A zsoltárok könyve 31

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól.	1 τω δαυιδ συνεσεως μακαριοι ων αφεθησαν αι ανομιαι και ων επεκαλυφθησαν αι αμαρτιαι
2 Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem!	2 μακαριος ανηρ ου ου μη λογισηται κυριος αμαρτιαν ουδε εστιν εν τω στοματι αυτου δολος
3 Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem!	3 οτι εσιγησα επαλαιωθη τα οστα μου απο του κραζειν με ολην την ημεραν
4 Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat!	4 οτι ημερας και νυκτος εβαρυνθη επ' εμε η χειρ σου εστραφην εις ταλαιπωριαν εν τω εμπαγηναι ακανθαν διαψαλμα
5 Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem.	5 την αμαρτιαν μου εγνωρισα και την ανομιαν μου ουκ εκαλυψα ειπα εξαγορευσω κατ' εμου την ανομιαν μου τω κυριω και συ αφηκας την ασεβειαν της αμαρτιας μου διαψαλμα
6 Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene!	6 υπερ ταυτης προσευξεται πας οσιος προς σε εν καιρω ευθετω πλην εν κατακλυσμω υδατων πολλων προς αυτον ουκ εγγιουσιν
7 Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat.	7 συ μου ει καταφυγη απο θλιψεως της περιεχουσης με το αγαλλιαμα μου λυτρωσαι με απο των κυκλωσαντων με διαψαλμα
8 Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet,	8 συνετιω σε και συμβιβω σε εν οδω ταυτη η πορευση επιστηριω επι σε τους οφθαλμους μου
9 és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat.	9 μη γινεσθε ως ιππος και ημιονος οις ουκ εστιν συνεσις εν χαλινω και κημω τας σιαγονας αυτων αγξαι των μη εγγιζοντων προς σε
10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved,	10 πολλαι αι μαστιγες του αμαρτωλου τον δε ελπιζοντα επι κυριον ελεος κυκλωσει
11 mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim.	11 ευφρανθητε επι κυριον και αγαλλιασθε δικαιοι και καυχασθε παντες οι ευθεις τη καρδια
12 Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem.
13 Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem.
14 Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem.
15 Én azonban benned bízom, Uram; Azt mondom: »Te vagy az én Istenem!
16 Sorsom a te kezedben van.« Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől.
17 Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban.
18 Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban;
19 Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel.
20 Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt!
21 Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől.
22 Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban!
23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: »Elvetettél szemed elől engem!« Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád.
24 Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek.
25 Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!