Kivonulás könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Pattloch Bibel
1 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Menj be a fáraóhoz, és mondd meg neki: Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem,	1 Der Herr sprach zu Moses: "Geh zum Pharao und sage ihm: So spricht der Herr, der Gott der Hebräer: Gib mein Volk frei, daß sie mir dienen!
2 mert ha tovább is ellenállsz, és visszatartod őket,	2 Wenn du dich aber weigerst, sie freizulassen, und du sie weiterhin festhältst,
3 íme, az Úr keze nehezedik a mezőn nyájaidra, dögvészt bocsát lovaidra, szamaraidra, tevéidre, marháidra és juhaidra.	3 dann kommt des Herrn Hand in Gestalt einer schlimmen Viehpest über deinen Viehbestand, über die Pferde, die Esel, die Kamele, das Großvieh und das Kleinvieh.
4 Ugyanakkor csodálatos különbséget is tesz az Úr Izrael jószága és az egyiptomiak jószága között, és abból, ami Izrael fiaié, semmi sem vész el.	4 Doch wird der Herr den Viehbestand der Israeliten anders behandeln als den Viehbestand der Ägypter, so daß von allen Tieren der Israeliten nicht eines verendet.
5 Az időt is megállapította az Úr: Holnap cselekszi meg az Úr ezt a dolgot ezen a földön.«	5 Der Herr hat einen Zeitpunkt bestimmt, indem er sprach: "Morgen wird der Herr dieses Werk im Lande vollbringen!"
6 Meg is cselekedte az Úr ezt a dolgot másnap, és elhullott az egyiptomiak minden marhája. Izrael fiainak marháiból azonban nem hullott el egy sem.	6 Am kommenden Tag vollführte der Herr dieses Werk; es verendete aller Viehbestand der Ägypter; doch von dem Vieh der Israeliten ging kein einziges ein.
7 A fáraó oda is küldetett, hogy megnézze, és íme, semmi sem hullott el abból, ami Izraelé volt. Ám a fáraó szíve megkeményedett, és nem engedte el a népet.	7 Der Pharao schickte hin, und siehe, da war von dem Viehbestand Israels auch nicht ein einziges Stück umgekommen; aber das Herz des Pharao blieb verstockt; er entließ das Volk nicht.
8 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez és Áronhoz: »Vegyetek egy tele marok kemencehamut, és Mózes szórja azt az ég felé a fáraó előtt!	8 Der Herr sprach zu Moses und Aaron: "Füllt eure beiden hohlen Hände voll Ofenruß! Moses soll davon vor den Augen des Pharao zum Himmel streuen.
9 Legyen az porfelhővé Egyiptom egész földje felett, és legyenek belőle fekélyek és hólyagos kelések emberen és állaton, Egyiptomnak egész földjén!«	9 Er wird sich als feiner Staub über das ganze Ägypterland verbreiten, und er wird auf Menschen und Vieh Geschwüre zur Entzündung bringen, die zu Blasen aufbrechen, im ganzen Ägypterland."
10 Fogták tehát a kemencehamut, a fáraó elé álltak, és Mózes az ég felé szórta azt, erre fekélyes kelések támadtak emberen és állaton.	10 Sie nahmen also Ofenruß, traten vor den Pharao hin, und Moses streute den Ruß zum Himmel. Und es entstanden Geschwüre an Menschen und Vieh, die zu Blasen aufbrachen.
11 A varázslók nem is állhattak Mózes elé, mert rajtuk is fekélyek voltak, és Egyiptomnak egész földjén.	11 Die Wahrsagepriester konnten vor Moses wegen der Geschwüre nicht erscheinen; denn die Geschwüre fanden sich bei den Wahrsagepriestern wie bei allen Ägyptern.
12 Ám az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és az nem hallgatott rájuk, amint az Úr előre megmondta Mózesnek.	12 Doch der Herr verhärtete das Herz des Pharao: Er hörte nicht auf sie, ganz wie der Herr es Moses vorausgesagt hatte.
13 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Reggel kelj fel, állj a fáraó elé, és mondd neki: Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem!	13 Der Herr sprach zu Moses: "Mach dich am frühen Morgen auf, tritt vor den Pharao hin und sprich zu ihm: So spricht der Herr, der Gott der Hebräer: Gib mein Volk frei, daß sie mir dienen!
14 Különben ezúttal minden csapásomat ráküldöm szívedre, szolgáidra és népedre, és megtudod, hogy nincs hozzám hasonló az egész földön!	14 Denn diesmal werde ich all meine Plagen auf dich, deine Diener und dein Volk senden, damit du erkennst, daß niemand auf der ganzen Erde mir gleicht.
15 Már eddig is kinyújthattam volna a kezem, döghalállal sújthattalak volna téged és népedet, hogy eltűntél volna a földről.	15 Denn schon jetzt hätte ich meine Hand ausstrecken und dich und dein Volk mit der Pest schlagen können! Dann wärest du vom Erdboden vertilgt worden.
16 De megtartottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hirdessék nevemet az egész földön.	16 Aber eben gerade darum habe ich dich weiterleben lassen, um dir meine Macht zu zeigen, damit mein Name auf der ganzen Erde gepriesen werde.
17 Még mindig visszatartod népemet, és nem akarod elengedni?	17 Wenn du dich aber noch weiter gegen mein Volk hochfahrend verhältst und es nicht ziehen läßt,
18 Íme, holnap ugyanebben az órában hatalmas jégesőt hullatok, olyat, amilyen nem volt még Egyiptomban, attól a naptól fogva, hogy megalapították, mindmáig.	18 siehe, dann lasse ich morgen um diese Zeit einen überaus schweren Hagel niedergehen; seinesgleichen ist noch nicht dagewesen in Ägypten vom Tag seines Bestehens bis zur Gegenwart.
19 Most tehát küldj el és hozasd be állataidat, és mindenedet, amid a mezőn van, mert ember, állat és minden, ami kinn marad, nem kerül be a mezőről, és rázúdul a jégeső, elpusztul!«	19 Nun sende also hin, bringe dein Vieh und alles, was dir auf dem Felde gehört, in Sicherheit; denn jeglicher Mensch und alles Vieh, das auf dem Felde sich findet und nicht unter Dach gebracht ist, geht zugrunde, wenn der Hagel über sie kommt."
20 Aki a fáraó szolgái közül félte az Úr szavát, fedél alá mentette szolgáit és állatait,	20 Wer von den Dienern des Pharao das Wort des Herrn fürchtete, der brachte seine Knechte und seinen Viehbestand nach Hause.
21 aki pedig nem törődött az Úr szavával, az a mezőn hagyta szolgáit és állatait.	21 Wer sich aber das Wort des Herrn nicht zu Herzen nahm, der ließ seine Knechte und sein Vieh auf dem Felde.
22 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy jégeső hulljon Egyiptom egész földjére, emberre, állatra, és a mező minden füvére Egyiptomnak földjén!« –	22 Da sprach der Herr zu Moses: "Strecke deine Hand gegen den Himmel aus, dann wird Hagel im ganzen Ägypterland niederfallen auf Menschen, auf Vieh und auf alles Gewächs des Feldes im Lande Ägypten."
23 Erre Mózes kinyújtotta botját az ég felé, és az Úr mennydörgést, jégesőt és cikázó villámokat bocsátott a földre. Jégesőt hullatott az Úr Egyiptom földjére,	23 Moses streckte seinen Stab gegen den Himmel aus; da ließ der Herr donnern und hageln, Blitze ließ er zur Erde fahren und Hagel auf das Ägypterland fallen.
24 és szakadt a jégeső és a tűz vegyesen. Akkora volt, hogy sohasem láttak olyat azelőtt Egyiptom egész földjén, amióta azt a nemzetet megalapították.	24 Das Hagelwetter und die hin- und herzuckenden Blitze inmitten des Hagels waren überaus heftig, desgleichen noch niemals gewesen war im ganzen Land Ägypten seit der Zeit, da ein Volk dort wohnte.
25 El is vert a jégeső Egyiptom egész földjén mindent, ami a mezőn volt, embert, állatot egyaránt. A mező minden füvét elverte a jégeső, és a föld minden fáját összetörte.	25 Der Hagel erschlug im ganzen Ägypterland alles, was auf dem Felde war, vom Menschen bis zum Vieh; auch alles Gewächs des Feldes erschlug der Hagel, und alle Feldbäume zerschmetterte er.
26 Csak Gósen földjén, ahol Izrael fiai voltak, nem esett jégeső.	26 Nur im Lande Gosen, wo die Israeliten wohnten, fiel kein Hagel.
27 Elküldött erre a fáraó, hívatta Mózest és Áront, és azt mondta nekik: »Vétkeztem most is! Az Úr az igaz, én és népem vagyunk a bűnösök.	27 Der Pharao schickte hin, ließ Moses und Aaron rufen und sprach zu ihnen: "Diesmal habe ich gesündigt. Der Herr ist im Recht, ich und mein Volk sind im Unrecht.
28 Imádkozzatok az Úrhoz, hogy szűnjék meg Isten mennydörgése és a jégeső! Elengedlek titeket, és semmiképpen sem kell tovább itt maradnotok!« –	28 Legt beim Herrn Fürsprache ein! Zuviel ist es schon der Donnerstimme Gottes, zuviel des Hagels; ich will euch ziehen lassen, ihr braucht nicht mehr länger zu bleiben."
29 Mózes azt felelte: »Mihelyt kimegyek a városból, kiterjesztem kezem az Úrhoz, és megszűnik a mennydörgés. Nem lesz jégeső, hogy megtudd, hogy az Úré a föld,	29 Moses entgegnete ihm: "Sobald ich die Stadt verlasse, will ich meine Hände zum Herrn ausbreiten; dann hören die Donnerschläge auf, der Hagel wird nicht mehr fallen, damit du erkennst, daß dem Herrn die Erde gehört.
30 bár tudom, hogy te és szolgáid még mindig nem félitek az Úr Istent!« –	30 Doch von dir und von deinen Dienern weiß ich, daß ihr euch noch immer nicht vor Gott, dem Herrn, fürchtet."
31 A len és az árpa tönkrement, mert az árpa zsendülőben, a len pedig már virulóban volt.	31 Der Flachs und die Gerste wurden zusammengeschlagen; denn die Gerste zeigte schon Ähren, und der Flachs war schon in Blüte.
32 A búza és a tönköly nem szenvedett kárt, mert azok későiek.	32 Der Weizen und der Spelt wurden aber nicht vernichtet; denn sie reifen später.
33 Amikor aztán Mózes kiment a fáraótól a városon kívülre, kiterjesztette kezét az Úrhoz, megszűnt a mennydörgés és a jégeső, és az eső nem ömlött tovább a földre.	33 Moses ging nun vom Angesicht des Pharao aus der Stadt hinaus. Er erhob seine Hände zum Herrn; da hörten die Donnerschläge und der Hagel auf, und kein Regen ergoß sich mehr auf die Erde.
34 Amikor azonban a fáraó látta, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, tovább vétkezett.	34 Als der Pharao sah, daß der Regen, der Hagel und die Donnerschläge vorbei waren, verblieb er in seiner sündhaften Gesinnung und verstockte sein Herz, er und seine Diener.
35 Megkeményedett a szíve a szolgáéival együtt, egészen megkeményedett, és nem engedte el Izrael fiait, ahogy az Úr Mózes által megmondta.	35 Des Pharao Herz blieb also verhärtet. Er gab die Kinder Israels nicht frei, wie der Herr durch Moses vorausgesagt hatte.