A zsoltárok könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Miért maradsz, Uram, oly távol tőlem? Miért rejtőzködsz a szükség és szorongatás idején?	1 Lámed ¿Por qué, Yahveh, te quedas lejos, te escondes en las horas de la angustia?
2 A gonosz kevélykedik, üldözi a szegényt; Fogják meg őket saját kigondolt terveik!	2 Por el orgullo del impío es perseguido el desdichado, queda preso en la trampa que le ha urdido.
3 Hisz dicsekszik lelke kívánságaival a gonosz, és magára mond áldást a fösvény.	3 (Mem.) Sí, el impío se jacta de los antojos de su alma, el avaro que bendice menosprecia a Yahveh,
4 Elbizakodottságában megveti az Urat a gonosz, »Nem keresi; nincs Isten!«	4 (Nun.) el impío, insolente, no le busca: «¡No hay Dios!», es todo lo que piensa.
5 Egyre csak ezt forgatja fejében. Útjai szerencsések minden időben. Túl magasak neki ítéleteid, mind megveti ellenségeit.	5 En todo tiempo se afianzan sus caminos, allá arriba tus juicios muy lejos de él están, a todos sus rivales da soplidos.
6 Mert így szól szívében: »Én nem ingok meg, baj nélkül maradok nemzedékről nemzedékre.«	6 Dice en su corazón: «¡Jamás vacilaré!» (Sámek.) porque en desgracia no se ve,
7 Szája csupa átok, erőszak, álnokság, nyelve alatt fájdalom és gonoszság.	7 maldice. (Pe.) De fraude y perfidia está llena su boca, bajo su lengua sólo maldad e iniquidad;
8 Lesben áll az utakon, titokban öli meg az ártatlant.	8 al acecho se aposta entre las cañas en los recodos mata al inocente. (Ain.) Todo ojos, espía al desvalido,
9 Szeme a szegényt kémleli, mint barlangjában az oroszlán, leskelődik rejtekén. Leskelődik, hogy a szegényt megragadja, elragadja a szegényt, hálójába fogva.	9 al acecho escondido como león en su guarida, al acecho para atrapar al desdichado, atrapa al desdichado arrastrándole en su red.
10 Ráront lelapulva, és a nyomorultak csak hullanak karja erejétől.	10 (Sade.) Espía, se agazapa, se encoge, el desvalido cae en su poder;
11 Mert így szól szívében: »Megfeledkezett róluk Isten! Elfordította arcát, és nem látja többé őket!«	11 dice en su corazón: «Dios se ha olvidado, tiene tapado el rostro, no ha de ver jamás».
12 Kelj föl, Uram, Isten! Emeld föl kezed, ne feledd el a szegényeket!	12 Qof. ¡Levántate, Yahveh, alza tu mano, oh Dios! ¡No te olvides de los desdichados!
13 Miért gúnyolja a gonosz az Istent? Miért mondja szívében: »Nem kéred számon.«	13 ¿Por qué el impío menosprecia a Dios, dice en su corazón: «No vendrás a indagar?»
14 Láttad ezt, hiszen te figyeled a kínt s a gyötrelmet, juttasd tehát kezeidbe őket! Terád bízta magát a szegény, az árvának te lettél a segítője.	14 Res. Lo has visto ya, que la pena y la tristeza las miras tú para tomarlas en tu mano: el desvalido se abandona a ti, tú socorres al huérfano.
15 Törd össze a bűnös és a gonosz karját; keresheted majd gonosztettüket, de nem találod.	15 Sin. ¡Quiebra el brazo del impío, del malvado; indaga su impiedad sin dejar rastro!
16 Király az Úr örökkön örökké, kipusztultak országából a pogányok.	16 ¡Yahveh es rey por siempre, por los siglos; los gentiles han sido barridos de su tierra!
17 A szegények kívánságát meghallgattad, Uram. Megerősítetted szívüket és rájuk figyel füled,	17 Tau. El deseo de los humildes escuchas tú, Yahveh, su corazón confortas, alarguas tus oídos,
18 hogy az árvának és az elnyomottnak igazságot tégy, hogy ne hozzon többé rettegést a földből való ember.	18 para hacer justicia al huérfano, al vejado: ¡cese de dar terror el hombre salido de la tierra!