A példabeszédek könyve 23

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Ha leülsz, hogy fejedelemmel egyél, arra legyen gondod, amit eléd raknak,	1 Quando sederis, ut comedas cum principe, diligenter attende, quae apposita sunt ante faciem tuam,
2 tégy kést a torkodra, hogy uralkodni tudj kívánságodon.	2 et statue cultrum in gutture tuo, si avidus es.
3 Pompás falatjait ne kívánd, mert csalfa étel az!	3 Ne desideres de cibis eius, quia est panis mendacii.
4 Ne törd magadat gazdagság után, és mérsékeld élelmességedet!	4 Noli laborare, ut diteris, sed in prudentia tua acquiesce.
5 Ne emeld szemedet olyan javakra, amelyek a tieid nem lehetnek, mert azok szárnyra kapnak, mint a sas, és az ég felé elröpülnek.	5 Si erigas oculos tuos ad opes, iam non sunt; quia facient sibi pennas quasi aquilae et volabunt in caelum.
6 Ne étkezz irigy emberrel, és ne kívánd pompás falatjait,	6 Ne comedas cum homine invido et ne desideres cibos eius;
7 mert mint a bűvész és a jós, arra következtet, amit nem tud. Mondja ugyan: »Egyél csak! Igyál csak!« de nem mondja neked szívből,	7 quoniam sicut aestimavit in animo suo, ita ipse est. “ Comede et bibe ” dicet tibi, et mens eius non est tecum.
8 a lenyelt falatot még kihányod, és szép szavaidat hiába vesztegeted.	8 Buccellam, quam comederas, evomes et perdes pulchros sermones tuos.
9 Ne beszélj a balgák fülébe, mert lenézik okos beszédeidet!	9 In auribus insipientium ne loquaris, quia despicient doctrinam eloquii tui.
10 El ne mozdítsd a kiskorúak határkövét, és be ne nyomulj az árvák földjére,	10 Ne attingas terminos viduae et agrum pupillorum ne introeas:
11 mert erős a gyámoluk, s ő magára vállalja pörüket ellened!	11 redemptor enim illorum fortis est, et ipse iudicabit contra te causam illorum.
12 Nyisd meg szívedet az intelemnek, és füledet az okos beszédnek!	12 Introduc ad doctrinam cor tuum et aures tuas ad verba scientiae.
13 Ne sajnáld a fiútól a fenyítést! Nem hal az meg, ha vesszővel sújtod!	13 Noli subtrahere a puero disciplinam; si enim percusseris eum virga, non morietur:
14 Te pálcával vered őt, és lelkét az alvilágtól mented meg!	14 tu virga percuties eum et animam eius de inferno liberabis.
15 Fiam! Ha szíved bölcs lesz, az én szívem is örvendez veled,	15 Fili mi, si sapiens fuerit cor tuum, gaudebit tecum et cor meum,
16 és bensőmben vigadok, amikor ajkad helyesen beszél.	16 et exsultabunt renes mei, cum locuta fuerint rectum labia tua.
17 Ne induljon fel szíved a bűnösök miatt, hanem az Úr félelmében légy szüntelen,	17 Non aemuletur cor tuum peccatores, sed in timore Domini esto tota die,
18 hisz van reményed a jövendőben, és bizakodásod meg nem hiúsul!	18 quia est tibi posteritas, et praestolatio tua non auferetur.
19 Figyelj, fiam, és légy bölcs, irányítsd szívedet az egyenes útra!	19 Audi, fili mi, et esto sapiens et dirige in via animum tuum.
20 Ne végy részt a nagyivók lakomáin, sem azok tobzódásain, akik hússal tömik magukat,	20 Noli esse in conviviis potatorum nec in comissationibus carnis,
21 mert a nagyivó és a lakmározó elzüllik, és a naphosszat alvó rongyokba öltözik.	21 quia vacantes potibus et comissatores consumentur, et vestietur pannis dormitatio.
22 Hallgass atyádra, aki nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, mikor megöregszik!	22 Audi patrem tuum, qui genuit te, et ne contemnas, cum senuerit mater tua.
23 Igazságot vásárolj – és el ne add! – bölcsességet, fegyelmet és okosságot!	23 Veritatem eme et noli vendere; sapientiam eme et doctrinam et intellegentiam.
24 Ujjonghat az igaznak atyja, aki bölcset nemzett, örömét lelheti benne.	24 Exsultat gaudio pater iusti; qui sapientem genuit, laetabitur in eo;
25 Örvendjen tehát atyád és anyád, vigadjon, aki szült téged!	25 gaudeat pater tuus et mater tua, et exsultet, quae genuit te.
26 Add nekem, fiam, szívedet, és szemed vigyázzon útjaimra,	26 Praebe, fili mi, cor tuum mihi, et oculi tui vias meas custodiant.
27 mert a feslett nő mély verem, s az idegen asszony szűk kút,	27 Fovea enim profunda est meretrix, et puteus angustus aliena,
28 lesben áll az úton, mint a rabló, és megöli azokat, akiket óvatlannak lát.	28 nam insidiatur ipsa in via quasi latro et iniquos in hominibus addet.
29 Ki mondja: »Óh?« Ki mondja: »Jaj, atyám?« Ki a veszekedő és ki esik verembe? Kinek vannak sebei ok nélkül? Kinek vörös a szeme?	29 Cui “ Vae ”? Cui “ Eheu ”? Cui rixae? Cui querela? Cui sine causa vulnera? Cui suffusio oculorum?
30 Nem azoknak, akik bor mellett mulatnak, és szorgalmasak a poharazgatásban?	30 His, qui commorantur in vino et eunt, ut scrutentur mixtum.
31 Ne nézd a bort, hogyan piroslik, s hogy miként villog a serlegben! Könnyen csúszik az lefelé,	31 Ne intuearis vinum, quando flavescit, cum splenduerit in calice color eius: ingreditur blande,
32 de végül mar, mint a kígyó, és kilövi a mérgét, mint a vipera.	32 sed in novissimo mordebit ut coluber et sicut regulus vulnerat.
33 A szemed fura dolgokat lát, és szíved bolondokat beszél,	33 Oculi tui videbunt extranea, et cor tuum loquetur perversa;
34 úgy vagy, mintha a tenger közepén feküdnél, mint az alvó kormányos, aki elvesztette a kormányt.	34 et eris sicut dormiens in medio mari et quasi sopitus ad malum navis:
35 Így szólsz: »Elvertek ugyan, de nem fájt nekem, ütöttek, de nem éreztem. Mikor ébredek fel, hogy a bort ismét felkeressem?«	35 “ Verberaverunt me, sed non dolui, percusserunt me, et ego non sensi; quando evigilabo et rursus illud requiram? ”.