jews therefore, who were with her in the house, and comforted her, when they saw Mary that she rose up speedily and went out, followed her, saying: She goeth to the grave to weep there.	31 A zsidók pedig, akik a házban vele voltak és őt vigasztalták, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, utánamentek, mert azt gondolták: »A sírhoz megy, hogy ott sírjon.«
32 When Mary therefore was come where Jesus was, seeing him, she fell down at his feet, and saith to him: Lord, if thou hadst been here, my brother had not died.	32 Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.«
33 Jesus, therefore, when he saw her weeping, and the Jews that were come with her, weeping, groaned in the spirit, and troubled himself,	33 Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült.
34 And said: Where have you laid him? They say to him: Lord, come and see.	34 Megkérdezte: »Hová tettétek őt?« Azt felelték neki: »Uram, jöjj és lásd!«
35 And Jesus wept.	35 Jézus könnyezett.
36 The Jews therefore said: Behold how he loved him.	36 Erre a zsidók azt mondták: »Íme, mennyire szerette őt!«
37 But some of them said: Could not he that opened the eyes of the man born blind, have caused that this man should not die?	37 De voltak köztük, akik így szóltak: »Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez meg ne haljon?«
38 Jesus therefore again groaning in himself, cometh to the sepulchre. Now it was a cave; and a stone was laid over it.	38 Jézus, lelkében még mindig megindulva a sírhoz ment. Egy barlang volt az, és kővel volt befedve.
39 Jesus saith: Take away the stone. Martha, the sister of him that was dead, saith to him: Lord, by this time he stinketh, for he is now of four days.	39 Jézus így szólt: »Vegyétek el a követ!« Márta, a megholt nővére azt mondta neki: »Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!«
40 Jesus saith to her: Did not I say to thee, that if thou believe, thou shalt see the glory of God?	40 Jézus azt felelte neki: »Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?«
41 They took therefore the stone away. And Jesus lifting up his eyes said: Father, I give thee thanks that thou hast heard me.	41 A követ tehát elvették. Jézus pedig fölemelte szemeit, és így szólt: »Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
42 And I knew that thou hearest me always; but because of the people who stand about have I said it, that they may believe that thou hast sent me.	42 Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.«
43 When he had said these things, he cried with a loud voice: Lazarus, come forth.	43 Miután ezeket mondta, hangosan ezt kiáltotta: »Lázár, jöjj ki!«
44 And presently he that had been dead came forth, bound feet and hands with winding bands; and his face was bound about with a napkin. Jesus said to them: Loose him, and let him go.	44 S az, aki halott volt, kijött. A lába és a keze pólyával volt körülkötve, és az arcát kendő födte. Jézus azt mondta nekik: »Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni!«
45 Many therefore of the Jews, who were come to Mary and Martha, and had seen the things that Jesus did, believed in him.	45 Sokan a zsidók közül, akik Máriához és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne.
46 But some of them went to the Pharisees, and told them the things that Jesus had done.	46 De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, hogy Jézus miket cselekedett.
47 The chief priests therefore, and the Pharisees, gathered a council, and said: What do we, for this man doth many miracles?	47 Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és azt mondták: »Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel.
48 If we let him alone so, all will believe in him; and the Romans will come, and take away our place and nation.	48 Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk földünket és népünket.«
49 But one of them, named Caiphas, being the high priest that year, said to them: You know nothing.	49 Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: »Ti nem tudtok semmit,
50 Neither do you consider that it is expedient for you that one man should die for the people, and that the whole nation perish not.	50 s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elvész!«
51 And this he spoke not of himself: but being the high priest of that year, he prophesied that Jesus should die for the nation.	51 Ezt pedig nem magától mondta, hanem, főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért,
52 And not only for the nation, but to gather together in one the children of God, that were dispersed.	52 és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse.
53 From that day therefore they devised to put him to death.	53 Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik őt.
54 Wherefore Jesus walked no more openly among the Jews; but he went into a country near the desert, unto a city that is called Ephrem, and there he abode with his disciples.	54 Ezért Jézus már nem járt nyilvánosan a zsidók közt. Elment onnan a puszta melletti vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival együtt.
55 And the pasch of the Jews was at hand; and many from the country went up to Jerusalem, before the pasch to purify themselves.	55 Közel volt a zsidók Pászkája, és vidékről sokan mentek föl Jeruzsálembe Húsvét előtt, hogy megszenteljék magukat.
56 They sought therefore for Jesus; and they discoursed one with another, standing in the temple: What think you that he is not come to the festival day? And the chief priests and Pharisees had given a commandment, that if any man knew where he was, he should tell, that they might apprehend him.	56 Keresték Jézust, és a templomban azt mondogatták egymásnak: »Mit gondoltok? Vajon eljön-e az ünnepre?«
	57 A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, és elfogják őt.