A zsoltárok könyve 38

Torna indietro

Káldi-Neovulgáta	Ave Maria
¹ Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.	¹ Ao mestre de canto, a Iditun. Salmo de Davi.
² Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.	² Disse comigo mesmo: “Velarei sobre os meus atos, para não mais pecar com a língua. Porei um freio em meus lábios, enquanto o ímpio estiver diante de mim”.
³ Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.	³ Fiquei mudo, mas sem resultado, porque minha dor recrudesceu.
⁴ Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.	⁴ Meu coração se abrasava dentro de mim, meu pensamento se acendia como um fogo. Então, eu me pus a falar:
⁵ Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.	⁵ “Fazei-me conhecer, Senhor, o meu fim, e o número de meus dias, para que eu veja como sou efêmero.
⁶ Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.	⁶ A largura da mão: eis a medida de meus dias, diante de vós minha vida é como um nada; todo homem não é mais que um sopro”.
⁷ Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.	⁷ De fato, o homem passa como uma sombra, é em vão que ele se agita; amontoa, sem saber quem recolherá.
⁸ Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.	⁸ E agora, Senhor, que posso esperar? Minha confiança está em vós.
⁹ Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.	⁹ Livrai-me de todas as faltas, não me abandoneis ao riso dos insensatos.
¹⁰ Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;	¹⁰ Calei-me, já não abro a boca, porque sois vós que operais.
¹¹ Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.	¹¹ Afastai de mim esse flagelo, pois sucumbo ao rigor de vossa mão.
¹² Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.	¹² Quando punis o homem, fazendo-lhe sentir a sua culpa, consumis, como o faria a traça, o que ele tem de mais caro. Verdadeiramente, apenas um sopro é o homem.
¹³ Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.	¹³ Ouvi, Senhor, a minha oração, escutai os meus clamores, não fiqueis insensível às minhas lágrimas. Diante de vós não sou mais que um viajor, um peregrino, como foram os meus pais.
¹⁴ Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;	¹⁴ Afastai de mim a vossa ira para que eu tome alento, antes que me vá para não mais voltar.
¹⁵ Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.
¹⁶ Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!
¹⁷ Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«
¹⁸ Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.
¹⁹ Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.
²⁰ De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,
²¹ akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.
²² Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!
²³ Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!

Cambia Bibbia

Confronta con un'altra Bibbia

Versetti esaminati