Job 16

Revised Standard Version Catholic Edition	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Then Job answered:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 "I have heard many such things; miserable comforters are you all.	2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
3 Shall windy words have an end? Or what provokes you that you answer?	3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
4 I also could speak as you do, if you were in my place; I could join words together against you, and shake my head at you.	4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
5 I could strengthen you with my mouth, and the solace of my lips would assuage your pain.	5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
6 "If I speak, my pain is not assuaged, and if I forbear, how much of it leaves me?	6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
7 Surely now God has worn me out; he has made desolate all my company.	7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
8 And he has shriveled me up, which is a witness against me; and my leanness has risen up against me, it testifies to my face.	8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
9 He has torn me in his wrath, and hated me; he has gnashed his teeth at me; my adversary sharpens his eyes against me.	9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
10 Men have gaped at me with their mouth, they have struck me insolently upon the cheek, they mass themselves together against me.	10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
11 God gives me up to the ungodly, and casts me into the hands of the wicked.	11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
12 I was at ease, and he broke me asunder; he seized me by the neck and dashed me to pieces; he set me up as his target,	12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
13 his archers surround me. He slashes open my kidneys, and does not spare; he pours out my gall on the ground.	13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
14 He breaks me with breach upon breach; he runs upon me like a warrior.	14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
15 I have sewed sackcloth upon my skin, and have laid my strength in the dust.	15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
16 My face is red with weeping, and on my eyelids is deep darkness;	16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
17 although there is no violence in my hands, and my prayer is pure.	17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
18 "O earth, cover not my blood, and let my cry find no resting place.	18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
19 Even now, behold, my witness is in heaven, and he that vouches for me is on high.	19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
20 My friends scorn me; my eye pours out tears to God,	20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
21 that he would maintain the right of a man with God, like that of a man with his neighbor.	21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
22 For when a few years have come I shall go the way whence I shall not return.	22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.