Psalmi 42

Biblija Hrvatski	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Zborovođi. Poučna pjesma. Sinova Korahovih.	1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.
2 Kao što košuta žudi za izvor-vodom, tako duša moja čezne, Bože, za tobom.	2 Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!
3 Žedna mi je duša Boga, Boga živoga: o, kada ću doći i lice Božje gledati?	3 Szomjazza lelkem az erős, élő Istent: mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek?
4 Suze su kruh moj danju i noću, dok me svednevice pitaju: »Gdje ti je Bog tvoj?«	4 Éjjel-nappal könnyem a kenyerem, hiszen napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«
5 Duša moja gine kada se spomenem kako koračah u mnoštvu predvodeć’ ih k domu Božjem uz radosno klicanje i hvalopojke u povorci svečanoj.	5 Kiöntöm lelkemet és arra emlékezem, hogyan vonultam a csodás hajlék helyére, az Isten házához hangos ujjongással és hálaadással, az ünneplő sokasággal.
6 Što si mi, dušo, klonula i što jecaš u meni? U Boga se uzdaj, jer opet ću ga slaviti, spasenje svoje, Boga svog!	6 Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!
7 Tuguje duša u meni, stoga se tebe spominjem iz zemlje Jordana i Hermona, s brda Misara.	7 Lelkem elcsüggedt bennem, azért rád gondolok a Jordán és a Hermon földjéről, a Miszár hegyéről.
8 Bezdan doziva bezdan bukom slapova tvojih: sve vode tvoje i vali preko mene prijeđoše.	8 Örvény örvényt hív elő, amíg harsognak zuhatagjaid: mind áthaladnak rajtam árjaid és hullámaid.
9 Nek’ mi danju Jahve naklonost udijeli, a noću pjesmom ću hvalit’ Boga života svog.	9 Nappal kegyességét küldi nekem az Úr, s éjjel neki szól énekem: imádkozom éltem Istenéhez.
10 Reći ću Bogu: »Hridino moja, zašto me zaboravljaš? Zašto obilazim žalostan, pritisnut dušmanima?«	10 Ezt mondom Istennek: »Oltalmazóm, miért feledkezel meg rólam? Miért kell szomorúan járnom-kelnem, miközben sanyargat engem ellenségem?«
11 Kosti mi se lome od poruge neprijateljâ dok me svednevice pitaju: »Gdje ti je Bog tvoj?«	11 Amíg csontjaimat törve, gyaláznak elnyomóim, és napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«
12 Što si mi, dušo, klonula i što jecaš u meni? U Boga se uzdaj, jer opet ću ga slaviti, spasenje svoje, Boga svog!	12 Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!