A zsoltárok könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 Miért maradsz, Uram, oly távol tőlem? Miért rejtőzködsz a szükség és szorongatás idején?	1 Why standest thou afar off, O LORD? why hidest thou thyself in times of trouble?
2 A gonosz kevélykedik, üldözi a szegényt; Fogják meg őket saját kigondolt terveik!	2 The wicked in his pride doth persecute the poor: let them be taken in the devices that they have imagined.
3 Hisz dicsekszik lelke kívánságaival a gonosz, és magára mond áldást a fösvény.	3 For the wicked boasteth of his heart's desire, and blesseth the covetous, whom the LORD abhorreth.
4 Elbizakodottságában megveti az Urat a gonosz, »Nem keresi; nincs Isten!«	4 The wicked, through the pride of his countenance, will not seek after God: God is not in all his thoughts.
5 Egyre csak ezt forgatja fejében. Útjai szerencsések minden időben. Túl magasak neki ítéleteid, mind megveti ellenségeit.	5 His ways are always grievous; thy judgments are far above out of his sight: as for all his enemies, he puffeth at them.
6 Mert így szól szívében: »Én nem ingok meg, baj nélkül maradok nemzedékről nemzedékre.«	6 He hath said in his heart, I shall not be moved: for I shall never be in adversity.
7 Szája csupa átok, erőszak, álnokság, nyelve alatt fájdalom és gonoszság.	7 His mouth is full of cursing and deceit and fraud: under his tongue is mischief and vanity.
8 Lesben áll az utakon, titokban öli meg az ártatlant.	8 He sitteth in the lurking places of the villages: in the secret places doth he murder the innocent: his eyes are privily set against the poor.
9 Szeme a szegényt kémleli, mint barlangjában az oroszlán, leskelődik rejtekén. Leskelődik, hogy a szegényt megragadja, elragadja a szegényt, hálójába fogva.	9 He lieth in wait secretly as a lion in his den: he lieth in wait to catch the poor: he doth catch the poor, when he draweth him into his net.
10 Ráront lelapulva, és a nyomorultak csak hullanak karja erejétől.	10 He croucheth, and humbleth himself, that the poor may fall by his strong ones.
11 Mert így szól szívében: »Megfeledkezett róluk Isten! Elfordította arcát, és nem látja többé őket!«	11 He hath said in his heart, God hath forgotten: he hideth his face; he will never see it.
12 Kelj föl, Uram, Isten! Emeld föl kezed, ne feledd el a szegényeket!	12 Arise, O LORD; O God, lift up thine hand: forget not the humble.
13 Miért gúnyolja a gonosz az Istent? Miért mondja szívében: »Nem kéred számon.«	13 Wherefore doth the wicked contemn God? he hath said in his heart, Thou wilt not require it.
14 Láttad ezt, hiszen te figyeled a kínt s a gyötrelmet, juttasd tehát kezeidbe őket! Terád bízta magát a szegény, az árvának te lettél a segítője.	14 Thou hast seen it; for thou beholdest mischief and spite, to requite it with thy hand: the poor committeth himself unto thee; thou art the helper of the fatherless.
15 Törd össze a bűnös és a gonosz karját; keresheted majd gonosztettüket, de nem találod.	15 Break thou the arm of the wicked and the evil man: seek out his wickedness till thou find none.
16 Király az Úr örökkön örökké, kipusztultak országából a pogányok.	16 The LORD is King for ever and ever: the heathen are perished out of his land.
17 A szegények kívánságát meghallgattad, Uram. Megerősítetted szívüket és rájuk figyel füled,	17 LORD, thou hast heard the desire of the humble: thou wilt prepare their heart, thou wilt cause thine ear to hear:
18 hogy az árvának és az elnyomottnak igazságot tégy, hogy ne hozzon többé rettegést a földből való ember.	18 To judge the fatherless and the oppressed, that the man of the earth may no more oppress.