Salmi 18
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566676869707172737475767778798081828384858687888990919293949596979899100101102103104105106107108109110111112113114115116117118119120121122123124125126127128129130131132133134135136137138139140141142143144145146147148149150
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
DIODATI | KÁLDI-NEOVULGÁTA |
---|---|
1 Salmo di Davide, servitor del Signore, il qual pronunzio’ le parole di questo cantico al Signore, nel giorno che il Signore l’ebbe riscosso dalla mano di tutti I suoi nemici, e dalla mano di Saulle; dato al capo de’ Musici. Egli adunque disse: O SIGNORE, mia forza, io ti amerò affettuosamente. | 1 A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából |
2 Il Signore è la mia rocca, e la mia fortezza, e il mio liberatore, Il mio Dio, la mia rupe; io spererò in lui; Il mio scudo, e il corno della mia salute, il mio alto ricetto. | 2 és Saul kezéből. Így szólt tehát: Szeretlek Uram, én erősségem! |
3 Io invocai il Signore, a cui si deve ogni lode; E fui salvato da’ miei nemici. | 3 Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem. |
4 Doglie di morte mi avevano circondato, E torrenti di scellerati mi avevano spaventato. | 4 Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől. |
5 Legami di sepolcro mi avevano intorniato, Lacci di morte mi avevano incontrato. | 5 Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei, |
6 Nella mia distretta io invocai il Signore, E gridai all’Iddio mio; Ed egli udì la mia voce dal suo Tempio, E il mio grido pervenne davanti a lui a’ suoi orecchi. | 6 körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei. |
7 Allora la terra fu scossa, e tremò; E i fondamenti de’ monti furono smossi E scrollati; perciocchè egli era acceso nell’ira. | 7 Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott. |
8 Un fumo gli saliva per le nari, Ed un fuoco consumante per la bocca; Da lui procedevano brace accese. | 8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrendültek a hegyek, és megindultak, mert ő haragra gerjedt. |
9 Ed egli abbassò i cieli, e discese; E vi era una caligine sotto a’ suoi piedi. | 9 Füst szállt fel orrából, és emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából. |
10 E cavalcava sopra Cherubini, e volava; Ed era portato a volo sopra l’ale del vento. | 10 Lehajtotta az eget és leszállott, ködhomály volt lába alatt. |
11 Egli aveva poste delle tenebre per suo nascondimento; Egli avea d’intorno a sè il suo padiglione, Oscurità d’acque, nubi dell’aria. | 11 Fölszállt a kerubok fölé, a szél szárnyain repült. |
12 Le sue nubi si dileguarono per lo splendore che scoppiava davanti a lui, Con gragnuola e brace accese. | 12 Rejtekhelyévé tette a sötétséget, sátrat vont maga köré sötét vízből, a lég felhőiből. |
13 E il Signore tuonò nel cielo, E l’Altissimo diede fuori la sua voce, Con gragnuola e brace accese. | 13 Arcának fényessége előtt futottak a felhők, a jégeső s az izzó parázs. |
14 Ed avventò le sue saette, e disperse coloro; Egli lanciò folgori, e li mise in rotta. | 14 Dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges: jégeső és az izzó parázs. |
15 E per lo tuo sgridare, o Signore, E per lo soffiar del vento delle tue nari, I canali delle acque apparvero, E i fondamenti del mondo furono scoperti. | 15 Kilőtte nyilait és szétszórta őket, leküldte villámait és szétzavarta őket. |
16 Egli da alto distese la mano e mi prese, E mi trasse, fuori di grandi acque. | 16 Előtűntek a vizek forrásai, feltárultak a földkerekség alapjai korholó szavadtól, Uram, haragod leheletének fúvásától. |
17 Egli mi riscosse dal mio potente nemico, E da quelli che mi odiavano; perciocchè erano più forti di me. | 17 Lenyúlt a magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem. |
18 Essi erano venuti incontro a me nel giorno della mia calamità; Ma il Signore fu il mio sostegno; | 18 Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől. |
19 E mi trasse fuori al largo; Egli mi liberò, perciocchè egli mi gradisce | 19 Megrohantak engem nyomorúságom napján, de támaszom lett az Úr. |
20 Il Signore mi ha fatta retribuzione secondo la mia giustizia; Egli mi ha renduto secondo la purità delle mie mani; | 20 Kivezetett a szabad térre engem, megmentett, mert kedvét lelte bennem. |
21 Perciocchè io ho osservate le vie del Signore, E non mi sono empiamente rivolto dall’Iddio mio; | 21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint, |
22 Perciocchè io ho tenute davanti a me tutte le sue leggi, E non ho rimossi d’innanzi a me i suoi statuti. | 22 mert megőriztem az Úr útjait, Istenemtől gonoszul el nem tértem. |
23 E sono stato intiero inverso lui, E mi son guardato dalla mia iniquità. | 23 Mert szem előtt tartottam minden rendeletét, igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam. |
24 E il Signore mi ha renduto secondo la mia giustizia, Secondo la purità delle mie mani nel suo cospetto. | 24 Mert szeplőtelen voltam előtte, s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen. |
25 Tu ti mostri pietoso inverso l’uomo pio, Intiero inverso l’uomo intiero. | 25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint. |
26 Tu ti mostri puro col puro, E procedi ritrosamente col perverso; | 26 A szenthez szent vagy, az ártatlan emberhez ártatlan, |
27 Perciocchè tu sei quel che salvi la gente afflitta, Ed abbassi gli occhi altieri; | 27 a választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod. |
28 Perciocchè tu sei quel che fai risplendere la mia lampana; Il Signore Iddio mio allumina le mie tenebre; | 28 Mert a megalázott népet megmented, de megalázod a kevélyek szemét. |
29 Perciocchè per la tua virtù io rompo tutta una schiera; E per la virtù dell’Iddio mio salgo sopra il muro. | 29 Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat, Isten teszi világossá sötétségemet. |
30 La via di Dio è intiera; La parola del Signore è purgata col fuoco; Egli è lo scudo di tutti coloro che sperano in lui. | 30 Mert te ragadsz ki a kísértésből, Istenem által ugrom át a falat. |
31 Perciocchè chi è Dio, fuor che il Signore? E chi è Rocca, fuor che l’Iddio nostro? | 31 Én Istenem! – Szeplőtelen az ő útja, tűzben próbált az Úr szava, oltalmazója ő minden benne bízónak. |
32 Iddio è quel che mi cinge di prodezza, E che ha appianata la mia via. | 32 Valóban, ki Isten az Úron kívül? Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül? |
33 Egli rende i miei piedi simili a quelli delle cerve, E mi fa star ritto in su i miei alti luoghi. | 33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és szeplőtelenné tette utamat. |
34 Egli ammaestra le mie mani alla battaglia; E colle mie braccia un arco di rame è rotto. | 34 Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét, és magaslatokra állított fel engem. |
35 Tu mi hai ancora dato lo scudo della tua salvezza; E la tua destra mi ha sostenuto, E la tua benignità mi ha accresciuto. | 35 Kezemet harcra tanította, karom ércveretű íjat feszít. |
36 Tu hai allargati i miei passi sotto di me; E le mie calcagna non son vacillate. | 36 Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem. |
37 Io ho perseguitati i miei nemici, e li ho aggiunti; E non me ne son tornato indietro, finchè non li abbia distrutti. | 37 Tág teret nyitottál lépteimnek, és bokáim nem gyengültek el. |
38 Io li ho rotti, e non son potuti risorgere; Mi son caduti sotto i piedi. | 38 Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket, nem tértem vissza, míg el nem pusztultak. |
39 E tu mi hai cinto di prodezza per la guerra; Ed hai abbattuti sotto di me quelli che si levavano contro a me. | 39 Összetörtem őket, nem tudtak felkelni, a lábam alá estek. |
40 Ed hai fatto voltar le spalle a’ miei nemici davanti a me; Ed io ho distrutti quelli che mi odiavano. | 40 Erővel öveztél fel engem a harcra, az ellenem állókat alám vetetted. |
41 Essi gridarono, ma non vi fu chi li salvasse; Gridarono al Signore, ma egli non rispose loro. | 41 Megszalasztottad ellenségeimet, és gyűlölőimet széjjelszórtad. |
42 Ed io li ho tritati, come polvere esposta al vento; Io li ho spazzati via, come il fango delle strade. | 42 Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket, kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk. |
43 Tu mi hai scampato dalle brighe del popolo; Tu mi hai costituito capo di nazioni; Il popolo che io non conosceva mi è stato sottoposto. | 43 Szétszórtam őket, mint a szél a port, széttiportam őket, mint az utca sarát. |
44 Al solo udir degli orecchi si son ridotti sotto la mia ubbidienza; Gli stranieri si sono infinti inverso me. | 44 Népem lázadásától megmentettél, nemzetek vezetőjévé tettél engem. Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett, |
45 Gli stranieri son divenuti fiacchi, Ed hanno tremato di paura, fin dentro a’ lor ripari. | 45 mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem. Idegen fiak hízelegtek nekem, |
46 Viva il Signore, e benedetta sia la mia Rocca; E sia esaltato l’Iddio della mia salute; | 46 idegenek fiai erejüket vesztették, remegtek rejtekükben. |
47 Iddio che mi dà il modo di far le mie vendette, E che mi sottomette i popoli. | 47 Él az Úr, áldott legyen Segítőm, magasztalják az én megmentő Istenemet! |
48 Che mi scampa da’ miei nemici, Ed anche mi solleva d’infra quelli che mi assaltano, E mi riscuote dall’uomo violento. | 48 Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak, és népeket vetsz alám, aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől, |
49 Perciò, o Signore, io ti celebrerò fra le genti, E salmeggerò al tuo Nome; | 49 az ellenem támadók fölé juttatsz, megszabadítasz az erőszak emberétől. |
50 Il quale rende magnifiche le vittorie del suo re, Ed usa benignità inverso Davide suo unto, E inverso la sua progenie in perpetuo | 50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között, és zsoltárt zengek nevednek, |
51 aki bőségesen segíti királyát, aki irgalmat gyakorol Fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké. |