János jelenései 19
Versetti esaminati
| Káldi-Neovulgáta | Bibbia C.E.I. 1974 |
|---|---|
| 1 Ezek után mintha nagy sokaság hangját hallottam volna az égben: »Alleluja! Üdv, dicsőség és hatalom a mi Istenünknek, | 1 Dopo ciò, udii come una voce potente di una folla immensa nel cielo che diceva: "Alleluia! Salvezza, gloria e potenza sono del nostro Dio; |
| 2 mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, mert ítéletet mondott a nagy parázna asszony fölött, aki paráznaságával megrontotta a földet, és számon kérte szolgáinak vérét a kezéből!« | 2 perché veri e giusti sono i suoi giudizi, egli ha condannato la grande meretrice che corrompeva la terra con la sua prostituzione, vendicando su di lei il sangue dei suoi servi!". |
| 3 Azután pedig ezt mondták: »Alleluja! És a füstje felszáll örökkön örökké!« | 3 E per la seconda volta dissero: "Alleluia! Il suo fumo sale nei secoli dei secoli!". |
| 4 Ekkor a huszonnégy vén és a négy élőlény arcra borult, és imádták a trónján ülő Istent : »Ámen! Alleluja!« | 4 Allora i ventiquattro vegliardi e i quattro esseri viventi si prostrarono e adorarono Dio, seduto sul trono, dicendo: "Amen, alleluia". |
| 5 A trón felől pedig egy hang szólt: »Mondjatok dicséretet Istenünknek mindnyájan, ti szolgái, és akik őt félitek, kicsinyek és nagyok!« | 5 Partì dal trono una voce che diceva: "Lodate il nostro Dio, voi tutti, suoi servi, voi che lo temete, piccoli e grandi!". |
| 6 Aztán mintha nagy sereg hangját hallottam volna, olyat, mint a nagy vizek zúgása , és mint a nagy mennydörgés: »Alleluja! Mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! | 6 Udii poi come una voce di una immensa folla simile a fragore di grandi acque e a rombo di tuoni possenti, che gridavano: "Alleluia. Ha preso possesso del suo regno il Signore, il nostro Dio, l'Onnipotente. |
| 7 Örvendezzünk és vigadjunk , és adjuk meg neki a dicsőséget, mert eljött a Bárány menyegzője és a jegyese felkészült! | 7 Rallegriamoci ed esultiamo, rendiamo a lui gloria, perché son giunte le nozze dell'Agnello; la sua sposa è pronta, |
| 8 Megadatott neki, hogy ragyogó és fehér gyolcsba öltözzék; a gyolcs ugyanis a szentek igaz cselekedetei.« | 8 le hanno dato una veste di lino puro splendente". La veste di lino sono le opere giuste dei santi. |
| 9 Ekkor így szólt hozzám: »Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzős lakomájára!« Majd ezt mondta nekem: »Ezek Isten igaz igéi.« | 9 Allora l'angelo mi disse: "Scrivi: Beati gli invitati al banchetto delle nozze dell'Agnello!". Poi aggiunse: "Queste sono parole veraci di Dio". |
| 10 Ekkor a lábához borultam, hogy imádjam őt, de ő így szólt hozzám: »Vigyázz, ne tedd ezt, mert a te szolgatársad vagyok, és testvéreidé, akiknél Jézus tanúságtétele van. Istent imádd, mert Jézus tanúságtétele a prófétálás lelke.« | 10 Allora mi prostrai ai suoi piedi per adorarlo, ma egli mi disse: "Non farlo! Io sono servo come te e i tuoi fratelli, che custodiscono la testimonianza di Gesù. È Dio che devi adorare". La testimonianza di Gesù è lo spirito di profezia. |
| 11 Ekkor láttam a megnyílt eget , és íme, egy fehér ló, és aki azon ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve , és igazságosan ítél és harcol. | 11 Poi vidi il cielo aperto, ed ecco un cavallo bianco; colui che lo cavalcava si chiamava "Fedele" e "Verace": egli giudica e combatte con giustizia. |
| 12 A szeme pedig olyan, mint a tűz lángja , és a fején számos korona. Olyan név van rá írva, amelyet rajta kívül senki sem ismer. | 12 I suoi occhi sono come una fiamma di fuoco, ha sul suo capo molti diademi; porta scritto un nome che nessuno conosce all'infuori di lui. |
| 13 Vértől ázott ruhába volt öltözve, és ez a neve: Isten Igéje. | 13 È avvolto in un mantello intriso di sangue e il suo nome è Verbo di Dio. |
| 14 Az égi seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. | 14 Gli eserciti del cielo lo seguono su cavalli bianchi, vestiti di lino bianco e puro. |
| 15 Szájából kétélű kard nyúlt ki , hogy azzal verje meg a nemzeteket. Ő fogja kormányozni őket vasvesszővel, és ő tapossa a mindenható Isten bosszuló haragjának szőlőprését. | 15 Dalla bocca gli esce una spada affilata per colpire con essa le genti. Egli 'le governerà con scettro di ferro' e pigerà nel tino il vino dell'ira furiosa del Dio onnipotente. |
| 16 A ruhája és ágyéka fölé ez van írva: Királyok Királya és uralkodók Ura! | 16 Un nome porta scritto sul mantello e sul femore: Re dei re e Signore dei signori. |
| 17 Aztán láttam egy angyalt a napban állni, aki hangosan így kiáltott minden madárnak, amely az ég zenitjén repül: »Jöjjetek és gyűljetek egybe Isten nagy lakomájára, | 17 Vidi poi un angelo, ritto sul sole, che gridava a gran voce a tutti gli uccelli che volano in mezzo al cielo: |
| 18 hogy királyok húsát egyétek, és vezérek húsát, és erősek húsát, és lovak húsát, és azokét, akik rajtuk ülnek , és valamennyi szabad embernek és szolgának és kicsinynek és nagynak a húsát!« | 18 "Venite, radunatevi al grande banchetto di Dio. Mangiate le carni dei re, le carni dei capitani, le carni degli eroi, le carni dei cavalli e dei cavalieri e le carni di tutti gli uomini, liberi e schiavi, piccoli e grandi". |
| 19 Láttam, hogy a vadállat és a föld királyai és a seregeik egybegyűltek, hogy harcra keljenek a lovon ülővel és seregével. | 19 Vidi allora la bestia e i re della terra con i loro eserciti radunati per muover guerra contro colui che era seduto sul cavallo e contro il suo esercito. |
| 20 De a fenevad fogságba esett, és vele együtt az álpróféta, aki a jeleket művelte a színe előtt, amelyekkel elcsábította azokat, akik fölvették a fenevad bélyegét, és akik imádták a képmását. Ezt a kettőt elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vetették. | 20 Ma la bestia fu catturata e con essa il falso profeta che alla sua presenza aveva operato quei portenti con i quali aveva sedotto quanti avevan ricevuto il marchio della bestia e ne avevano adorato la statua. Ambedue furono gettati vivi nello stagno di fuoco, ardente di zolfo. |
| 21 A többieket pedig megölte a lovon ülő kardja, amely a szájából áll ki. A madarak mind jóllaktak a húsukból . | 21 Tutti gli altri furono uccisi dalla spada che usciva di bocca al Cavaliere; e tutti gli uccelli si saziarono delle loro carni. |