A zsoltárok könyve 11

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Le Sainte Bible Fillion
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Az Úrban bízom én. Hogyan mondhatjátok nekem: »Menekülj a hegyekbe, mint a veréb!	1 Pour la fin, psaume de David.
2 Mert íme a bűnösök kifeszítették az íjat, a húrra illesztették nyilaikat, hogy lenyilazzák a sötétben az egyenes szívűeket.	2 Je me confie au Seigneur; comment dites-vous à mon âme: * Emigrez sur la montagne comme un passereau?
3 Ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet akkor az igaz?«	3 Car voici que les pécheurs ont tendu leur arc; ils ont préparé leurs flèches dans leur carquois, * pour tirer dans l'ombre contre ceux qui ont le coeur droit.
4 Szent templomában van az Úr, áll az egekben az Úr trónusa. A szegényre tekint a szeme, az emberek fiait vizsgálja pillantása.	4 Car ce que vous aviez établi, ils l'ont détruit; * mais le juste, qu'a-t-il fait?
5 Megvizsgálja az Úr az igazat s az istentelent; Saját lelkét gyűlöli, aki szereti a gonoszságot.	5 Le Seigneur est dans Son saint temple; * le Seigneur a Son trône dans le Ciel. Ses yeux regardent le pauvre; * Ses paupières examinent les enfants des hommes.
6 Parazsat és kénkövet hullat a bűnösökre, és szélvihar lesz kelyhük osztályrésze.	6 Le Seigneur examine le juste et l'impie; * or celui qui aime l'iniquité hait son âme.
7 Mert igaz az Úr s az igazságot kedveli, az igazak láthatják majd arcát.	7 Il fera pleuvoir des pièges sur les pécheurs; * le feu, et le soufre, et le vent des tempêtes, sont la part de leur calice.
	8 Car le Seigneur est juste, et Il aime la justice; * Son visage contemple l'équité.