Isaia 59

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ecce non est abbreviata manus Domini, ut salvare nequeat, neque aggravata est auris eius, ut non exaudiat;	1 Íme, nem rövid az Úr keze, hogy ne tudna megszabadítani, és nem tompa a füle, hogy ne hallana;
2 sed iniquitates vestrae diviserunt inter vos et Deum vestrum, et peccata vestra absconderunt faciem eius a vobis, ne exaudiret.	2 hanem a ti bűneitek lettek válaszfallá köztetek és Istenetek között, és a ti vétkeitek fedték el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg.
3 Manus enim vestrae pollutae sunt sanguine, et digiti vestri iniquitate; labia vestra locuta sunt mendacium, et lingua vestra iniquitatem fatur.	3 Mert kezetek szennyes a vértől, és ujjaitok a bűntől; ajkatok hazugságot beszél, nyelvetek gonoszságot mormol.
4 Non est qui invocet iustitiam, neque est qui iudicet vere; confidunt in nihilo et loquuntur vanitates: conceperunt laborem et pepererunt iniquitatem.	4 Nincs, aki igazságban emelne vádat, nincs, aki becsülettel folytatna pert; hiábavalóságban bíznak, és hamisságot beszélnek, nyomorúságot fogannak, és bajt szülnek.
5 Ova aspidum rumpunt et telas araneae texunt; qui comederit de ovis eorum, morietur, et, quod fractum est, erumpet in regulum.	5 Áspiskígyó tojásait költik ki, és pókhálót szőnek. Aki tojásaikból eszik, meghal, és amit szétnyomnak, abból vipera jön elő.
6 Telae eorum non erunt in vestimentum, neque operientur operibus suis; opera eorum opera iniquitatis, et facinora violentiae in manibus eorum.	6 Pókhálójukból nem lesz ruha, és nem takarózhatnak be munkáikkal; munkáik bűnös munkák, és erőszak műve van a kezükben.
7 Pedes eorum ad malum currunt et festinant, ut effundant sanguinem innocentem; cogitationes eorum cogitationes iniquitatis, vastitas et contritio in viis eorum.	7 Lábuk a gonoszság felé fut, és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik bűnös gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon.
8 Viam pacis nescierunt, et non est iudicium in gressibus eorum; semitae eorum incurvatae sunt eis: omnis, qui calcat in eis, ignorat pacem.	8 A békesség útját nem ismerik, és nincs törvényesség kerékvágásukban; ösvényeiket görbévé tették, aki azokon jár, nem ismeri a békességet.
9 Propter hoc elongatum est iudicium a nobis, et non apprehendit nos iustitia; exspectamus lucem, et ecce tenebrae, splendorem, et in caligine ambulamus.	9 Ezért távol van tőlünk a törvényesség, és nem ér el hozzánk az igazság; várjuk a világosságot, de íme, sötét van, a fényességet, de homályban járunk.
10 Palpamus sicut caeci parietem et quasi absque oculis attrectamus; impegimus meridie quasi in crepusculo, inter sanos quasi mortui.	10 Tapogatjuk a falat, mint a vakok, és mint akiknek nincs szemük, tapogatózunk; megbotlunk délben, mint a szürkületben, az egészségesek között, mint a holtak.
11 Rugimus quasi ursi omnes et quasi columbae gementes gemimus; exspectamus iudicium, et non est, salutem, et elongata est a nobis.	11 Morgunk mindnyájan, mint a medvék, és mint a galambok, nyögve búgunk; várunk a törvényességre, de nincs, a szabadulásra, de távol van tőlünk.
12 Multiplicatae sunt enim iniquitates nostrae coram te, et peccata nostra respondent nobis; quia scelera nostra nobiscum, et iniquitates nostras cognovimus:	12 Mert sok a mi gonoszságunk előtted, és vétkeink tanúskodnak ellenünk; mert gonoszságaink velünk vannak, és bűneinket ismerjük.
13 peccare et mentiri contra Dominum et recedere a Deo nostro, loqui violentiam et transgressionem, concipere et murmurare de corde verba mendacii.	13 Hűtlenek lettünk, és megtagadtuk az Urat, elpártoltunk Istenünktől; elnyomás és engedetlenség, amit beszélünk, hazug szavakat fogantunk és szólunk szívünkből.
14 Et conversum est retrorsum iudicium, et iustitia longe stat, quia corruit in platea veritas, et aequitas non potuit ingredi.	14 Háttérbe szorult a törvényesség, és az igazság távol áll; mert elbukott a hűség a téren, és a méltányosság nem tud betérni.
15 Et facta est veritas in oblivionem, et, qui recedit a malo, spoliatur. Et vidit Dominus, et malum apparuit in oculis eius, quia non est iudicium.	15 Hiányzik a hűség, és aki kerüli a gonoszságot, zsákmányul esik. Látta az Úr, és rossznak tűnt szemében, hogy nincs törvényesség.
16 Et vidit quia non est vir, et aporiatus est, quia non est qui occurrat; et salvavit sibi brachium suum, et iustitia eius ipsa confirmavit eum.	16 Látta, hogy nincs senki, és csodálkozott, hogy nincs, aki közbelépjen. Saját karja segített neki, és igazsága támogatta őt.
17 Indutus est iustitia ut lorica, et galea salutis in capite eius; indutus est vestimentis ultionis et operuit se zelo quasi pallio.	17 Felöltötte az igazságot, mint a páncélt, és a szabadítás sisakja volt a fején; felöltötte a bosszú ruháit öltözetül, és betakarta magát féltékenységgel, mint palásttal.
18 Secundum opera sic retribuet: iram hostibus suis, retributionem inimicis suis, insulis vicem reddet.	18 A tetteknek megfelelően fog megfizetni: haraggal ellenfeleinek, megtorlással ellenségeinek; a szigeteknek megtorlással fog fizetni.
19 Et timebunt, qui ab occidente, nomen Domini, et, qui ab ortu solis, gloriam eius, cum venerit quasi fluvius violentus, quem spiritus Domini cogit.	19 Félik majd nyugaton az Úr nevét, és napkeleten az ő dicsőségét, amikor eljön, mint a sebes folyó, melyet az Úr szele hajt.
20 Et veniet pro Sion redemptor et eis, qui redeunt ab iniquitate in Iacob, dixit Dominus.	20 Megváltóként jön el Sionhoz, azokhoz, akik megtérnek a bűnből Jákobban – mondja az Úr. –
21 Hoc foedus meum cum eis, dixit Dominus: “ Spiritus meus, qui est super te, et verba mea, quae posui in ore tuo, non recedent de ore tuo et de ore seminis tui et de ore seminis seminis tui, dixit Dominus, amodo et usque in sempiternum ”.	21 Ez az én szövetségem velük, – mondja az Úr –: »Lelkem, amely rajtad van, és igéim, amelyeket szádba helyeztem, nem távoznak el szádból, sem utódaid szájából, sem utódaid utódainak szájából, – mondja az Úr –, mostantól fogva mindörökké.«