Salmi 78

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Maschil di Asaf. ASCOLTA, o popol mio, la mia dottrina; Porgete gli orecchi alle parole della mia bocca.	1 Maszkíl Ászáftól. Figyelj, népem, tanításomra, hallgassatok szám szavára.
2 Io aprirò la mia bocca in sentenza; Io sgorgherò detti notevoli di cose antiche;	2 Bölcs mondásra nyitom számat, elmondom a régi idők titkait.
3 Le quali noi abbiamo udite, e sappiamo, E le quali i nostri padri ci han raccontate.	3 Amiket hallottunk és megismertünk, s atyáink elbeszéltek nekünk,
4 Noi non le celeremo a’ lor figliuoli, alla generazione a venire; Noi racconteremo le lodi del Signore, E la sua forza, e le sue maraviglie ch’egli ha fatte.	4 nem titkoljuk fiaik elől, elbeszéljük a jövendő nemzedéknek. Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket végbevitt.
5 Egli ha fermata la testimonianza in Giacobbe, Ed ha posta la Legge in Israele; Le quali egli comandò a’ nostri padri di fare assapere a’ lor figliuoli;	5 Bizonyságot állított Jákobnak, törvényt adott Izraelnek; Megparancsolta atyáinknak, tanítsák meg rá fiaikat,
6 Acciocchè la generazione a venire, i figliuoli che nascerebbero, le sapessero, E si mettessero a narrarle a’ lor figliuoli;	6 hogy megtanulja a következő nemzedék, a születendő gyermekek. Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak,
7 E ponessero in Dio la loro speranza, E non dimenticassero le opere di Dio. Ed osservassero i suoi comandamenti;	7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és parancsait teljesítsék!
8 E non fossero come i lor padri, Generazione ritrosa e ribella; Generazione che non dirizzò il cuor suo, Il cui spirito non fu leale inverso Dio	8 Ne legyenek olyanok, mint atyáik, az a pártütő és lázongó nemzedék; A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó, és lelke nem volt hű Isten iránt.
9 I figliuoli di Efraim, gente di guerra, buoni arcieri, Voltarono le spalle al dì della battaglia.	9 Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat, de a harc napján hátat fordítottak.
10 Non avevano osservato il patto di Dio, Ed avevano ricusato di camminar nella sua Legge;	10 Nem tartották meg Isten szövetségét, és törvényét nem akarták követni.
11 Ed avevano dimenticate le sue opere, E le maraviglie ch’egli aveva lor fatte vedere.	11 Elfelejtették tetteit, a csodáit, amelyeket megmutatott nekik.
12 Egli aveva fatti miracoli in presenza de’ padri loro, Nel paese di Egitto, nel territorio di Soan.	12 Atyáik előtt csodákat művelt, Egyiptom földjén, Tánisz mezején.
13 Egli aveva fesso il mare, e li aveva fatti passare per mezzo; Ed aveva fermate le acque come un mucchio.	13 Széthasította a tengert és átvezette őket, a vizeket szinte tömlőbe fogta.
14 E li aveva condotti di giorno colla nuvola, E tutta notte colla luce del fuoco.	14 Nappal a felhőben vezette őket, s egész éjjel a tűz fényében.
15 Egli aveva schiantate le rupi nel deserto, E li aveva copiosamente abbeverati, come di gorghi;	15 Kősziklát hasított fel a pusztában és bőséges áradattal itatta őket.
16 Ed aveva fatto uscir de’ ruscelli della roccia, E colare acque, a guisa di fiumi.	16 Patakokat fakasztott a kősziklából és folyamként ömlesztette a vizet.
17 Ma essi continuarono a peccar contro a lui, Provocando l’Altissimo a sdegno nel deserto;	17 Mégis egyre csak vétkeztek ellene, haragra ingerelték a Fölségest a pusztában.
18 E tentarono Iddio nel cuor loro, Chiedendo vivanda a lor voglia;	18 Megkísértették szívükben Istent, amikor kedvük szerint ennivalót kértek,
19 E parlarono contro a Dio, E dissero: Potrebbe Iddio Metterci tavola nel deserto?	19 s így beszéltek Isten ellen: »Tud-e Isten – mondták – asztalt teríteni a pusztában?«
20 Ecco, egli percosse la roccia, e ne colarono acque, E ne traboccarono torrenti; Potrebbe egli eziandio dar del pane, O apparecchiar della carne al suo popolo?	20 Íme megütötte a kősziklát és vizek folytak, patakok áradtak. »De vajon tud-e kenyeret is adni, és húst szerezni népének?«
21 Perciò, il Signore, avendoli uditi, si adirò fieramente; Ed un fuoco si accese contro a Giacobbe, Ed anche l’ira gli montò contro ad Israele;	21 Amikor ezt az Úr meghallotta, haragra gerjedt: Tűz gyulladt fel Jákob ellen, és harag szállt Izraelre,
22 Perciocchè non avevano creduto in Dio, E non si erano confidati nella sua salvazione;	22 mert nem hittek Istenben, és segítségében nem reméltek.
23 E pure egli aveva comandato alle nuvole di sopra, Ed aveva aperte le porte del cielo;	23 Ekkor ő parancsot adott fenn a fellegeknek, és megnyitotta az egek ajtóit.
24 Ed aveva fatta piovere sopra loro la manna da mangiare, Ed aveva loro dato del frumento del cielo.	24 Ennivalóként mannát hullatott nekik, és a mennyből adott nekik kenyeret:
25 L’uomo mangiò del pane degli Angeli; Egli mandò loro della vivanda a sazietà.	25 angyalok kenyerét ette az ember; Bőségesen küldött nekik ennivalót.
26 Egli fece levar nel cielo il vento orientale, E per la sua forza addusse l’Austro;	26 Déli szelet támasztott az égen, és hatalmával elhozta a délnyugati szelet.
27 E fece piover sopra loro della carne, a guisa di polvere; Ed uccelli, a guisa della rena del mare.	27 Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, s annyi szárnyast, mint a tenger fövenye:
28 E li fece cadere in mezzo al lor campo, D’intorno a’ lor padiglioni.	28 hullottak táboruk közepére, körös-körül sátraik köré.
29 Ed essi mangiarono, e furono grandemente satollati; E Iddio fece lor venire ciò che desideravano.	29 Ettek és nagyon jóllaktak, mert megadta nekik, amit kívántak.
30 Essi non si erano ancora stolti dalla lor cupidigia; Avevano ancora il cibo loro nella bocca,	30 De még fel sem hagytak torkosságukkal, még szájukban volt az étel,
31 Quando l’ira montò a Dio contro a loro, Ed uccise i più grassi di loro, Ed abbattè la scelta d’Israele.	31 amikor Isten haragja felgerjedt ellenük, agyonsújtotta kövéreiket, leterítette Izrael választottait.
32 Con tutto ciò peccarono ancora, E non credettero alle sue maraviglie.	32 Mindamellett ismét csak vétkeztek, és nem hittek csodatetteinek.
33 Laonde egli consumò i lor giorni in vanità, E gli anni loro in ispaventi.	33 Ezért hiábavalóságban enyésztek el napjaik, és rettegésben esztendeik.
34 Quando egli li uccideva, essi lo richiedevano, E ricercavano di nuovo Iddio.	34 Ha pusztította őket, hozzá fordultak, megtértek és virradatkor hozzá folyamodtak.
35 E si ricordavano che Iddio era la lor Rocca, E che l’Iddio altissimo era il lor Redentore.	35 Megemlékeztek arról, hogy Isten az oltalmazójuk, s a fölséges Isten a megváltójuk.
36 Ma lo lusingavano colla lor bocca, E gli mentivano colla lor lingua;	36 Szerették őt szájukkal, hazudtak neki nyelvükkel,
37 E il cuor loro non era diritto inverso lui, E non erano leali nel suo patto.	37 mert szívük nem volt egyenes hozzá, és nem voltak hűek szövetségéhez.
38 E pure egli, che è pietoso, purgò la loro iniquità, e non li distrusse; E più e più volte racquetò l’ira sua, e non commosse tutto il suo cruccio;	38 De ő irgalmasan megbocsátotta bűneiket, és nem pusztította el őket. Haragját gyakran elfordította és nem öntötte ki egész bosszúságát.
39 E si ricordò ch’erano carne; Un fiato che passa, e non ritorna	39 Megemlékezett arról, hogy nem egyebek testnél, olyanok, mint az elszálló s vissza nem térő lehelet.
40 Quante volte lo provocarono essi a sdegno nel deserto, E lo contristarono nella solitudine!	40 Hányszor lázongtak ellene a pusztában, haragra ingerelték őt a sivatagban!
41 E tornarono a tentare Iddio, E limitarono il Santo d’Israele.	41 Újra meg újra kísértették Istent, és fellázadtak Izrael Szentje ellen.
42 Essi non si erano ricordati della sua mano, Nè del giorno nel quale li aveva riscossi dal nemico.	42 Nem emlékeztek meg kezéről, arról a napról, amelyen megváltotta őket a szorongatásból.
43 Come egli aveva eseguiti i suoi segni in Egitto, E i suoi miracoli nel territorio di Soan.	43 Véghezvitte jeleit Egyiptomban és csodatetteit Tánisz mezején.
44 Ed aveva cangiati i fiumi, e i rivi degli Egizi in sangue, Talchè essi non ne potevano bere.	44 Vérré változtatta folyóikat, ihatatlanná tette patakjaikat.
45 Ed aveva mandata contro a loro una mischia d’insetti che li mangiarono; E rane, che li distrussero.	45 Legyet bocsátott rájuk és emésztette őket, és békát, hogy romlást hozzon rájuk.
46 Ed aveva dati i lor frutti a’ bruchi, E le lor fatiche alle locuste.	46 Odaadta termésüket a vándorsáskáknak, és munkájuk gyümölcsét a szöcskéknek.
47 Ed aveva guastate le lor vigne colla gragnuola, E i lor sicomori colla tempesta.	47 Szőlőiket megverte jéggel, szederfáikat dérrel.
48 Ed aveva dati alla grandine i lor bestiami, E le lor gregge a’ folgori.	48 Odavetette állataikat a jégesőnek, jószágukat a tűznek.
49 Ed aveva mandato sopra loro l’ardore della sua ira, Indegnazione, cruccio e distretta; Una mandata d’angeli maligni.	49 Rájuk bocsátotta haragjának tüzét, bosszúját, haragját, szorongatását, gonosz angyalok csapását.
50 Ed aveva appianato il sentiero alla sua ira, E non aveva scampata l’anima loro dalla morte, Ed aveva dato il lor bestiame alla mortalità.	50 Szabad utat engedett haragjának, nem kímélte meg lelküket a haláltól, dögvésszel vetett véget életüknek.
51 Ed aveva percossi tutti i primogeniti in Egitto, E le primizie della forza ne’ tabernacoli di Cam.	51 Megölte Egyiptom földjének minden elsőszülöttjét, erejük zsengéjét Kám sátraiban.
52 E ne aveva fatto partire il suo popolo, a guisa di pecore; E l’aveva condotto per lo deserto, come una mandra.	52 Mint juhokat kihozta népét, mint nyájat vezette a pusztában.
53 E l’aveva guidato sicuramente, senza spavento; E il mare aveva coperti i lor nemici.	53 Biztonságban vezette őket, nem féltek, de ellenségeiket tenger borította el.
54 Ed egli li aveva introdotti nella contrada della sua santità, Nel monte che la sua destra ha conquistato.	54 Elvitte őket a szent helyre, a hegyre, amelyet jobbja szerzett.
55 Ed aveva scacciate le nazioni d’innanzi a loro, E le aveva fatte loro scadere in sorte di eredità, Ed aveva stanziate le tribù d’Israele nelle loro stanze.	55 Kiűzte előlük a nemzeteket, mérőzsinórjával nekik osztotta ki az országot, és letelepítette sátraikban Izrael törzseit.
56 Ed avevano tentato, e provocato a sdegno l’Iddio altissimo, E non avevano osservate le sue testimonianze.	56 Mégis megkísértették és bosszantották a fölséges Istent, és nem tartották meg rendeléseit.
57 Anzi si erano tratti indietro, E si erano portati dislealmente, Come i lor padri; E si erano rivolti come un arco fallace;	57 Elpártoltak és hűtlenek lettek, akárcsak atyáik, visszavágtak, mint az álnok íj.
58 E l’avevano provocato ad ira co’ loro alti luoghi, E commosso a gelosia colle loro sculture.	58 Haragították őt a magaslatokon, féltékenységre ingerelték faragott bálványaikkal.
59 Iddio aveva udite queste cose, e se n’era gravemente adirato, Ed aveva grandemente disdegnato Israele.	59 Meghallotta ezt Isten, haragra lobbant és messze eltaszította Izraelt.
60 Ed aveva abbandonato il tabernacolo di Silo; Il padiglione ch’egli aveva piantato per sua stanza fra gli uomini.	60 Elvetette silói hajlékát, sátrát, ahol az emberek közt lakott.
61 Ed aveva abbandonata la sua forza, ad esser menata in cattività, E la sua gloria in man del nemico.	61 Fogságra adta erejét, és ékességét az ellenség kezére.
62 Ed aveva dato il suo popolo alla spada, E si era gravemente adirato contro alla sua eredità.	62 Kardélre vetette népét, és haragra gyúlt öröksége ellen.
63 Il fuoco aveva consumati i suoi giovani; E le sue vergini non erano state lodate.	63 Ifjaikat tűz emésztette meg, szűzeiket senki sem jegyezte el.
64 I suoi sacerdoti erano caduti per la spada; E le sue vedove non avevano pianto.	64 Papjaik kard által estek el, özvegyeiket senki sem siratta.
65 Poi il Signore si risvegliò, Come uno che fosse stato addormentato; Come un uomo prode, che dà gridi dopo il vino.	65 Felébredt ekkor az Úr, mint az alvó, mint a hős, aki mámoros a bortól.
66 E percosse i suoi nemici da tergo, E mise loro addosso un eterno vituperio.	66 Visszaverte ellenségeit, örök gyalázatot hozott rájuk.
67 Ed avendo riprovato il tabernacolo di Giuseppe, E non avendo eletta la tribù di Efraim;	67 Ám József sátrát elvetette, Efraim törzsét nem választotta ki,
68 Egli elesse la tribù di Giuda; Il monte di Sion, il quale egli ama.	68 hanem kiválasztotta Júda törzsét, Sion hegyét, amelyben kedvét lelte.
69 Ed edificò il suo santuario, a guisa di palazzi eccelsi; Come la terra ch’egli ha fondata in perpetuo.	69 Felépítette szentélyét, mint az égboltot, mint a földet, amelyet örökre megszilárdított.
70 Ed elesse Davide, suo servitore, E lo prese dalle mandre delle pecore.	70 Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, elhozta őt a juhnyájaktól,
71 Di dietro alle bestie allattanti Egli lo condusse a pascer Giacobbe, suo popolo; Ed Israele sua eredità.	71 elhozta őt a szoptatós juhok mögül, hogy legeltesse Jákob népét, s örökségét, Izraelt.
72 Ed egli li pasturò, secondo l’integrità del suo cuore; E li guidò, secondo il gran senno delle sue mani	72 Ő tiszta lélekkel legeltette, bölcs kézzel vezette őket.