| 1 Virág vagyok a mezőn, és liliom a völgyben. – | 1 L'EPOUX. Je suis la fleur des champs, et le lis des vallées. |
| 2 Amilyen a liliom a tövisek között, olyan a kedvesem a leányok között! – | 2 Comme un (le) lis parmi les épines, telle est ma bien-aimée parmi les jeunes filles. |
| 3 Mint az almafa az erdő fái között, olyan a kedvesem az ifjak között: árnyékában kívánok én megtelepedni, és gyümölcse édes az ínyemnek. | 3 Comme un pommier parmi les arbres des forêts, tel est mon bien-aimé parmi les jeunes hommes. Je me suis assise à l'ombre de celui que j'avais désiré, et son fruit est doux à ma bouche. |
| 4 Bevitt engem a bor házába, s a felirata fölöttem: szerelem. | 4 Il m'a introduite dans le cellier à vin; il a réglé en moi l'amour. |
| 5 Üdítsetek szőlőskaláccsal, frissítsetek almával, mert beteg vagyok a szerelemtől! | 5 Soutenez-moi avec des fleurs, fortifiez-moi avec des fruits, car je languis d'amour. |
| 6 Balkeze a fejem alatt, és jobbjával átölel engem. | 6 Sa main gauche est (sera) sous ma tête, et il m'embrasse(ra) de sa main droite. |
| 7 Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra, a szarvasünőkre a mezőn: fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg maga nem akarja! | 7 L'EPOUX. Je vous conjure, filles de Jérusalem, par les gazelles (chevreuils) et les cerfs des champs (campagnes), ne troublez (dérangez) pas, n'éveillez pas la bien-aimée, jusqu'à ce qu'elle-même le veuille. |
| 8 Csitt! A kedvesem íme, itt jön! Szökken a hegyeken át, szökell halmokon keresztül! | 8 L'EPOUSE. C'est la voix de mon bien-aimé ; le voici qui vient, bondissant sur les montagnes, franchissant les collines. |
| 9 Olyan a kedvesem, mint a gazella, mint a szarvasborjú, már itt is áll a házunk mögött, benéz az ablakon, nézdel a rácson át. | 9 Mon bien-aimé est semblable à une gazelle (au chevreuil) et au faon des biches. Le voici qui se tient derrière notre muraille, regardant par les fenêtres, observant à travers les treillis (barreaux). |
| 10 Íme, a kedvesem szól nekem: »Kelj fel szaporán, szerelmem! Jöjj, galambom, szépségem! | 10 Voilà mon bien-aimé qui me parle : Lève-toi, hâte-toi, mon amie, ma colombe, ma (toute) belle, et viens. |
| 11 Mert a tél már elmúlt, az eső elállt, elvonult, | 11 Car l'hiver est déjà passé ; la pluie a cessé et s'en est allée. |
| 12 földünkön előbújnak a virágok, eljött a szőlőmetszés ideje, s a gerle szava hallatszik a határban. | 12 Les fleurs ont paru sur notre terre, le temps de tailler la vigne est venu; la voix de la tourterelle s'est fait entendre dans notre terre; |
| 13 A füge már kihajtja első gyümölcsét, s a virágzó szőlő illatot áraszt. Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem! | 13 le figuier a poussé ses premiers fruits (figues vertes) ; les vignes en fleur ont répandu leur parfum. Lève-toi, mon amie, ma belle (mon éclatante beauté), et viens ; |
| 14 Te, galambom a sziklaüregben, a kőszál rejtekében, hadd lássam arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád!« | 14 ma colombe, toi qui te retires dans les creux de la pierre et dans les enfoncements de la muraille, montre-moi ton visage, que ta voix résonne à mes oreilles ; car ta voix est douce, et ton visage est agréable. |
| 15 Fogjátok el nekünk a rókakölyköket, mert feldúlják a szőlőt, pedig a szőlőnk már virágzik! | 15 Prenez-nous les petits renards qui ravagent les vignes ; car notre vigne est en fleur. |
| 16 Enyém a kedvesem, és én az övé! Élvezi a liliomokat, | 16 Mon bien-aimé est à moi, et je suis à lui, et (il (qui se re)paît parmi les lis, note), |
| 17 amíg a nappal szellője meg nem rezdül, s az árnyak el nem szállnak. Rajta! Tégy úgy, kedvesem, mint a gazella, úgy, mint a szarvasborjú Béter hegyein. | 17 jusqu'à ce que le jour se rafraîchisse, et que les ombres se dissipent. Reviens ; sois semblable, mon bien-aimé, à une gazelle (au chevreuil), et au faon des biches sur les montagnes de Béther. |