Ezekiel jövendölése 35

Káldi-Neovulgáta	La Bibbia in Volgare
¹ Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:	¹ E fu fatta la parola di Dio a me, e disse:
² »Emberfia, fordítsd arcodat Szeír hegysége ellen, jövendölj ellene és mondd neki:	² O figliuolo d' uomo, poni la tua faccia incontro al monte Seir, e profeterai a lui, e dirai:
³ Így szól az Úr Isten: Íme, ellened fordulok, Szeír hegysége; kinyújtom ellened kezemet, és kietlen pusztasággá teszlek.	³ Questo dice lo Signore Iddio: ecco me a te, Seir; ed estenderò la mia mano sopra te, e farò te deserto e desolato.
⁴ Városaidat romba döntöm, és te pusztasággá leszel; akkor megtudod majd, hogy én vagyok az Úr!	⁴ E guasterò le tue cittadi, e sarai deserto; e saprai ch' io sono lo Signore.
⁵ Mivel örökös ellenség voltál, és Izrael fiait kard hatalmába adtad szorongatásuk idején, végső bűnhődésük idejében,	⁵ Però che mi se' stato nimico sempiterno, e hai rinchiuso i figliuoli d' Israel nella mano del coltello nel tempo della afflizione loro, nel tempo della estrema iniquità.
⁶ azért életemre mondom, én, az Úr Isten: Átadlak a vérontásnak, s a vér üldöz majd téged; mivel önvéredet gyűlölted, a vér üldöz majd téged.	⁶ Però io vivo, dice lo Signore Iddio, però ch' io ti darò al sangue, e lo sangue ti perseguiterà; e sarai odiato col sangue, e lo sangue ti perseguiterà.
⁷ Szeír hegyét kietlen pusztasággá teszem, és elvesztem róla a járó-kelőt.	⁷ E farò lo monte di Seir desolato e deserto, e torrò da lui l'andante e lo ritornante.
⁸ A hegyeit betöltöm megöltjeivel; halmaidon, völgyeidben és folyóid mellett kard által elesettek fognak heverni.	⁸ E riempierò li suoi monti di corpi morti; nelli colli tuoi e nelle tue valli e nelli fossatelli cadranno li morti di coltello.
⁹ Örökös pusztasággá teszlek, és városaidban nem laknak többé; akkor megtudjátok majd, hogy én, az Úr vagyok az Isten!	⁹ E porrotti in sempiterne solitudini, e le tue cittadi non saranno abitate; e saprete ch' io sono Iddio Signore.
¹⁰ Mivel így szóltál: ‘A két nemzet és a két ország az enyém lesz, és birtokomba veszem őket!’ – holott az Úr volt ott –,	¹⁰ Però che hai detto: due genti e due terre saranno mie, e possederolle per eredità, conciosia cosa che vi fosse lo Signore;
¹¹ azért életemre mondom, én, az Úr Isten: Haragod és irigységed szerint cselekszem majd, amint te is cselekedtél, mert gyűlölted őket; és kinyilatkoztatom magamat közöttük, amikor majd megítéllek.	¹¹ però [io vivo], dice lo Signore Iddio, però ch' io farò secondo la tua ira, e secondo lo tuo zelo, però che tu lo facesti avendoli in odio; e sarò conosciuto per loro, quando io t' averò (conosciuto e) giudicato.
¹² Akkor megtudod majd, hogy én, az Úr, meghallottam minden gyalázó szavadat, amelyet Izrael hegyeiről mondtál, amikor így szóltál: ‘Pusztulás jött rájuk! A mieink lettek, hogy felfaljuk őket!’	¹² E saprai ch' io sono Iddio; io udi tutti li tuoi vituperii, li quali tu hai parlato delli monti d' Israel, dicendo: deserti, ci sono dati a noi a divorare.
¹³ Ellenem támadtatok szátokkal, és gyalázkodó szavakkal illettetek engem; én meghallottam!	¹³ E levastivi suso sopra di me colla vostra bocca, e pregaste contro a me; io udii le vostre parole.
¹⁴ Így szól az Úr Isten: Pusztasággá teszlek az egész föld örömére!	¹⁴ Questo dice lo Signore Iddio: rallegrandosi l'universa terra, io riducerò te in solitudine.
¹⁵ Amint te örvendeztél Izrael házának örökségén, mivel az elpusztult, úgy cselekszem majd veled is; sivataggá leszel, Szeír hegye, meg te is, egész Edom, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!	¹⁵ Sì come tu se' rallegrato sopra la ereditate d' Israel, però che fu dissipata (e guastata), così farò io a te: tu sarai disfatto (e sparpagliato), monte di Seir, e tutta la Idumea; e sapranno ch' io sono lo Signore Iddio.