Lamentazioni 3

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 IO son l’uomo che ha veduta afflizione, Per la verga dell’indegnazion del Signore.	1 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott haragjának vesszeje miatt.
2 Egli mi ha condotto, e fatto camminar nelle tenebre, E non nella luce.	2 Engem hajtott és vezetett sötétségbe és nem világosságba.
3 Certo, egli mi ritorna addosso, E rivolge la sua mano contro a me tuttodì.	3 Igen, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.
4 Egli ha fatta invecchiar la mia carne, e la mia pelle; Egli mi ha fiaccate le ossa.	4 Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 Egli ha fatti degli edificii contro a me, E mi ha intorniato di tosco e di affanno.	5 Körülbástyázott és bekerített engem méreggel és gyötrelemmel.
6 Egli mi ha fatto dimorare in luoghi tenebrosi, A guisa di quelli che son morti già da lungo tempo.	6 Sötétségben adott nekem lakást, mint az örök halottaknak.
7 Egli mi ha assiepato d’ogn’intorno, sì che non posso uscire; Egli ha aggravati i miei ceppi.	7 Falat emelt körém, és nem mehetek ki, súlyossá tette bilincsemet.
8 Eziandio quando grido e sclamo, Egli chiude il passo alla mia orazione,	8 Ha kiáltok és könyörgök is, elnémítja imádságomat.
9 Egli ha chiuse le mie vie di pietre conce a scarpello, Ha rinvolti i miei sentieri.	9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, ösvényeimet görbévé tette.
10 Egli mi è stato un orso all’agguato, Un leone ne’ suoi nascondimenti.	10 Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint oroszlán a rejtekben.
11 Egli ha traviate le mie vie, Mi ha tagliato a pezzi, mi ha renduto desolato.	11 Útjaimat eltérítette, és széttépett, elpusztított engem.
12 Egli ha teso l’arco suo, E mi ha posto come un bersaglio incontro alle saette.	12 Megfeszítette íját, és odaállított célpontul a nyílnak.
13 Egli mi ha fitti nelle reni Gli strali del suo turcasso.	13 Veséimbe eresztette tegzének nyilait.
14 Io sono in derisione a tutti i popoli, E son la lor canzone tuttodì.	14 Nevetség tárgya lettem egész népemnek, gúnydaluk tárgya egész nap.
15 Egli mi ha saziato di amaritudini, Mi ha inebbriato di assenzio.	15 Jóltartott engem keserűséggel, megittasított ürömmel.
16 Egli mi ha stritolati i denti con della ghiaia, Mi ha voltolato nella cenere.	16 Kitörte kaviccsal fogaimat, lenyomott engem a hamuba.
17 E tu hai allontanata l’anima mia dalla pace, Ed io ho dimenticato il bene.	17 Kitaszította a békességből lelkemet, elfelejtettem a jólétet.
18 E ho detto: Il Signore ha fatta perire la mia forza, E la mia speranza.	18 Azt mondtam: »Elveszett dicsőségem és reménységem az Úrban.«
19 Ricordati della mia afflizione, E del mio esilio; del tosco e dell’assenzio.	19 Emlékezz nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!
20 L’anima mia se ne ricorda del continuo, E se ne abbatte in me	20 Jól emlékszik és elcsügged bennem a lelkem.
21 Questo mi torna alla mente, Perciò spererò ancora.	21 De azt fontolgatom szívemben, azért reménykedem:
22 Se non siamo stati del tutto consumati, È per le benignità del Signore; Perciocchè le sue misericordi non son venute meno;	22 az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el, mert nem fogyott el irgalma:
23 Si rinnovano ogni mattina; La tua lealtà è grande.	23 megújul minden reggel. Nagy a te hűséged!
24 Il Signore è la mia parte, ha detto l’anima mia; Perciò spererò in lui.	24 »Osztályrészem az Úr – mondja a lelkem –, azért remélek benne.«
25 Il Signore è buono a quelli che l’aspettano, All’anima che lo ricerca.	25 Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak, a lélekhez, amely őt keresi.
26 Buona cosa è di aspettare in silenzio La salute del Signore.	26 Jó csendben várni az Úr szabadítására.
27 Buona cosa è all’uomo di portare il giogo Nella sua giovanezza.	27 Jó a férfinak, ha igát hordoz már ifjúkorában.
28 Sieda egli pur solitario, ed in silenzio, Se Dio gliel’ha imposto!	28 Üljön egymagában, és hallgasson, mert ő tette rá azt!
29 Metta pur la sua bocca nella polvere! Forse, ci sarà ancora speranza;	29 Tegye a porba száját, talán van remény!
30 Porga pur la guancia a chi lo percuote; Si sazi pur di vituperio!	30 Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljék el gyalázattal!
31 Poichè il Signore non rigetta in perpetuo;	31 Mert nem taszít el örökre az Úr.
32 Anzi, se affligge, ha altresì compassione, Secondo la moltitudine delle sue benignità.	32 Ha megszomorított is, irgalmaz nagy kegyessége szerint.
33 Perciocchè s’egli affligge, E addolora i figliuoli degli uomini, Non lo fa volentieri.	33 Mert nem szívéből alázza meg és szomorítja el az emberek fiait.
34 Mentre altri trita sotto i suoi piedi Tutti i prigioni della terra;	34 Amikor lábbal tiporják az ország összes foglyát,
35 Mentre altri pervertisce la ragion dell’uomo, Nel cospetto dell’Altissimo;	35 amikor elferdítik az ember jogát a Fölséges színe előtt,
36 Mentre altri fa torto all’uomo nella sua lite; Il Signore nol vede egli?	36 amikor megcsalják az embert perében, az Úr ezt nem látja?
37 Chi è colui che abbia detta qualche cosa, e quella sia avvenuta, Che il Signore non l’abbia comandata?	37 Ki az, aki csak szólt, és megtörtént? Nem az Úr parancsolta-e meg?
38 Non procedono i mali ed i beni Dalla bocca dell’Altissimo?	38 Nem a Fölséges szájából ered-e a rossz és a jó is?
39 Perchè si rammarica l’uomo vivente? Perchè si rammarica l’uomo della pena del suo peccato?	39 Miért panaszkodik az élő ember, a férfi a vétkei miatt?
40 Esaminiamo le nostre vie, E ricerchiamole e convertiamoci al Signore.	40 »Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át, és térjünk vissza az Úrhoz!
41 Alziamo i nostri cuori, e le palme delle mani, A Dio ne’ cieli, dicendo:	41 Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van!
42 Noi abbiam misfatto, e siamo stati ribelli; E tu non hai perdonato.	42 Mivel mi vétkeztünk és lázadoztunk, te nem bocsátottál meg.
43 Tu ci hai coperti d’ira, e ci hai perseguitati; Tu hai ucciso e non hai risparmiato.	43 Haragba burkolóztál, és üldöztél minket, öltél, s nem kíméltél.
44 Tu hai distesa una nuvola intorno a te, Acciocchè l’orazione non passasse.	44 Felhőbe burkolóztál, hogy ne hatoljon át az imádság.
45 Tu ci hai fatti essere spazzature, Ed abbominio, per mezzo i popoli.	45 Megvetett söpredékké tettél minket a népek között.
46 Tutti i nostri nemici hanno aperta la bocca contro a noi.	46 Kitátotta ránk a száját minden ellenségünk.
47 Noi siamo incorsi in ispavento, ed in fossa; In desolazione, ed in fiaccamento.	47 Rettegés és verem lett a részünk, pusztulás és romlás.«
48 L’occhio mio cola in rivi d’acque, Per lo fiaccamento della figliuola del mio popolo.	48 Patakzik a könny szememből népem leányának romlása miatt.
49 L’occhio mio stilla, senza posa, E non ha alcuna requie;	49 Szemem könnyezik, és nem nyugszik, mert nincs pihenés,
50 Finchè il Signore non riguarda, E non vede dal cielo.	50 míg le nem tekint, és meg nem látja az Úr az égből.
51 L’occhio mio affanna l’anima mia, Per tutte le figliuole della mia città.	51 Szemem fájdalmat okozott lelkemnek, látva városom minden leányát.
52 Quelli che senza cagione, mi son nemici, Mi han cacciato del continuo, come un uccelletto;	52 Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 Hanno troncata la vita mia, e l’hanno messa nella fossa; Ed hanno gettate delle pietre sopra me.	53 A gödörbe taszították életemet, és követ hajigáltak rám.
54 Le acque mi hanno inondato fin sopra il capo; Io ho detto: Io son riciso	54 Összecsapott a víz fejem fölött, azt mondtam: »Elvesztem!«
55 Io ho invocato il tuo Nome, o Signore, Dalla fossa de’ luoghi bassissimi.	55 Segítségül hívtam nevedet, Uram, a gödör mélyéből.
56 Tu hai udita la mia voce; Non nascondere il tuo orecchio al mio sospiro, ed al mio grido.	56 Hangomat hallottad: »Ne fogd be füledet enyhületért való kiáltásom előtt!«
57 Tu ti sei accostato al giorno che io ti ho invocato; Tu hai detto: Non temere.	57 Közel jöttél aznap, amikor hívtalak, s azt mondtad: »Ne félj!«
58 O Signore, tu hai dibattute le querele dell’anima mia; Tu hai riscossa la vita mia.	58 Te folytattad, Uram, a pert lelkemért, s megváltottad életemet.
59 O Signore, tu vedi il torto che mi è fatto; Giudica la mia causa.	59 Láttad, Uram, sérelmemet, szolgáltass hát igazságot nekem!
60 Tu vedi tutte le lor vendette, Tutti i lor pensieri contro a me.	60 Láttad összes bosszújukat, minden tervüket ellenem.
61 Tu odi, Signore, i loro obbrobri, Tutte le lor macchinazioni contro a me;	61 Hallottad gyalázkodásukat, Uram, minden tervüket ellenem.
62 Le parole di quelli che mi si levano incontro, Ed i ragionamenti che tengono contro a me tuttodì.	62 Támadóim ajka és gondolata ellenem irányul egész nap.
63 Riguarda, quando si seggono, e quando si levano; Io sono la lor canzone.	63 Akár leülnek, akár felkelnek, nézd, én vagyok gúnydaluk tárgya.
64 O Signore, rendi loro la retribuzione, Secondo le opere delle lor mani.	64 Fizess meg nekik, Uram, kezük műve szerint!
65 Da’ loro ingombramento di cuore, La tua maledizione.	65 Adj nekik megátalkodott szívet, átkod legyen rajtuk!
66 Perseguili in ira, E disperdili di sotto al cielo del Signore	66 Üldözd haraggal, és pusztítsd el őket eged alól, Uram!