A zsoltárok könyve 77

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblija Hrvatski
1 A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára.	1 Zborovođi. Po Jedutunu. Asafov. Psalam.
2 Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.	2 Glasom svojim Bogu vapijem, glas mi se Bogu diže i on me čuje.
3 Szorongatásom napján Istent keresem, éjjel is hozzá emelem kezeimet: nem lankadnak el. Nem akar megvigasztalódni a lelkem.	3 U dan nevolje tražim Gospodina, noću mi se ruka neumorno pruža k njemu, ne može se utješit’ duša moja.
4 Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem, eleped a lelkem, ha rá gondolok.	4 Spominjem se Boga i uzdišem; kad razmišljam, daha mi nestane.
5 Szememet ébren tartod, nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.	5 Vjeđe moje držiš, potresen sam, ne mogu govoriti.
6 A hajdani időkre gondolok, a régmúlt esztendők járnak eszemben.	6 Mislim na drevne dane i sjećam se davnih godina;
7 Szívem elmélkedik éjszaka, gondolkodom és töpreng a lelkem.	7 razmišljam noću u srcu, mislim, i duh moj ispituje:
8 Vajon örökre elvet Isten, s nem kegyelmez többé?	8 »Hoće li Gospodin odbaciti zauvijek i hoće li ikad još biti milostiv?
9 Végleg elfogyott irgalma, elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?	9 Je li njegova dobrota minula zauvijek, njegovo obećanje propalo za sva pokoljenja?
10 Elfelejtette Isten a könyörületességet, vagy haragjában visszatartja irgalmát?	10 Zar Bog je zaboravio da se smiluje, ili je gnjevan zatvorio smilovanje svoje?«
11 Így szóltam: »Az az én bajom, hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.«	11 I govorim: »Ovo je bol moja: promijenila se desnica Višnjega.«
12 Megemlékezem az Úr cselekedeteiről, megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,	12 Spominjem se djela Jahvinih, sjećam se tvojih pradavnih čudesa.
13 Elmélkedem minden műveden, és végzéseiddel foglalkozom.	13 Promatram sva djela tvoja, razmatram ono što si učinio.
14 Isten, szentséges a te utad; Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?	14 Svet je tvoj put, o Bože: koji je bog tako velik kao Bog naš?
15 Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz, megmutattad a népeknek hatalmadat.	15 Ti si Bog koji čudesa stvaraš, na pucima si pokazao silu svoju.
16 Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait.	16 Mišicom si izbavio narod svoj, sinove Jakovljeve i Josipove.
17 Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek.	17 Vode te ugledaše, Bože, ugledaše te vode i ustuknuše, bezdani se uzburkaše.
18 A felhők ontották a vizet, megzendültek a fellegek, nyilaid repültek.	18 Oblaci prosuše vode, oblaci zatutnjiše gromom i tvoje strijele poletješe.
19 Mennydörgésed zengett a forgószélben, villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett.	19 Grmljavina tvoja u vihoru zaori, munje rasvijetliše krug zemaljski, zemlja se zatrese i zadrhta.
20 Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed és lábad nyoma nem volt látható.	20 Kroz more put se otvori tebi i tvoja staza kroz vode goleme, a tragova tvojih nitko ne vidje.
21 Mint juhnyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével.	21 Ti si svoj narod vodio kao stado rukama Mojsija i Arona.