Esther 4

NEW JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 When Mordecai learned what had happened, he tore his garments and put on sackcloth and ashes.Then he walked into the centre of the city, wailing loudly and bitterly,	1 Amikor Mardókeus megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta ruháját, zsákba öltözött, hamut hintett a fejére. A város közepén a téren keservesen kiáltozott,
2 until he arrived in front of the Chancel ery, which no one clothed in sackcloth was al owed to enter.	2 egészen a palota kapujáig haladva; az ugyanis tiltva volt, hogy bárki belépjen zsákba öltözötten a királyi palotába.
3 And in every province, no sooner had the royal command and edict arrived, than among the Jews therewas great mourning, fasting, weeping and wailing, and many lay on sackcloth and ashes.	3 Nagy volt a kesergés, böjtölés, jajveszékelés, siránkozás a zsidóknál minden tartományban, ahova a király rendelete és parancsa eljutott, és zsák meg hamu lett sokaknak az ágya.
4 When Queen Esther's maids and officers came and told her, she was overcome with grief. She sentclothes for Mordecai to put on instead of his sackcloth, but he refused them.	4 Eszterhez bementek szogálólányai és eunuchjai, és jelentették neki a dolgot. Ennek hallatára megrendült a királyné és ruhát küldött ki, hogy levetve a zsákot, abba öltöztessék fel Mardókeust, ő azonban nem fogadta el.
5 Esther then summoned Hathach, an officer whom the king had appointed to wait on her, and orderedhim to go to Mordecai and enquire what the matter was and why he was acting in this way.	5 Erre magához rendelte Aták eunuchot, akit melléje osztott be szolgálattételre a király, és meghagyta neki, keresse fel Mardókeust, és tudja meg tőle, miért cselekszik így.
6 Hathach went out to Mordecai in the city square in front of the Chancel ery,	6 Aták eltávozott, kiment Mardókeushoz, aki ott állt a város terén, a palota bejárata előtt.
7 and Mordecai told him what had happened to him personally, and also about the sum of money whichHaman had offered to pay into the royal treasury to procure the destruction of the Jews.	7 Mardókeus elmondott neki mindent, ami történt, azt is, mennyi ezüstöt ígért Ámán a királyi kincstárnak a zsidók legyilkolása fejében.
8 He also gave him a copy of the edict of extermination published in Susa for him to show Esther for herinformation, with the message that she was to go to the king and implore his favour and plead with him for therace to which she belonged. (a) 'Remember your humbler circumstances,' he said, 'when you were fed by myhand. Since Haman, the second person in the realm, has petitioned the king for our deaths, (b) invoke the Lord,speak to the king for us and save us from death!'	8 Majd átadott neki egy másolatot a kiirtásukról szóló, Szúzában is kifüggesztett rendeletről azzal, hogy mutassa meg a királynénak, és meghagyta, hogy menjen be a királyhoz, járjon közbe nála, és könyörögjön népéért. Ezt üzente: »Emlékezzél kicsiséged napjaira, amikor még kezemmel tápláltalak. Ámán ugyanis, aki második a királynál, ellenünk beszélt a halálunkra. Könyörögj az Úrhoz, s beszélj a királyhoz értünk és szabadíts meg minket a haláltól.«
9 Hathach came back and told Esther what Mordecai had said;	9 Aták visszatért, és jelentett Eszternek mindent, amit Mardókeus mondott.
10 and she replied with the following message for Mordecai,	10 Eszter feleletképpen meghagyta neki, mondja meg Mardókeusnak:
11 'Royal officials and people living in the provinces alike al know that for anyone, man or woman, whoapproaches the king in the private apartments without having been summoned there, there is only one law: hemust die, unless the king, by pointing his golden sceptre towards him, grants him his life. And I have not beensummoned to the king for the last thirty days.'	11 »Tudja azt a király minden szolgája és valamennyi tartomány, amely uralma alatt áll, hogy aki hívatlanul lép be a király belső udvarába, legyen az férfi vagy nő, az a törvény szerint azonnal halállal lakol, hacsak a király ki nem nyújtja felé aranyjogarát, így aztán életben maradhat. Engem meg már harminc napja nem hívatott a király.«
12 These words of Esther were reported to Mordecai,	12 Ennek hallatára Mardókeus
13 who sent back the fol owing reply, 'Do not suppose that, because you are in the king's palace, you aregoing to be the one Jew to escape.	13 ismét figyelmeztette Esztert: »Ne hidd, hogy mivel a királyi udvarnál vagy, te magad menekülsz meg az összes zsidók közül.
14 No; if you persist in remaining silent at such a time, relief and deliverance wil come to the Jews fromanother quarter, but both you and your father's whole family wil perish. Who knows? Perhaps you have come tothe throne for just such a time as this.'	14 Ha ugyanis most hallgatsz, más úton-módon szabadulnak meg a zsidók, te pedig és atyád háza el fogtok pusztulni; ki tudja, nem azért jutottál-e királynéi méltóságra, hogy ilyen időkre készen állj?«
15 Whereupon Esther sent this reply to Mordecai,	15 Erre Eszter a következő szavakat üzente Mardókeusnak:
16 'Go and assemble all the Jews now in Susa and fast for me. Do not eat or drink day or night for threedays. For my part, I and my waiting-women shall keep the same fast, after which I shal go to the king in spite ofthe law; and if I perish, I perish.'	16 »Menj, gyűjtsd egybe az összes zsidót, akit Szúzában találsz, s böjtöljetek értem. Három nap és három éjjel ételt meg italt ne vegyetek magatokhoz, és én is így fogok böjtölni szolgálóleányaimmal együtt. Akkor azután nem törődve a törvénnyel, hívatlanul is bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok.«
17 Mordecai went away and carried out Esther's instructions. (a) Then cal ing to mind al the wonderfulworks of the Lord, he offered this prayer: (b) Lord, Lord, Almighty King, everything is subject to your power, andthere is no one who can withstand you in your determination to save Israel. (c) You have made heaven andearth, and al the marvels that are under heaven. You are the Master of the universe and no one can resist you,Lord. (d) You know al things, you, Lord, know that neither pride, self-esteem nor vainglory prompted me to dowhat I have done: to refuse to prostrate myself before proud Haman. Gladly would I have kissed the soles of hisfeet, had this assured the safety of Israel. (e) But what I have done, I have done, rather than place the glory of aman above the glory of God; and I shall not prostrate myself to anyone except, Lord, to you, and, in so doing, Ishall not be acting in pride. (f) And now, Lord God, King, God of Abraham spare your people! For our ruin isbeing plotted, there are plans to destroy your ancient heritage. (g) Do not overlook your inheritance, which youredeemed from Egypt to be yours. (h) Hear my supplication, have mercy on your heritage, and turn our grief intorejoicing, so that we may live, Lord, to hymn your name. Do not suffer the mouths of those who praise you toperish. (i) And al Israel cried out with al their might, since death was staring them in the face. (k) Queen Estheralso took refuge with the Lord in the mortal peril which had overtaken her. She took off her sumptuous robes andput on sorrowful mourning. Instead of expensive perfumes, she covered her head with ashes and dung. Shemortified her body severely, and the former scenes of her happiness and elegance were now littered with tressestorn from her hair. She besought the Lord God of Israel in these words: (l) My Lord, our King, the Only One,come to my help, for I am alone and have no helper but you and am about to take my life in my hands. (m) Ihave been taught from infancy in the bosom of my family that you, Lord, have chosen Israel out of al the nationsand our ancestors out of al before them, to be your heritage for ever; and that you have treated them as youpromised. (n) But we have sinned against you and you have handed us over to our enemies for paying honour totheir gods. Lord, you are upright. (o) But they are not satisfied with the bitterness of our slavery: they havepledged themselves to their idols to abolish the decree that your own lips have uttered, to blot out your heritage,to stop the mouths of those who praise you, to quench your altar and the glory of your House, (p) and instead toopen the mouths of the heathen, to sing the praise of worthless idols and for ever to idolise a king of flesh. (q) Donot yield your sceptre, Lord, to what does not exist. Never let our ruin be matter for laughter. Turn these plots against their authors, and make an example of the man who leads the attack on us. (r) Remember, Lord; revealyourself in the time of our distress. As for me, give me courage, King of gods and Master of al powers! (s) Putpersuasive words into my mouth when I face the lion; change his feeling into hatred for our enemy, so that hemay meet his end, and al those like him! (t) As for ourselves, save us by your hand, and come to my help, for Iam alone and have no one but you, Lord. (u) You have knowledge of al things, and you know that I hatehonours from the godless, that I loathe the bed of the uncircumcised, of any foreigner whatever. (w) You know Iam under constraint, that I loathe the symbol of my high position bound round my brow when I appear at court; Iloathe it as if it were a filthy rag and do not wear it on my days of leisure. (x) Your servant has not eaten atHaman's table, nor taken pleasure in the royal banquets, nor drunk the wine of libations. (y) Nor has yourservant found pleasure from the day of her promotion until now except in you, Lord, God of Abraham. (z) O God,whose strength prevails over al , listen to the voice of the desperate, save us from the hand of the wicked, andfree me from my fear!	17 Mardókeus erre elment, és mindenben úgy cselekedett, ahogy Eszter meghagyta neki. Mardókeus pedig megszaggatta ruháit, szőrzsákba öltözött, és a nép véneivel együtt reggeltől estig arccal a földre borulva így könyörgött: »Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, légy áldott! Uram, Uram, mindenható Király, hatalmad alá tartozik minden, és nincs, aki akaratodnak ellenállhatna, ha azt határoztad el, hogy megmented Izraelt. Te alkottad az eget és a földet s az összes csodálatos dolgot, amit az ég pereme magában foglal. Te vagy mindennek az Ura, és nincs, aki ellenállhatna fölségednek. Te tudod, Uram, hogy Izrael szabadulásáért kész örömmel megcsókoltam volna még a lába nyomát is Ámánnak. Azért nem tettem meg, nehogy embert illessek Istenemnek kijáró tisztelettel. Nem borulok le, Uram, más előtt, csak teelőtted, Uram, Istenem. Nem büszkeségből, megvetésből, vagy valamiféle dicsőségvágyból cselekedtem, Uram. Jelenj meg Uram; mutatkozz meg, Uram! Most tehát, Uram, Királyom, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, könyörülj meg népeden, ellenségeink ugyanis el akarnak veszíteni minket, örökségedet pedig kiirtani. Ne vesd meg tulajdonodat, amelyet kiszabadítottál magadnak Egyiptom földjéről. Hallgasd meg könyörgésemet, légy irgalommal osztályrészedhez, változtasd örömre gyászunkat, hogy életben maradva dicsérjük nevedet, Urunk, és ne zárd le azok ajkát, akik magasztalnak téged.« Egész Izrael is könyörgött minden erejéből, mert biztos halál fenyegette őket. Eszter királyné is az Úrnál keresett menedéket, mivel rettegett a veszélytől, amely fenyegette. Levetette ezért díszes öltözékét, s a gyász ruháját öltötte magára, a kevélység kenetei helyett hamuval borította be a fejét, és testét böjttel sanyargatta meg. Szolgálólányaival a földre borult reggeltől estig és így imádkozott: »Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene, áldott légy! Segíts meg elhagyatottságomban, hiszen más segítőm rajtad kívül nincsen, veszedelmem ugyanis nyilvánvaló. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy megmentetted Noét a vízözönből. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te Ábrahám háromszáztizennyolc emberének kilenc királyt adtál át. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy Jónást a hal gyomrából megmentetted. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te Ananját, Azarját és Misaélt kimentetted a tüzes kemencéből. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te Dánielt az oroszlánok verméből kihoztad. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te a halálra ítélt Hiszkijának, a zsidók királyának, miután életéért könyörgött, könyörületedben tizenöt évvel toldottad meg életét. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te Annát, aki lelke keserűségében könyörgött, fiú utóddal ajándékoztad meg. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te mindazokat, akik kedvesek előtted, megszabadítod mindörökre. Most pedig segíts meg engem, aki egyedül vagyok és senkim sincs rajtad kívül, Uram, Istenem. Te ismered, hogy utálatos volt szolgálódnak a körülmetéletlenek ágyasháza. Istenem, te tudod, hogy nem ettem az átok asztaláról és áldozati borukat nem ittam. Te tudod, hogy nem találtam örömet másban attól a naptól kezdve, hogy idehoztak, egyedül tebenned, Uram. Te tudod, Uram, hogy a díszt, amelyet fejemen hordok, utálom, mint a havi tisztuláskor beszennyezett ruhát, és nem viselem nyugalmam napjaiban. És most jöjj segítségemre árvaságomban, adj ajkamra ékes szavakat az oroszlán színe előtt, tégy kedvessé előtte és úgy hajlítsd a szívét, hogy meggyűlölje ellenségünket és elpusztuljon azokkal egyetemben, akik egyetértenek vele. Minket meg szabadíts meg ellenségeink kezéből, fordítsd gyászunkat örömmé, szomorúságunkat vidámsággá. Kelj föl, Istenünk, örökrészed fölé, tedd példává. Jelenj meg Uram, mutatkozz meg Uram!«