A zsoltárok könyve 38

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblia Maria
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.	1 Ao mestre de canto, a Iditun. Salmo de Davi.
2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.	2 Disse comigo mesmo: “Velarei sobre os meus atos, para não mais pecar com a língua. Porei um freio em meus lábios, enquanto o ímpio estiver diante de mim”.
3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.	3 Fiquei mudo, mas sem resultado, porque minha dor recrudesceu.
4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.	4 Meu coração se abrasava dentro de mim, meu pensamento se acendia como um fogo. Então, eu me pus a falar:
5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.	5 “Fazei-me conhecer, Senhor, o meu fim, e o número de meus dias, para que eu veja como sou efêmero.
6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.	6 A largura da mão: eis a medida de meus dias, diante de vós minha vida é como um nada; todo homem não é mais que um sopro”.
7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.	7 De fato, o homem passa como uma sombra, é em vão que ele se agita; amontoa, sem saber quem recolherá.
8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.	8 E agora, Senhor, que posso esperar? Minha confiança está em vós.
9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.	9 Livrai-me de todas as faltas, não me abandoneis ao riso dos insensatos.
10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;	10 Calei-me, já não abro a boca, porque sois vós que operais.
11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.	11 Afastai de mim esse flagelo, pois sucumbo ao rigor de vossa mão.
12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.	12 Quando punis o homem, fazendo-lhe sentir a sua culpa, consumis, como o faria a traça, o que ele tem de mais caro. Verdadeiramente, apenas um sopro é o homem.
13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.	13 Ouvi, Senhor, a minha oração, escutai os meus clamores, não fiqueis insensível às minhas lágrimas. Diante de vós não sou mais que um viajor, um peregrino, como foram os meus pais.
14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;	14 Afastai de mim a vossa ira para que eu tome alento, antes que me vá para não mais voltar.
15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.
16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!
17 Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«
18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.
19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.
20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,
21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.
22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!
23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!