Az énekek éneke 6

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Merre szokott kedvesed járni, te, legszebb a nők között? Hová szokott kedvesed betérni, hogy veled együtt keressük?	1 My beloved is gone down into his garden, to the bed of aromatical spices, to feed in the gardens, and to gather lilies.
2 Kedvesem a kertjébe szokott menni, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze a kertet, és liliomot szedjen.	2 I to my beloved, and my beloved to me, who feedeth among the lilies.
3 Én a kedvesemé vagyok, s a kedvesem az enyém, s ő élvezi a liliomokat.	3 Thou art beautiful, O my love, sweet and comely as Jerusalem: terrible as an army set in array.
4 Szép vagy, kedvesem, aranyos, bájos, mint Jeruzsálem, félelmetes, mint a csatarendben álló tábor!	4 Turn away thy eyes from me, for they have made me flee away. Thy hair is as a flock of goats, that appear from Galaad.
5 Fordítsd el rólam szemeidet, mert zavarba ejtenek! Hajad, mint a kecskenyáj, amely Gileádról alászáll.	5 Thy teeth as a flock of sheep, which come up from the washing, all with twins, and there is none barren among them.
6 Fogaid, mint a juhnyáj, amely kijön a fürdőből; ikreket szül mindegyik, meddő egy sincs közöttük.	6 Thy cheeks are as the bark of a pomegranate, beside what is hidden within thee.
7 Halántékod, mint a gránátalmaszelet, a fátyolod mögött.	7 There are threescore queens, and fourscore concubines, and young maidens without number.
8 Hatvanan vannak a királynék, nyolcvanan a feleségek, s a leányok szám nélkül vannak,	8 One is my dove, my perfect one is but one, she is the only one of her mother, the chosen of her that bore her. The daughters saw her, and declared her most blessed: the queens and concubines, and they praised her.
9 de egy a galambom, a szeplőtlenem, egyetlene anyjának, kedveltje szülőjének. Látják őt a leányok, és boldognak hirdetik, a királynék, a feleségek, és magasztalják:	9 Who is she that cometh forth as the morning rising, fair as the moon, bright as the sun, terrible as an army set in array?
10 »Ki az, aki felbukkan, mint a hajnal pírja, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, félelmetes, mint a csatarendben álló tábor?«	10 I went down into the garden of nuts, to see the fruits of the valleys, and to look if the vineyard had flourished, and the pomegranates budded.
11 Lementem a dióskertbe nézni a völgynek rügyeit, nézni, kihajtott-e a szőlő, virágzik-e a gránátalma.	11 I knew not: my soul troubled me for the chariots of Aminadab.
12 És váratlanul zavarba jött lelkem Aminádáb négyesfogatai miatt.	12 Return, return, O Sulamitess : return, return that we may behold thee.