Ecclésiaste 12

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Et souviens-toi de ton Créateur aux jours de ton adolescence, avant que viennent les joursmauvais et qu'arrivent les années dont tu diras: "je ne les aime pas";	1 Gondolj Teremtődre ifjúságod napjain, mielőtt elkövetkeznek a nyomorúságos napok, s eljönnek az esztendők, amelyekről azt mondod: »Ezek nincsenek kedvem szerint!«
2 avant que s'obscurcissent le soleil et la lumière, la lune et les étoiles, et que reviennent lesnuages après la pluie;	2 Mielőtt elsötétül a nap, a világosság, a hold és a csillagok, amikor a felhők eső után újra megjönnek;
3 au jour où tremblent les gardiens de la maison, où se courbent les hommes vigoureux, où lesfemmes, l'une après l'autre, cessent de moudre, où l'obscurité gagne celles qui regardent par la fenêtre.	3 amikor a háznak őrei reszketnek, s az erőteljes férfiak meginognak; az őrlő leányzók, ha kevesen vannak, felhagynak dolgukkal, s az ablakon leskelődők homályba borulnak;
4 Quand la porte est fermée sur la rue, quand tombe la voix du moulin, quand on se lève à la voixde l'oiseau, quand se taisent toutes les chansons.	4 amikor bezárulnak az utcára nyíló ajtók, s a malom zaja elcsendesül; amikor madárfüttyre felkelnek, s az énekes leányzók mindannyian elhalkulnak;
5 Quand on redoute la montée et qu'on a des frayeurs en chemin. Et l'amandier est en fleur, et lasauterelle est pesante, et le câpre perd son goût. Tandis que l'homme s'en va vers sa maison d'éternité et lespleureurs tournent déjà dans la rue.	5 amikor a magas helyektől is félnek s az úton ijedeznek; amikor virágzik a mandulafa, mikor a sáska nehezen vánszorog, és a fűszer mit sem ér, mert az ember elmegy örök hajlékába, és siratók járnak körül az utcán;
6 Avant que lâche le fil d'argent, que la coupe d'or se brise, que la jarre se casse à la fontaine, quela poulie se rompe au puits	6 amíg el nem szakad az ezüstfonál, és el nem reped az aranyedény, amíg össze nem zúzódik a korsó a forrásnál, és el nem törik a kerék a kútnál:
7 et que la poussière retourne à la terre comme elle en est venue, et le souffle à Dieu qui l'adonné.	7 visszatér a por a földbe, ahonnan vétetett, s az éltető lehelet visszatér Istenhez, aki adta.
8 Vanité des vanités, dit Qohélet, tout est vanité.	8 Csupa hiúság!– mondja a Prédikátor – minden csak hiúság!
9 Sans compter que Qohélet fut un sage, il a encore enseigné au peuple le savoir; il a pesé,examiné et corrigé beaucoup de proverbes;	9 A Prédikátor egyébként igen bölcs ember volt, a népet tudásra tanította, elbeszélte, amit cselekedett, és vizsgálódva sok mondást szerzett.
10 Qohélet s'est efforcé de trouver beaucoup de paroles plaisantes et d'écrire des paroles devérité.	10 Hasznos igéket keresett, és le is írta azt, ami helyes: igaz igéket.
11 Les paroles du sage sont comme des aiguillons et comme des piquets plantés par les maîtresde troupeaux; ils sont mis par le même pasteur.	11 A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke; mint a mélyen bevert szegek, amelyeket egy pásztor ad a tanítók tanácsa által. Ennél több után ne kutass, fiam!
12 En plus de cela, mon fils, sois averti que faire des livres est un travail sans fin et que beaucoupd'étude fatigue le corps.	12 A sok könyvcsinálásnak nincs sem hossza, sem vége, s a gyakori töprengés a test sanyarúsága!
13 Fin du discours. Tout est entendu. Crains Dieu et observe ses commandements, car c'est là ledevoir de tout homme.	13 Halljuk mindnyájan a beszédnek végét: Féld az Istent, és tartsd meg parancsait, mert ez az egész ember,
14 Car Dieu amènera en jugement toutes les actions de l'homme, tout ce qui est caché, que ce soitbien ou mal.	14 mivel Isten minden tettet ítéletre bocsát, minden rejtett dolgot, legyen az jó vagy gonosz!