A zsoltárok könyve 65

Káldi-Neovulgáta	Pattloch Bibel
¹ A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.	¹ [Dem Chorleiter. Psalm Davids. Ein Lied.]
² Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon; Neked mutatnak be áldozatot Jeruzsálemben.	² Dir gebührt Lobpreis, o Gott, in Sion; dir erfüllt man Gelöbnisse.
³ Te meghallgatod imádságomat, eléd járul minden test a gonoszság miatt.	³ Du erhörst die Gebete. Zu dir kommt alles Volk mit seiner Sündenlast.
⁴ Noha gonoszságaink elhatalmasodtak rajtunk, te megbocsátod vétkeinket.	⁴ Sind unsere Vergehen zu schwer für uns, so vergibst du sie.
⁵ Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, aki udvaraidban lakhat. Hadd dúslakodjunk házad javaiban, szentséges templomodban!	⁵ Glücklich, wen du auserwählst und zu dir rufst, daß er in deinen Höfen wohne! Wir wollen uns am Segen deines Hauses laben, deines heiligen Tempels!
⁶ Igazságodban csodálatosan meghallgatsz minket, mi szabadító Istenünk, reménysége a föld minden szélének, s a messze tengernek.	⁶ Mit furchtgebietenden Taten erhörst du uns voll Güte, Gott unseres Heiles, du Hoffnung aller Enden der Erde und der entlegensten Inseln!
⁷ Aki hatalmaddal megszilárdítottad a hegyeket, magadat erővel övezed.	⁷ Du hast die Berge hingestellt durch deine Kraft, mit Stärke dich umgürtet.
⁸ Megfékezed a tenger zúgását, hullámainak bömbölését és a népek háborgását.	⁸ Du stillst das Brausen der Meere, das Brausen ihrer Wogen und das Tosen der Völker.
⁹ A föld határán lakók is félik jeleidet, ujjongásra készteted keletet és nyugatot.	⁹ Ehrfurcht erfüllt die Bewohner der äußersten Grenzen vor deinen Zeichen, Morgen- und Abendland bringst du zum Jubeln.
¹⁰ Meglátogatod a földet s elárasztod, elhalmozod bőséges javakkal. Isten folyója bővizű; Eledelt készítesz számukra, mert ez a rendelésed.	¹⁰ Du hast die Erde aufgesucht, sie überflutet und überreich getränkt. Mit Wasser ist gefüllt der Gottesbach. Ihr Korn bereitest du den Menschen. Ja, so bereitest du die Erde:
¹¹ Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, esővel felpuhítod és megáldod hajtásait.	¹¹ Du bewässerst ihre Furchen, ebnest ihre Schollen, machst sie weich mit Regenschauern, segnest ihr Gewächs.
¹² Jóságoddal koronázod az esztendőt, nyomodban bőség fakad.	¹² Du krönst das Jahr mit deiner guten Gabe, deine Pfade triefen von Üppigkeit.
¹³ A puszták legelői megkövérednek, vidámságot öltenek a halmok.	¹³ Es triefen die Auen der Steppe, mit Jubel die Höhen sich gürten.
¹⁴ Juhokkal telnek meg a mezők, gabonában bővelkednek a völgyek, örvendeznek és himnuszokat zengenek.	¹⁴ Die Anger sind mit Herden bekleidet, die Täler in Korn gehüllt. Sie jauchzen sich zu und singen.