A zsoltárok könyve 38

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.	1 In fine, cantico di David per Iditun.
2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.	2 Dissi: guarderò le mie vie, acciò non pecchi nella mia lingua. Ho posto guardia alla mia bocca, mentre che il peccatore stae contra di me.
3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.	3 Son fatto muto e umiliato, e tacetti dalli buoni; ed emmi rinnovato il mio dolore.
4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.	4 (Ad ogni parte) si riscaldò il mio cuore dentro di me; e infiammerassi il fuoco nella mia meditazione.
5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.	5 Ho parlato con la mia lingua: fammi sapere, Signore, il mio fine, e quanto sia il numero de' miei dì; acciò sappia quello mi manchi.
6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.	6 Ecco che hai mensurati i miei dì; e la mia sostanza dinanzi a te è come niente. E però tutte le cose sono vanità, etiam ogni uomo vivente.
7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.	7 Nientemeno l' uomo passa come nell' imagine; e però si conturba invano. Rauna li tesauri; e non sa a cui congregaralli.
8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.	8 E ormai chi è il mio fine? egli è il mio Signore; e appo te è la mia sostanza.
9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.	9 Libera me da tutte le mie iniquità: ha'mi dato in vituperio al pazzo.
10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;	10 Tacetti, e non apersi la mia bocca, però che tu facesti
11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.	11 remuovere da me le tue piaghe.
12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.	12 Nella reprensione venni meno dalla fortezza delle tue mani; hai castigato l'uomo per la iniquità. E hai seccata l'anima sua, come tela ragnina; però vanamente conturbasi ogni uomo.
13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.	13 Esaudi, Signore, la mia orazione e le mie preghiere; ricevi con le orecchie le mie lacrime. Non tacere; per che appresso di te son forestiero e peregrino, come tutti gli miei padri.
14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;	14 Lascia ch' io mi refredda inanzi ch' io vada, e più non sarò.
15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.
16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!
17 Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«
18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.
19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.
20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,
21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.
22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!
23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!