A zsoltárok könyve 38

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.	1 [Ein Psalm Davids. Zum Weihrauchopfer.]
2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.	2 Herr, strafe mich nicht in deinem Zorn und züchtige mich nicht in deinem Grimm!
3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.	3 Denn deine Pfeile haben mich getroffen, deine Hand lastet schwer auf mir.
4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.	4 Nichts blieb gesund an meinem Leib, weil du mir grollst; weil ich gesündigt, blieb an meinen Gliedern nichts heil.
5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.	5 Denn meine Sünden schlagen mir über dem Kopf zusammen, sie erdrücken mich wie eine schwere Last.
6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.	6 Mir schwären, mir eitern die Wunden wegen meiner Torheit.
7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.	7 Ich bin gekrümmt und tief gebeugt, den ganzen Tag geh ich traurig einher.
8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.	8 Denn meine Lenden sind voller Brand, nichts blieb gesund an meinem Leib.
9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.	9 Kraftlos bin ich und ganz zerschlagen, ich schreie in der Qual meines Herzens.
10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;	10 All mein Sehnen, Herr, liegt offen vor dir, mein Seufzen ist dir nicht verborgen.
11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.	11 Mein Herz pocht heftig, mich hat die Kraft verlassen, geschwunden ist mir das Licht der Augen.
12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.	12 Freunde und Gefährten bleiben mir fern in meinem Unglück und meine Nächsten meiden mich.
13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.	13 Die mir nach dem Leben trachten, legen mir Schlingen; die mein Unheil suchen, planen Verderben, den ganzen Tag haben sie Arglist im Sinn.
14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;	14 Ich bin wie ein Tauber, der nicht hört, wie ein Stummer, der den Mund nicht auftut.
15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.	15 Ich bin wie einer, der nicht mehr hören kann, aus dessen Mund keine Entgegnung kommt.
16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!	16 Doch auf dich, Herr, harre ich; du wirst mich erhören, Herr, mein Gott.
17 Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«	17 Denn ich sage: Über mich sollen die sich nicht freuen, die gegen mich prahlen, wenn meine Füße straucheln.
18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.	18 Ich bin dem Fallen nahe, mein Leid steht mir immer vor Augen.
19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.	19 Ja, ich bekenne meine Schuld, ich bin wegen meiner Sünde in Angst.
20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,	20 Die mich ohne Grund befehden, sind stark; viele hassen mich wegen nichts.
21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.	21 Sie vergelten mir Gutes mit Bösem, sie sind mir Feind; denn ich trachte nach dem Guten.
22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!	22 Herr, verlass mich nicht, bleib mir nicht fern, mein Gott!
23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!	23 Eile mir zu Hilfe, Herr, du mein Heil!