A zsoltárok könyve 38

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.	1 εις το τελος τω ιδιθουν ωδη τω δαυιδ
2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.	2 ειπα φυλαξω τας οδους μου του μη αμαρτανειν εν γλωσση μου εθεμην τω στοματι μου φυλακην εν τω συστηναι τον αμαρτωλον εναντιον μου
3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.	3 εκωφωθην και εταπεινωθην και εσιγησα εξ αγαθων και το αλγημα μου ανεκαινισθη
4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.	4 εθερμανθη η καρδια μου εντος μου και εν τη μελετη μου εκκαυθησεται πυρ ελαλησα εν γλωσση μου
5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.	5 γνωρισον μοι κυριε το περας μου και τον αριθμον των ημερων μου τις εστιν ινα γνω τι υστερω εγω
6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.	6 ιδου παλαιστας εθου τας ημερας μου και η υποστασις μου ωσει ουθεν ενωπιον σου πλην τα συμπαντα ματαιοτης πας ανθρωπος ζων διαψαλμα
7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.	7 μεντοιγε εν εικονι διαπορευεται ανθρωπος πλην ματην ταρασσονται θησαυριζει και ου γινωσκει τινι συναξει αυτα
8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.	8 και νυν τις η υπομονη μου ουχι ο κυριος και η υποστασις μου παρα σου εστιν
9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.	9 απο πασων των ανομιων μου ρυσαι με ονειδος αφρονι εδωκας με
10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;	10 εκωφωθην και ουκ ηνοιξα το στομα μου οτι συ ει ο ποιησας με
11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.	11 αποστησον απ' εμου τας μαστιγας σου απο της ισχυος της χειρος σου εγω εξελιπον
12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.	12 εν ελεγμοις υπερ ανομιας επαιδευσας ανθρωπον και εξετηξας ως αραχνην την ψυχην αυτου πλην ματην ταρασσεται πας ανθρωπος διαψαλμα
13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.	13 εισακουσον της προσευχης μου κυριε και της δεησεως μου ενωτισαι των δακρυων μου μη παρασιωπησης οτι παροικος εγω ειμι παρα σοι και παρεπιδημος καθως παντες οι πατερες μου
14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;	14 ανες μοι ινα αναψυξω προ του με απελθειν και ουκετι μη υπαρξω
15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.
16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!
17 Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«
18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.
19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.
20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,
21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.
22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!
23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!