Jób könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Da antwortete Ijob und sprach:
2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!	2 Ähnliches habe ich schon viel gehört; leidige Tröster seid ihr alle.
3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?	3 Sind nun zu Ende die windigen Worte, oder was sonst reizt dich zum Widerspruch?
4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!	4 Auch ich könnte reden wie ihr, wenn ihr an meiner Stelle wäret, schöne Worte über euch machen und meinen Kopf über euch schütteln.
5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.	5 Ich könnte euch stärken mit meinem Mund, nicht sparen das Beileid meiner Lippen.
6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.	6 Rede ich, hört doch mein Schmerz nicht auf; schweige ich, so weicht er nicht vor mir.
7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.	7 Jetzt aber hat er mich erschöpft. Den Kreis der Freunde hast du mir verstört
8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;	8 und mich gepackt. Mein Verfall erhebt sich und tritt als Zeuge gegen mich auf; er widerspricht mir ins Gesicht.
9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;	9 Sein Zorn zerreißt, befehdet mich, knirscht gegen mich mit den Zähnen, mein Gegner schärft die Augen gegen mich.
10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.	10 Sie sperren ihr Maul gegen mich auf, schlagen voll Hohn mich auf die Wangen, scharen sich gegen mich zusammen.
11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.	11 Gott gibt mich dem Bösen preis, in die Hand der Frevler stößt er mich.
12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.	12 In Ruhe lebte ich, da hat er mich erschüttert, mich im Nacken gepackt, mich zerschmettert, mich als Zielscheibe für sich aufgestellt.
13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.	13 Seine Pfeile umschwirren mich, schonungslos durchbohrt er mir die Nieren, schüttet meine Galle zur Erde.
14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.	14 Bresche über Bresche bricht er mir, stürmt wie ein Krieger gegen mich an.
15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.	15 Ein Trauergewand hab ich meiner Haut genäht, mein Horn in den Staub gesenkt.
16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.	16 Mein Gesicht ist vom Weinen rot und Dunkel liegt auf meinen Wimpern.
17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.	17 Doch kein Unrecht klebt an meinen Händen und mein Gebet ist lauter.
18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.	18 O Erde, deck mein Blut nicht zu und ohne Ruhstatt sei mein Hilfeschrei!
19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!	19 Nun aber, seht, im Himmel ist mein Zeuge, mein Bürge in den Höhen.
20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.	20 Da meine Freunde mich verspotten, tränt zu Gott hin mein Auge.
21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!	21 Recht schaffe er dem Mann bei Gott und zwischen Mensch und Mensch.
22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.	22 Denn nur noch wenig Jahre werden kommen, dann muss ich den Pfad beschreiten, auf dem man nicht wiederkehrt. Mein Geist ist verwirrt, meine Tage sind ausgelöscht, nur Gräber bleiben mir.