A zsoltárok könyve 31

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól.	1 - Di David . Ode. Beati coloro cui son rimessi i falli, e ricoperti i peccati.
2 Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem!	2 Beato l'uomo cui il Signore non imputa colpa, e non v'è frode nell'animo suo.
3 Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem!	3 Finchè io tacqui [il mio peccato], si logoraron le mie ossa, mentre urlavo, tutto il giorno.
4 Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat!	4 Perché giorno e notte s'aggravò su me la tua mano! Precipitai nella mia infelicità, col configgersi della spina.
5 Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem.	5 Il mio peccato ti feci notoe la mia iniquità non nascosi. Dissi: «Confesserò contro di me la mia colpa al Signore!», e tu perdonasti l'empietà del mio peccato.
6 Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene!	6 Perciò supplicherà a te ogni pio nel tempo opportuno: nello straripar delle molte acque, queste non lo raggiungeranno.
7 Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat.	7 Tu sei il mio rifugio dalla tribolazione che mi circonda: tu, mio gaudio, liberami da color che m'attorniano.
8 Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet,	8 «Ti farò intendere e ti mostrerò la via da battere, [ti darò consiglio e] terrò fissi su te gli occhi miei».
9 és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat.	9 Non siate come il cavallo e il mulo che non hanno intelletto! Con morso e con briglia stringi [o Signore] le mascelle di coloro che a te non s'accostano.
10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved,	10 Molti sono i flagelli dell'empio, ma chi spera nel Signore, lo circonda il favore [divino].
11 mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim.	11 Rallegratevi nel Signore ed esultate, o giusti, e giubilate voi tutti, retti di cuore!
12 Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem.
13 Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem.
14 Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem.
15 Én azonban benned bízom, Uram; Azt mondom: »Te vagy az én Istenem!
16 Sorsom a te kezedben van.« Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől.
17 Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban.
18 Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban;
19 Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel.
20 Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt!
21 Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől.
22 Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban!
23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: »Elvetettél szemed elől engem!« Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád.
24 Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek.
25 Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!