Iob 30

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ma ora fanno beffe di me li più giovani di tempo, i padri de' quali io non degnava di porre colli cani della mia gregge;	1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
2 de' quali la virtù delle loro mani era a me per nulla, e di quella vita pensavano essere non degni;	2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
3 sterili per povertade e per fame, i quali rodevano nella solitudine, straziati per la sozzezza e per miseria;	3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
4 e mangiavano l' erbe e le corteccie degli arbori; e le radici delli ginepri erano loro cibo.	4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
5 I quali delle valli tagliavano queste cose: e conciosia cosa che [le] avessono trovate, a quelle con rumore correvano.	5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
6 Nelli deserti abitavano delli torrenti, e nelle caverne della terra, ovvero sopra le spine.	6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
7 I quali a questa medesima cosa si dilettavano, e così si computavano d' essere assai delicati;	7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
8 (Mali) figliuoli delli sciocchi e delli non nobili, i quali non erano arditi di apparire nella terra.	8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
9 Ora nello loro canto sono vôlto, e fatto sono a loro in proverbio.	9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
10 Abbòminano me, e fuggonsi da lunga da me, e non si vergognano di sputarmi nella mia faccia.	10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
11 Lo carcasso suo aperse, e afflissemi; e lo freno pose nella mia bocca.	11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
12 Certo alla dritta parte dell' oriente le mie miserie si dirizzarono; li miei piedi sovvertirono e oppressono, quasi come onde di mare, colle sue vie.	12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
13 Dissiparono gli andamenti miei, e hannomi insidiato; soprastetteno, e non fu chi mi desse aiuto.	13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
14 Quasi come rotto lo muro e aperta la porta, rovinarono sopra me, e rivolti sono alle mie miserie.	14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
15 Ritornato sono in nulla; portonne come vento lo mio desiderio; e sì come nuvola trapassò la mia salute.	15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
16 Ma ora in me medesimo marcisce l'anima mia, e possiede me lo dì della afflizione.	16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
17 Nella notte la bocca mia è forata colli dolori; e coloro che mangiano me, non dormono.	17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
18 Nella moltitudine loro si consuma lo mio vestimento, e quasi come lo cappuccio della tunica (che s'intornia al collo), così cinsono me.	18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
19 Assomigliato sono al fango, e alla favilla e alla cenere.	19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
20 Chiamo a te, e non esaudisci me; io sto, e non mi ragguardi.	20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
21 E mutato se' a me in crudele, e avversasti me nella durezza della tua mano.	21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
22 Levasti me, e sì come ponente sopra lo vento gettasti a terra me molto.	22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
23 E (sopra ciò) io so che tu mi darai la morte, dove ordinata è la casa a ciascheduno vivente.	23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
24 Ma pertanto alla consumazione loro [non] metterai la tua mano; se elli scorreranno, tu medesimo li salverai.	24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
25 Di qui adietro io piagnea già sopra colui ch' era tormentato, e avea compassione l'anima mia al povero.	25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
26 Aspettava li beni, e vennero a me li mali; aspettava la luce, e scorsono le tenebre.	26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
27 Le mie cose dentro bollirono senza riposo alcuno; sopravennero a me li dì dell' afflizioue.	27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
28 Piangendo andava, senza furore; levandomi, nella turba chiamai.	28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
29 Fui io fratello delli dragoni, e compagno delle distruzioni.	29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.
30 La mia cotica annegrita è sopra me; l'ossa mie si seccano per caldo.	30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
31 Tornata è in pianto la mia cetera, e l' organo mio nella voce delli piagnenti.	31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!