Giobbe 12

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 E GIOBBE rispose, e disse:	1 Erre Jób így válaszolt:
2 Sì, veramente voi siete tutt’un popolo, E la sapienza morrà con voi.	2 »Tehát csak ti vagytok-e emberek, és veletek kihal a bölcsesség?
3 Anch’io ho senno come voi; Io non sono da men di voi; Ed appo cui non sono cotali cose?	3 Nekem is van eszem, úgy mint nektek; nem is vagyok nálatok alábbvaló, mert ki nem tudja azt, amit ti tudtok?
4 Io son quell’uomo ch’è schernito dal suo amico; Ma un tale invoca Iddio, ed egli gli risponderà; L’uomo giusto ed intiero è schernito.	4 Kikacagja a saját barátja azt, aki Istenhez kiáltott és meghallgatást talált! Kinevetik az igaz jámborságát!
5 Colui che sta per isdrucciolare col piè, E, per estimazione di chi è felice, un tizzone sprezzato	5 A balsorsnak megvetés jár! – gondolja a jómódban élő; rúgás vár azokra, akiknek lába megingott.
6 I tabernacoli de’ ladroni prosperano, E v’è ogni sicurtà per quelli che dispettano Iddio, Nelle cui mani egli fa cadere ciò che desiderano.	6 Bőséget élveznek a garázdák sátrai, és bizton vannak, akik Istent ingerlik, holott ő adott mindent kezükbe.
7 E in vero, domandane pur le bestie, ed esse tu l’insegneranno; E gli uccelli del cielo, ed essi te lo dichiareranno;	7 Kérdezd meg csak a barmokat, és megtanítanak, az ég madarait, majd megjelentik neked,
8 Ovvero, ragionane con la terra, ed essa te l’insegnerà; I pesci del mare eziandio te lo racconteranno.	8 szólj a földnek, és elmondja neked, s elbeszélik a tenger halai.
9 Fra tutte queste creature, Quale è quella che non sappia che la mano del Signore fa questo?	9 Ki ne tudná mindezek közül, hogy ezeket az Úr keze alkotta.
10 Nella cui mano è l’anima d’ogni uomo vivente, E lo spirito d’ogni carne umana.	10 Az ő kezében van minden élőlény párája és minden emberi testnek lelke!
11 L’orecchio non prova egli le parole, Come il palato assapora le vivande?	11 Nemde a szavakat a fül vizsgálja, miként az ízt a falatozó ínye!
12 Ne’ vecchi è la sapienza, E nella grande età è la prudenza.	12 ‘A vénekben lakozik a bölcsesség, s a hosszú életben az okosság’.
13 Appo lui è la sapienza e la forza; A lui appartiene il consiglio e l’intelligenza.	13 De Nála van a bölcsesség és az erő, övé a tanács és az okosság.
14 Ecco, se egli ruina, la cosa non può esser riedificata; Se serra alcuno, non gli può essere aperto.	14 Ha ő leront, nincs aki felépítsen, ha valakit elzár, nincs aki szabadon bocsássa.
15 Ecco, se egli rattiene le acque, elle si seccano; E se le lascia scorrere, rivoltano la terra sottosopra.	15 Ha visszatartja a vizeket, minden elszárad, ha elereszti őket, feldúlják a földet.
16 Appo lui è forza e ragione; A lui appartiene chi erra, e chi fa errare.	16 Nála van az erő és az előrelátás, ismeri a csalót s a megcsaltat egyaránt;
17 Egli ne mena i consiglieri spogliati, E fa impazzare i giudici.	17 balga végre viszi a tanácsadókat, és elveszi a bírák eszét;
18 Egli scioglie il legame dei re, E stringe la cinghia sopra i lor propri lombi.	18 feloldja a királyok övét, és kötelet fon derekukra;
19 Egli ne mena i rettori spogliati, E sovverte i possenti.	19 papokat elhurcol dicstelenül, és kiforgatja a hatalmasokat.
20 Egli toglie la favella agli eloquenti, E leva il senno a’ vecchi.	20 Elváltoztatja az igazmondók ajkát, és elveszi az öregek eszét.
21 Egli spande lo sprezzo sopra i nobili, E rallenta la cintura de’ possenti.	21 Gyalázatot áraszt a fejedelmekre, és felemeli az elnyomottakat.
22 Egli rivela le cose profonde, traendole fuor delle tenebre; E mette fuori alla luce l’ombra della morte.	22 Elveszi mélységes dolgokról a sötétség leplét, és napvilágra hozza a halál árnyékát;
23 Egli accresce le nazioni, ed altesì le distrugge; Egli sparge le genti, ed altresì le riduce insieme.	23 naggyá tesz népeket és romlást hoz rájuk, a bukottakat pedig talpra állítja;
24 Egli toglie il senno a’ capi de’ popoli della terra, E li fa andar vagando per luoghi deserti, ove non ha via alcuna.	24 megfosztja a belátástól a föld népének vezéreit, megtéveszti őket, hogy hiába bolyongjanak járatlan úton;
25 Vanno a tentone per le tenebre, senza luce alcuna: Ed egli li fa andare errando come un uomo ebbro	25 tapogatnak a sötétben, világosság nélkül, támolyogni engedi őket, mint a részegeket.