A példabeszédek könyve 23

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Ha leülsz, hogy fejedelemmel egyél, arra legyen gondod, amit eléd raknak,	1 Quando sederis ut comedas cum principe, diligenter attende quæ apposita sunt ante faciem tuam.
2 tégy kést a torkodra, hogy uralkodni tudj kívánságodon.	2 Et statue cultrum in gutture tuo : si tamen habes in potestate animam tuam.
3 Pompás falatjait ne kívánd, mert csalfa étel az!	3 Ne desideres de cibis ejus, in quo est panis mendacii.
4 Ne törd magadat gazdagság után, és mérsékeld élelmességedet!	4 Noli laborare ut diteris, sed prudentiæ tuæ pone modum.
5 Ne emeld szemedet olyan javakra, amelyek a tieid nem lehetnek, mert azok szárnyra kapnak, mint a sas, és az ég felé elröpülnek.	5 Ne erigas oculos tuos ad opes quas non potes habere, quia facient sibi pennas quasi aquilæ, et volabunt in cælum.
6 Ne étkezz irigy emberrel, és ne kívánd pompás falatjait,	6 Ne comedas cum homine invido, et ne desideres cibos ejus :
7 mert mint a bűvész és a jós, arra következtet, amit nem tud. Mondja ugyan: »Egyél csak! Igyál csak!« de nem mondja neked szívből,	7 quoniam in similitudinem arioli et conjectoris æstimat quod ignorat. Comede et bibe, dicet tibi ; et mens ejus non est tecum.
8 a lenyelt falatot még kihányod, és szép szavaidat hiába vesztegeted.	8 Cibos quos comederas evomes, et perdes pulchros sermones tuos.
9 Ne beszélj a balgák fülébe, mert lenézik okos beszédeidet!	9 In auribus insipientium ne loquaris, qui despicient doctrinam eloquii tui.
10 El ne mozdítsd a kiskorúak határkövét, és be ne nyomulj az árvák földjére,	10 Ne attingas parvulorum terminos, et agrum pupillorum ne introëas :
11 mert erős a gyámoluk, s ő magára vállalja pörüket ellened!	11 propinquus enim illorum fortis est, et ipse judicabit contra te causam illorum.
12 Nyisd meg szívedet az intelemnek, és füledet az okos beszédnek!	12 Ingrediatur ad doctrinam cor tuum, et aures tuæ ad verba scientiæ.
13 Ne sajnáld a fiútól a fenyítést! Nem hal az meg, ha vesszővel sújtod!	13 Noli subtrahere a puero disciplinam : si enim percusseris eum virga, non morietur.
14 Te pálcával vered őt, és lelkét az alvilágtól mented meg!	14 Tu virga percuties eum, et animam ejus de inferno liberabis.
15 Fiam! Ha szíved bölcs lesz, az én szívem is örvendez veled,	15 Fili mi, si sapiens fuerit animus tuus, gaudebit tecum cor meum :
16 és bensőmben vigadok, amikor ajkad helyesen beszél.	16 et exsultabunt renes mei, cum locuta fuerint rectum labia tua.
17 Ne induljon fel szíved a bűnösök miatt, hanem az Úr félelmében légy szüntelen,	17 Non æmuletur cor tuum peccatores, sed in timore Domini esto tota die :
18 hisz van reményed a jövendőben, és bizakodásod meg nem hiúsul!	18 quia habebis spem in novissimo, et præstolatio tua non auferetur.
19 Figyelj, fiam, és légy bölcs, irányítsd szívedet az egyenes útra!	19 Audi, fili mi, et esto sapiens, et dirige in via animum tuum.
20 Ne végy részt a nagyivók lakomáin, sem azok tobzódásain, akik hússal tömik magukat,	20 Noli esse in conviviis potatorum, nec in comessationibus eorum qui carnes ad vescendum conferunt :
21 mert a nagyivó és a lakmározó elzüllik, és a naphosszat alvó rongyokba öltözik.	21 quia vacantes potibus et dantes symbola consumentur, et vestietur pannis dormitatio.
22 Hallgass atyádra, aki nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, mikor megöregszik!	22 Audi patrem tuum, qui genuit te, et ne contemnas cum senuerit mater tua.
23 Igazságot vásárolj – és el ne add! – bölcsességet, fegyelmet és okosságot!	23 Veritatem eme, et noli vendere sapientiam, et doctrinam, et intelligentiam.
24 Ujjonghat az igaznak atyja, aki bölcset nemzett, örömét lelheti benne.	24 Exsultat gaudio pater justi ; qui sapientem genuit, lætabitur in eo.
25 Örvendjen tehát atyád és anyád, vigadjon, aki szült téged!	25 Gaudeat pater tuus et mater tua, et exsultet quæ genuit te.
26 Add nekem, fiam, szívedet, és szemed vigyázzon útjaimra,	26 Præbe, fili mi, cor tuum mihi, et oculi tui vias meas custodiant.
27 mert a feslett nő mély verem, s az idegen asszony szűk kút,	27 Fovea enim profunda est meretrix, et puteus angustus aliena.
28 lesben áll az úton, mint a rabló, és megöli azokat, akiket óvatlannak lát.	28 Insidiatur in via quasi latro, et quos incautos viderit, interficiet.
29 Ki mondja: »Óh?« Ki mondja: »Jaj, atyám?« Ki a veszekedő és ki esik verembe? Kinek vannak sebei ok nélkül? Kinek vörös a szeme?	29 Cui væ ? cujus patri væ ? cui rixæ ? cui foveæ ? cui sine causa vulnera ? cui suffusio oculorum ?
30 Nem azoknak, akik bor mellett mulatnak, és szorgalmasak a poharazgatásban?	30 nonne his qui commorantur in vino, et student calicibus epotandis ?
31 Ne nézd a bort, hogyan piroslik, s hogy miként villog a serlegben! Könnyen csúszik az lefelé,	31 Ne intuearis vinum quando flavescit, cum splenduerit in vitro color ejus : ingreditur blande,
32 de végül mar, mint a kígyó, és kilövi a mérgét, mint a vipera.	32 sed in novissimo mordebit ut coluber, et sicut regulus venena diffundet.
33 A szemed fura dolgokat lát, és szíved bolondokat beszél,	33 Oculi tui videbunt extraneas, et cor tuum loquetur perversa.
34 úgy vagy, mintha a tenger közepén feküdnél, mint az alvó kormányos, aki elvesztette a kormányt.	34 Et eris sicut dormiens in medio mari, et quasi sopitus gubernator, amisso clavo.
35 Így szólsz: »Elvertek ugyan, de nem fájt nekem, ütöttek, de nem éreztem. Mikor ébredek fel, hogy a bort ismét felkeressem?«	35 Et dices : Verberaverunt me, sed non dolui ; traxerunt me, et ego non sensi. Quando evigilabo, et rursus vina reperiam ?