A zsoltárok könyve 11

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Sacra Bibbia Garofalo
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Az Úrban bízom én. Hogyan mondhatjátok nekem: »Menekülj a hegyekbe, mint a veréb!	1 Per il capocoro. Salmo. Di David. In Jahvè mi rifugio! Come potete dire alla mia anima: «Vattene al monte come un passero?»,
2 Mert íme a bűnösök kifeszítették az íjat, a húrra illesztették nyilaikat, hogy lenyilazzák a sötétben az egyenes szívűeket.	2 Ecco i peccatori tendono l’arco, incoccano la loro saetta sul nervo, per saettare all’oscuro i retti di cuore.
3 Ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet akkor az igaz?«	3 Quando le fondamenta sono scalzate, il giusto che deve fare?
4 Szent templomában van az Úr, áll az egekben az Úr trónusa. A szegényre tekint a szeme, az emberek fiait vizsgálja pillantása.	4 Jahvè è nel suo tempio santo, Jahvè ha nel cielo il suo trono. I suoi occhi osservano il mondo, le sue palpebre scrutano i figli dell’uomo.
5 Megvizsgálja az Úr az igazat s az istentelent; Saját lelkét gyűlöli, aki szereti a gonoszságot.	5 Jahvè scruta il giusto e il perverso e la sua anima ha in odio chi ama la violenza.
6 Parazsat és kénkövet hullat a bűnösökre, és szélvihar lesz kelyhük osztályrésze.	6 Fa piovere sui peccatori carboni ardenti e zolfo e turbine fiammeggiante è porzione della loro coppa.
7 Mert igaz az Úr s az igazságot kedveli, az igazak láthatják majd arcát.	7 Perché il giusto, Jahvè delle giustizie lo ama; l’uomo retto, lo scruta il suo volto.