Psalms 44

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Unto the end, for the sons of Core, to give understanding.	1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.
2 We have heard, O God, with our ears : our fathers have declared to us, The work, thou hast wrought in their days, and in the days of old.	2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.
3 Thy hand destroyed the Gentiles, and thou plantedst them : thou didst afflict the people and cast them out.	3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.
4 For they got not the possession of the land by their own sword : neither did their own arm save them. But thy right hand and thy arm, and the light of thy countenance : because thou wast pleased with them.	4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.
5 Thou art thyself my king and my God, who commandest the saving of Jacob.	5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.
6 Through thee we will push down our enemies with the horn : and through thy name we will despise them that rise up against us.	6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
7 For I will not trust in my bow : neither shall my sword save me.	7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.
8 But thou hast saved us from them that afflict us : and hast put them to shame that hate us.	8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.
9 In God shall we glory all the day long : and in thy name we will give praise for ever.	9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.
10 But now thou hast cast us off, and put us to shame : and thou, O God, wilt not go out with our armies.	10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.
11 Thou hast made us turn our back to our enemies : and they that hated us plundered for themselves.	11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.
12 Thou hast given us up like sheep to be eaten : thou hast scattered us among the nations.	12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.
13 Thou hast sold thy people for no price : and there was no reckoning in the exchange of them.	13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.
14 Thou hast made us a reproach to our neighbours, a scoff and derision to them that are round about us.	14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.
15 Thou hast made us a byword among the Gentiles : a shaking of the head among the people.	15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.
16 All the day long my shame is before me : and the confusion of my face hath covered me,	16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,
17 At the voice of him that reproacheth and detracteth me : at the face of the enemy and persecutor.	17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.
18 All these things have come upon us, yet we have not forgotten thee : and we have not done wickedly in they covenant.	18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.
19 And our heart hath not turned back : neither hast thou turned aside our steps from thy way.	19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,
20 For thou hast humbled us in the place of affliction : and the shadow of death hath covered us.	20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.
21 If we have forgotten the name of our God, and if we have spread forth our hands to a strange god :	21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,
22 Shall not God search out these things : for he knoweth the secrets of the heart. Because for thy sake we are killed all the day long : we are counted as sheep for the slaughter.	22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.
23 Arise, why sleepest thou, O Lord? arise, and cast us not off to the end.	23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.
24 Why turnest thou face away? and forgettest our want and our trouble?	24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!
25 For our soul is humbled down to the dust : our belly cleaveth to the earth.	25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?
26 Arise, O Lord, help us and redeem us for thy name's sake.	26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!