Sirák fiának könyve 41

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Ó, halál! De keserű rád gondolni annak, aki békében élvezi javait,	1 O mors, quam amara est memoria tua homini pacem habenti in substantiis suis,
2 a gondtalan embernek, akinek útjai szerencsések mindenben, aki még jóízűen tud enni!	2 viro quieto et, cuius viae directae sunt in omnibus, et adhuc valenti accipere voluptatem!
3 Ó, halál! De kedves a végzésed a nyomorgó embernek, az ereje fogytán levőnek,	3 O mors, bonum est iudicium tuum homini indigenti et, qui minoratur viribus,
4 annak, aki elaggott, és akinek minden csak terhére van, aki bizalmatlan és reményvesztett!	4 defecto aetate et, cui de omnibus cura est, qui fiduciam amisit et perdidit patientiam!
5 Ne félj a haláltól, kiszabott végzetedtől, gondolj azokra, akik előtted voltak és utánad következnek, ez minden élőnek osztályrésze az Úrtól!	5 Noli metuere iudicium mortis; memento eorum, qui ante te fuerunt et qui superventuri sunt tibi: hoc iudicium a Domino omni carni;
6 Miért ócsárlod tehát a Magasságbeli végzését? Legyen bár az évekből tíz, vagy száz, sőt ezer:	6 et quid resistis beneplacito Altissimi? Sive decem sive centum sive mille anni,
7 az alvilágban nincs az életkor miatt szemrehányás.	7 non est enim in inferno accusatio vitae.
8 Utálatos fajzattá lesz a gonoszok nemzetsége, s akik az istentelenek házában járatosak!	8 Filii abominationum fiunt filii peccatorum, et qui conversantur in sedibus impiorum;
9 A bűnösök gyermekeinek öröksége elenyészik, és magzatukat gyalázat kíséri.	9 filiorum peccatorum periet hereditas, et cum semine illorum assiduitas opprobrii.
10 Az istentelen apa ellen panaszt emelnek gyermekei, mert miatta vannak gyalázatban.	10 De patre impio queruntur filii, quoniam propter illum sunt in opprobrio.
11 Jaj nektek, istentelen férfiak, akik elhagytátok az Úrnak, a Magasságbelinek törvényét!	11 Vae vobis, viri impii, qui dereliquistis legem Domini Altissimi!
12 Ha születtetek is, átokra születtetek, és ha meghaltok, átokban lesz részetek.	12 Et, si nati fueritis, in maledictione nascemini; et, si mortui fueritis, in maledictione erit pars vestra.
13 Mind, ami földből való, a földbe tér vissza, ekként a gonoszok is átokból romlásba térnek.	13 Omnia, quae de terra sunt, in terram convertentur, sic impii a maledicto in perditionem.
14 Csak testüket siratják az emberek, az istentelenek neve azonban elenyészik.	14 Luctus hominum in corpore ipsorum; nomen autem impiorum non bonum delebitur.
15 Gondod legyen a jó hírnévre, mert az inkább megmarad neked, mint ezer drága nagy kincs.	15 Curam habe de bono nomine; hoc enim magis permanebit tibi quam mille thesauri pretiosi et magni:
16 Néhány napig tart a kellemes élet, a jó név pedig örökre megmarad!	16 bonae vitae numerus dierum, bonum autem nomen permanebit in aevum.
17 Többet ér, aki palástolja ostobaságát, mint az az ember, aki elrejti bölcsességét. Mert láthatatlan kincs az elrejtett bölcsesség, mi haszna hát az egyiknek vagy a másiknak?	17 Melior est homo, qui abscondit stultitiam suam, quam homo, qui abscondit sapientiam suam. Sapientia enim abscondita et thesaurus invisibilis, quae utilitas in utrisque?
18 Békében őrizzétek, fiaim, a rendet,	18 Disciplinam in pace conservate, filii;
19 s azok miatt érezzetek szégyent, amit most szám említ,	19 verumtamen reveremini iudicium meum:
20 mert nem mindig illő a restelkedés, és nem minden szégyenkezés talál tetszésre.	20 non est enim bonum omnem reverentiam observare, et non omnis pudor probatus.
21 Restelld a paráznaságot apád és anyád előtt, a hazugságot fejedelem és hatalmas előtt,	21 Erubescite a patre et a matre de fornicatione et a praesidente et a potente de mendacio,
22 a vétséget bíró és elöljáró előtt, a törvényszegést a közösség és a nép előtt,	22 a principe et a iudice de delicto, a synagoga et plebe de iniquitate,
23 az igazságtalanságot társad és barátod előtt, szállóhelyeden	23 a socio et amico de iniustitia et de loco, in quo habitas,
24 a lopást, a megfeledkezést az Istenre tett esküről és szerződésről, a könyökölést étkezéskor, az adott és vett jó becsmérlését,	24 de furto, de veritate Dei et testamento, de impositione cubiti super mensam et a despectione dati et accepti,
25 a hallgatást, ha köszöntenek, parázna nőre tekintést, az arc elfordítását rokontól,	25 a salutantibus de silentio, a respectu mulieris fornicariae et ab aversione vultus cognati
26 arcod elfordítását társadtól, az illetmény elvevését és meg nem térítését,	26 et ab auferendo partem et non restituendo
27 szemed jártatását más férfi feleségén, a leskelődést szolgálója után, és ágyának megközelítését, a becsmérlő szavakat barátaid előtt, és a szemrehányást, amikor adakozol.	27 et a respiciendo mulierem alieni viri et a curiositate in ancillam eius, neque steteris ad lectum eius;
	28 ab amicis de sermonibus improperii, et, cum dederis, ne improperes;