A zsoltárok könyve 126

Káldi-Neovulgáta	Tysiąclecia
¹ Zarándok-ének. Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk.	¹ Pieśń stopni. Gdy Pan odmienił los Syjonu, byliśmy jak we śnie.
² Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: »Nagy dolgokat művelt velük az Úr!«	² Wtedy usta nasze były pełne śmiechu, a język wołał pełen radości. Wtedy mówiono między poganami: Wielkodusznie postąpił z nimi Pan!
³ Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezünk.	³ Wielkodusznie postąpił Pan z nami: staliśmy się radośni.
⁴ Fordíts fogságunkon, Uram, mint ahogy megfordítod délen a patakokat!	⁴ Odmień nasz los, o Panie, jak strumienie w [ziemi] Negeb.
⁵ Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak.	⁵ Którzy we łzach sieją, żąć będą w radości.
⁶ Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket.	⁶ Postępują naprzód wśród płaczu, niosąc ziarno na zasiew: Z powrotem przychodzą wśród radości, przynosząc swoje snopy.