A krónikák első könyve 17

Torna indietro

Káldi-Neovulgáta	Bibbia Vulgata Clementina
¹ Amikor aztán Dávid már a palotájában lakott, ezt mondta Nátán prófétának: »Íme, én cédruspalotában lakom, az Úr szövetségének ládája pedig bőrök alatt van.«	¹ Cum autem habitaret David in domo sua, dixit ad Nathan prophetam : Ecce ego habito in domo cedrina : arca autem fœderis Domini sub pellibus est.
² Azt mondta erre Nátán Dávidnak: »Hajtsd végre mindazt, ami szándékodban van, mert Isten veled van.«	² Et ait Nathan ad David : Omnia quæ in corde tuo sunt, fac : Deus enim tecum est.
³ Ám még ugyanazon az éjszakán Isten szózatot intézett Nátánhoz:	³ Igitur nocte illa factus est sermo Dei ad Nathan, dicens :
⁴ »Eredj s mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Ne te építs nekem házat lakásul.	⁴ Vade, et loquere David servo meo : Hæc dicit Dominus : Non ædificabis tu mihi domum ad habitandum.
⁵ Hiszen nem laktam én házban attól az időtől fogva, hogy kihoztam Izraelt, a mai napig, hanem állandóan változtattam hajlékom helyét és sátorban	⁵ Neque enim mansi in domo ex eo tempore quo eduxi Israël usque ad diem hanc : sed fui semper mutans loca tabernaculi, et in tentorio
⁶ laktam egész Izraellel együtt. Vagy szóltam-e csak egynek is Izrael bírái közül, akiknek megparancsoltam, hogy legeltessék népemet, mondván: Miért nem építettetek nekem cédrusházat?	⁶ manens cum omni Israël. Numquid locutus sum saltem uni judicum Israël, quibus præceperam ut pascerent populum meum, et dixi : Quare non ædificastis mihi domum cedrinam ?
⁷ Nos tehát, így szólj szolgámhoz, Dávidhoz: Ezt üzeni a seregek Ura: Én kiválasztottalak téged, noha a legelőn a nyájat terelted, hogy népem, Izrael vezére légy.	⁷ Nunc itaque sic loqueris ad servum meum David : Hæc dicit Dominus exercituum : Ego tuli te, cum in pascuis sequereris gregem, ut esses dux populi mei Israël :
⁸ Veled voltam, bárhová mentél, és elpusztítottam minden ellenségedet előled. Olyan hírnevet szereztem neked, mint azoknak a nagyoknak, akik híresek a földön.	⁸ et fui tecum quocumque perrexisti, et interfeci omnes inimicos tuos coram te, fecique tibi nomen quasi unius magnorum qui celebrantur in terra.
⁹ Lakóhelyet is adtam népemnek, Izraelnek, s odaültetem őt, és ő lakni fog rajta, s többé ki nem mozdítják s az erőszak fiai el nem nyomják úgy, mint azelőtt,	⁹ Et dedi locum populo meo Israël : plantabitur, et habitabit in eo, et ultra non commovebitur : nec filii iniquitatis atterent eos, sicut a principio,
¹⁰ azoktól a napoktól fogva, amelyekben bírákat adtam népemnek, Izraelnek. Megaláztam valamennyi ellenségedet, sőt azt is tudtodra adom, hogy az Úr házat fog építeni neked.	¹⁰ ex diebus quibus dedi judices populo meo Israël, et humiliavi universos inimicos tuos. Annuntio ergo tibi, quod ædificaturus sit tibi Dominus domum.
¹¹ Ha ugyanis majd eltöltötted napjaidat s atyáidhoz térsz, felemelem utánad ivadékodat, aki a te fiaid közül való lesz, s megszilárdítom királyságát.	¹¹ Cumque impleveris dies tuos ut vadas ad patres tuos, suscitabo semen tuum post te, quod erit de filiis tuis : et stabiliam regnum ejus.
¹² Ő épít majd nekem házat s én megszilárdítom királyi székét mindörökre.	¹² Ipse ædificabit mihi domum, et firmabo solium ejus usque in æternum.
¹³ Én atyja leszek s ő fiam lesz, s irgalmasságomat meg nem vonom tőle, mint ahogy megvontam elődödtől,	¹³ Ego ero ei in patrem, et ipse erit mihi in filium : et misericordiam meam non auferam ab eo, sicut abstuli ab eo qui ante te fuit.
¹⁴ hanem házam s országom fölé állítom őt mindörökre s királyi széke szilárd lesz örökre.«	¹⁴ Et statuam eum in domo mea, et in regno meo usque in sempiternum : et thronus ejus erit firmissimus in perpetuum.
¹⁵ Így, teljesen e szavak szerint s teljesen e látomás szerint mondta el Nátán mindezt Dávidnak.	¹⁵ Juxta omnia verba hæc, et juxta universam visionem istam, sic locutus est Nathan ad David.
¹⁶ Elment erre Dávid király s leült az Úr elé s azt mondta: »Ki vagyok én, Uram Isten, s mi az én házam, hogy ilyeneket tettél velem!	¹⁶ Cumque venisset rex David, et sedisset coram Domino, dixit : Quis ego sum, Domine Deus, et quæ domus mea, ut præstares mihi talia ?
¹⁷ Sőt még ez is kevésnek tűnt színed előtt, s azért a jövőre vonatkozólag is szóltál szolgád házáról, s tekintélyesebbé tettél engem minden embernél, Uram Isten.	¹⁷ sed et hoc parum visum est in conspectu tuo, ideoque locutus es super domum servi tui etiam in futurum : et fecisti me spectabilem super omnes homines, Domine Deus.
¹⁸ Mit is mondhatna még Dávid, mikor ennyire megdicsőítetted szolgádat s ennyire ismered őt.	¹⁸ Quid ultra addere potest David, cum ita glorificaveris servum tuum, et cognoveris eum ?
¹⁹ Uram, szíved jóságából tetted szolgádért mindezeket a nagy dolgokat s jelentetted ki mindezeket a nagyszerű tényeket.	¹⁹ Domine, propter famulum tuum juxta cor tuum fecisti omnem magnificentiam hanc, et nota esse voluisti universa magnalia.
²⁰ Uram, nincs hozzád hasonló és nincs más Isten rajtad kívül, egészen úgy, ahogy hallottuk a fülünkkel.	²⁰ Domine, non est similis tui, et non est alius deus absque te, ex omnibus quos audivimus auribus nostris.
²¹ Hol is van más olyan nemzet, mint a te néped, Izrael, az egyetlen nemzet a földön, amelyhez elment Isten, hogy kiszabadítsa és a maga népévé tegye, s miután Egyiptomból kiszabadította, nagyságával és rettenetes tetteivel kiűzze színe elől a nemzeteket.	²¹ Quis enim est alius, ut populus tuus Israël, gens una in terra, ad quam perrexit Deus ut liberaret et faceret populum sibi, et magnitudine sua atque terroribus ejiceret nationes a facie ejus, quem de Ægypto liberarat ?
²² Te népedet, Izraelt a te népeddé tetted mindörökre, s te, Uram, neki Istene lettél!	²² Et posuisti populum tuum Israël tibi in populum usque in æternum, et tu, Domine, factus es Deus ejus.
²³ Nos tehát, Uram, tartsd fenn szavadat, amelyet szolgádról és házáról mondtál, mindörökké, és tégy úgy, ahogy szóltál.	²³ Nunc igitur Domine, sermo quem locutus es famulo tuo et super domum ejus confirmetur in perpetuum, et fac sicut locutus es.
²⁴ Bizonyuljon hűségesnek s nagynak neved mindörökké, s mondják: ‘A seregek Ura Izraelnek Istene, s szolgájának, Dávidnak háza maradandó előtte.’	²⁴ Permaneatque et magnificetur nomen tuum usque in sempiternum, et dicatur : Dominus exercituum Deus Israël, et domus David servi ejus permanens coram eo.
²⁵ Mivel Uram Isten, te nyilatkoztattad ki szolgád fülének, hogy házat építesz neki, azért merítette szolgád azt a bizodalmat, hogy ezt imádkozza előtted.	²⁵ Tu enim, Domine Deus meus, revelasti auriculam servi tui, ut ædificares ei domum : et idcirco invenit servus tuus fiduciam, ut oret coram te.
²⁶ Nos tehát, Uram, te Isten vagy s te ígérted e nagy jótéteményeket szolgádnak:	²⁶ Nunc ergo Domine, tu es Deus, et locutus es ad servum tuum tanta beneficia.
²⁷ elkezdted megáldani szolgád házát, hogy mindenkor fennmaradjon előtted, s mivel te, Uram, megáldottad, áldott is lesz mindörökké.«	²⁷ Et cœpisti benedicere domui servi tui, ut sit semper coram te : te enim, Domine, benedicente, benedicta erit in perpetuum.

Cambia Bibbia

Confronta con un'altra Bibbia

Versetti esaminati