A zsoltárok könyve 31

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblija Hrvatski
1 A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól.	1 Zborovođi. Psalam. Davidov.
2 Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem!	2 Tebi se, Jahve, utječem, o, da se ne postidim nikada: u svojoj me pravdi izbavi!
3 Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem!	3 Prikloni k meni uho svoje, pohiti da me oslobodiš! Budi mi hrid zaštite, tvrđava spasenja.
4 Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat!	4 Jer ti si hrid moja, tvrđava moja, radi svoga imena vodi me i ravnaj.
5 Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem.	5 Izvuci me iz mreže koju mi zapeše, jer ti si moje utočište.
6 Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene!	6 U tvoje ruke duh svoj predajem: otkupi me, Jahve, Bože vjerni.
7 Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat.	7 Ti mrziš one koji štuju ništavne kumire, a ja se u Jahvu uzdam.
8 Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet,	8 Radosno ću klicat’ tvojoj milosti, jer si na moju bijedu pogledao, pomogao u tjeskobi duši mojoj.
9 és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat.	9 Nisi me predao u ruke dušmana, noge si mi na prostran put izveo.
10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved,	10 Smiluj mi se, Jahve, jer sam u tjeskobi, od jada slabi mi oko, duša i tijelo.
11 mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim.	11 Život mi se troši u gorčini, ljeta moja u jecanju. U muci mi se iscrpila snaga i kosti su moje klonule.
12 Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem.	12 Dušmanima svojim postao sam ruglo, susjedima podsmijeh, a znancima strašilo; koji me vide vani, bježe od mene.
13 Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem.	13 Nestalo me k’o mrtvaca iz sjećanja ljudi, postadoh k’o razbijena posuda.
14 Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem.	14 Čujem šaputanje mnogih, užas odasvud: sastaju se protiv mene i smišljaju kako da mi život oduzmu.
15 Én azonban benned bízom, Uram; Azt mondom: »Te vagy az én Istenem!	15 A ja se, Jahve, u tebe uzdam; govorim: Ti si Bog moj!
16 Sorsom a te kezedben van.« Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől.	16 U tvojoj je ruci sudbina moja: istrgni me iz ruke dušmana i onih koji me progone!
17 Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban.	17 Rasvijetli lice nad slugom svojim, po svojoj me dobroti spasi.
18 Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban;	18 Jahve, ne bilo me stid što tebe zazvah! Neka se postide zlotvori, nek’ u podzemlju zamuknu.
19 Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel.	19 Nek’ zanijeme usne lažljive koje protiv pravednika govore drsko, oholo i prezirno.
20 Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt!	20 O, kako je velika, Jahve, tvoja dobrota, koju čuvaš za one koji te se boje, koju iskazuješ onima što se tebi utječu naočigled sinovima čovječjim.
21 Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől.	21 Zaklanjaš ih štitom lica svoga od zavjera ljudskih; u šatoru svom ih skrivaš od jezika svadljivih.
22 Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban!	22 Blagoslovljen Jahve jer me obasu čudesnom dobrotom u gradu tvrdom.
23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: »Elvetettél szemed elől engem!« Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád.	23 U tjeskobi svojoj već mišljah: »Odbačen sam od pogleda tvoga.« Ali ti si čuo glas mog zaziva dok sam tebi vapio.
24 Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek.	24 Ljubite Jahvu, svi sveti njegovi: čuva Jahve svoje vjernike, a po zasluzi vraća onima koji postupaju oholo.
25 Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!	25 Budite hrabri i jaka srca, svi koji se u Jahvu uzdate!