1 Samuel 14

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 One day Jonathan, son of Saul, said to his armor-bearer, "Come let us go over to the Philistine outpost on the other side." But he did not inform his father.	1 Történt aztán az egyik napon, hogy Jonatán, Saul fia azt mondta fegyverhordozó legényének: »Gyere, menjünk át a filiszteusok előőrséhez, amely odaát van.« Apjának azonban ezt nem mondta meg.
2 (Saul's command post was under the pomegranate tree near the threshing floor on the outskirts of Geba; those with him numbered about six hundred men.	2 Saul ekkor Gibea szélén, a Magronnál levő gránátalmafa alatt tartózkodott, s vele volt mintegy hatszáz emberből álló népe is,
3 Ahijah, son of Ahitub, brother of Ichabod, who was the son of Phinehas, son of Eli, the priest of the LORD at Shiloh, was wearing the ephod.) Nor did the soldiers know that Jonathan had gone.	3 valamint az efódot viselő Ahiás, annak az Ahitóbnak a fia, aki Ikabódnak a fivére, a Hélitől, az Úr silói papjától származó Fineesznek pedig a fia volt. De a nép sem tudta, hova ment Jonatán.
4 Flanking the ravine through which Jonathan intended to get over to the Philistine outpost there was a rocky crag on each side, one called Bozez, the other Seneh.	4 A szorosok között pedig, amelyeken Jonatán át akart menni a filiszteusok előőrséhez, egy-egy meredek szikla volt mind a két oldalon, s mint valami fog, egy-egy kőszirt meredezett innen is, onnan is: az egyiknek Bószesz volt a neve, a másiknak Szene:
5 One crag was to the north, toward Michmash, the other to the south, toward Geba.	5 az egyik szirt északon meredezett, Makmással szemben, a másik délen, Gibeával szemben.
6 Jonathan said to his armor-bearer: "Come let us go over to that outpost of the uncircumcised. Perhaps the LORD will help us, because it is no more difficult for the LORD to grant victory through a few than through many."	6 Jonatán tehát ezt mondta fegyverhordozó legényének: »Gyere, menjünk át e körülmetéletlenek előőrséhez, hátha tesz értünk az Úr valamit, hiszen az Úrnak nem okoz nehézséget, hogy sok vagy kevés ember által szabadít-e meg.«
7 His armor-bearer replied, "Do whatever you are inclined to do; I will match your resolve."	7 Azt mondta erre neki fegyverhordozója: »Tegyél egészen úgy, ahogy kedved tartja; menj, ahová szándékozol, s én veled leszek, ahol csak akarod.«
8 Jonathan continued: "We shall go over to those men and show ourselves to them.	8 Azt mondta erre Jonatán: »Íme, átmegyünk azokhoz az emberekhez, megmutatjuk magunkat nekik,
9 If they say to us, 'Stay there until we can come to you,' we shall stop where we are; we shall not go up to them.	9 s ha ők így szólnak hozzánk: ‘Maradjatok ott, amíg odamegyünk hozzátok,’ akkor álljunk meg helyünkön, s ne menjünk fel hozzájuk.
10 But if they say, 'Come up to us,' we shall go up, because the LORD has delivered them into our grasp. That will be our sign."	10 Ha azonban azt mondják: ‘Gyertek fel hozzánk,’ akkor menjünk fel, mert kezünkbe adta őket az Úr. Ez legyen a jel számunkra.«
11 Accordingly, the two of them appeared before the outpost of the Philistines, who said, "Look, some Hebrews are coming out of the holes where they have been hiding."	11 Meg is mutatták magukat mindketten a filiszteusok előőrsének. Ekkor a filiszteusok azt mondták: »Íme, a héberek kijönnek a lyukakból, ahova rejtőztek.«
12 The men of the outpost called to Jonathan and his armor-bearer. "Come up here," they said, "and we will teach you a lesson." So Jonathan said to his armor-bearer, "Climb up after me, for the LORD has delivered them into the grasp of Israel."	12 Majd szóltak az előőrs emberei Jonatánhoz és fegyverhordozójához és azt mondták: »Gyertek fel hozzánk, mutatunk nektek valamit.« Azt mondta erre Jonatán a fegyverhordozójának: »Menjünk fel, gyere utánam: mert az Úr Izrael kezébe adta őket.«
13 Jonathan clambered up with his armor-bearer behind him; as the Philistines turned to flee him, he cut them down, and his armor-bearer followed him and finished them off.	13 Fel is ment Jonatán, négykézláb mászva, s utána a fegyverhordozója, s így ki Jonatán előtt hullott el, kit meg fegyverhordozója ölt meg, aki őt követte.
14 In this first exploit Jonathan and his armor-bearer slew about twenty men within half a furlong.	14 Ezt az első vereséget, amelyben Jonatán és fegyverhordozója mintegy húsz embert ölt meg, egy fél holdnyi földön szenvedték el, akkora területen, amennyit egy iga ökör egy nap alatt szokott megszántani.
15 Then panic spread to the army and to the countryside, and all the soldiers, including the outpost and the raiding parties, were terror-stricken. The earth also shook, so that the panic was beyond human endurance.	15 Erre óriási riadalom támadt a mezőn levő táborban, sőt a zsákmányolni kivonuló őrs egésze is megrémült. Zavar támadt a környéken, és szinte az Istentől származó csodálatos rémület következett be.
16 The lookouts of Saul in Geba of Benjamin saw that the enemy camp had scattered and were running about in all directions.	16 Ekkor odatekintettek Saul őrszemei, akik a Benjamin-Gibeában voltak, és íme, részben elhullott, részben szanaszét futkosó tömeget láttak.
17 Saul said to those around him, "Count the troops and find out if any of us are missing." When they had investigated, they found Jonathan and his armor-bearer missing.	17 Azt mondta erre Saul a vele levő népnek: »Vizsgáljátok meg, nézzétek meg, hogy ki távozott közülünk!« Amikor megvizsgálták, kiderült, hogy Jonatán, s fegyverhordozója nincs ott.
18 Saul then said to Ahijah, "Bring the ephod here." (Ahijah was wearing the ephod in front of the Israelites at that time.)	18 Azt mondta erre Saul Ahiásnak: »Hozd elő az Isten ládáját.« (Ott volt ugyanis akkor az Isten ládája Izrael fiainál.)
19 While Saul was speaking to the priest, the tumult in the Philistine camp kept increasing. So he said to the priest, "Withdraw your hand."	19 Amíg azonban Saul a pappal beszélt, nagy lárma keletkezett a filiszteusok táborában, amely mindinkább növekedett és hangosabb lett. Azt mondta tehát Saul a papnak: »Hagyd abba!«
20 And Saul and all his men shouted and rushed into the fight, where the Philistines, wholly confused, were thrusting swords at one another.	20 Azzal Saul és az egész vele levő nép felkiáltott és elment a harctérre, s látta, hogy íme, azok egymás ellen fordították kardjukat, s nagyon nagy öldöklés folyik közöttük.
21 In addition, the Hebrews who had previously sided with the Philistines and had gone up with them to the camp, turned to join the Israelites under Saul and Jonathan.	21 Hozzá azok a héberek, akik eddig a filiszteusokkal tartottak, s azokkal a táborba felvonultak, megfordultak, és a Saullal és Jonatánnal levő izraelitákhoz szegődtek.
22 Likewise, all the Israelites who were hiding in the hill country of Ephraim, on hearing that the Philistines were fleeing, pursued them in the rout.	22 Amikor aztán azok az izraeliták, akik Efraim hegységében elrejtőztek, meghallották, hogy a filiszteusok megfutamodtak, ők is valamennyien övéikhez csatlakoztak a harcban. Így Saullal mintegy tízezer ember volt,
23 Thus the LORD saved Israel that day. The battle continued past Beth-horon;	23 s az Úr megsegítette Izraelt azon a napon. A harc egészen Bétávenig terjedt.
24 the whole people, about ten thousand combatants, were with Saul, and there was scattered fighting in every town in the hill country of Ephraim. And Saul swore a very rash oath that day, putting the people under this ban: "Cursed be the man who takes food before evening, before I am able to avenge myself on my enemies." So none of the people tasted food.	24 Amikor aztán Izrael emberei csoportosulni kezdtek azon a napon, Saul megeskette a népet e szavakkal: »Átkozott legyen az az ember, aki estig eledelt vesz magához, amíg bosszút nem állok ellenségeimen.« Nem is vett magához az egész nép semmiféle eledelt.
25 Indeed, there was a honeycomb lying on the ground,	25 Sőt eljutott a föld egész népe egy erdőséghez, amelyben méz volt a föld színén
26 and when the soldiers came to the comb the swarm had left it; yet no one would raise a hand to his mouth from it, because the people feared the oath.	26 és bement a nép az erdőségbe, s látta, hogy folyik a méz, de senki sem emelte kezét szájához, mert félt a nép az eskü miatt.
27 Jonathan, who had not heard that his father had put the people under oath, thrust out the end of the staff he was holding and dipped in into the honey. Then he raised it to his mouth and his eyes lit up.	27 Jonatán azonban nem hallotta, amikor apja megeskette a népet. Kinyújtotta tehát a kezében levő bot végét, belemártotta a lépesmézbe, a szájához emelte kezét, és felragyogott szeme.
28 At this one of the soldiers spoke up: "Your father put the people under a strict oath, saying, 'Cursed be the man who takes food this day!' As a result the people are weak."	28 Rászólt ekkor valaki a nép közül, és azt mondta: »Esküvel kötelezte apád a népet, mondván: ‘Átkozott legyen az az ember, aki ma eledelt vesz magához!’ A nép pedig nagyon kimerült.«
29 Jonathan replied: "My father brings trouble to the land. Look how bright my eyes are from this small taste of honey I have had.	29 Jonatán azt felelte: »Apám ezzel csak megzavarta az országot; magatok láttátok, hogy felragyogott a szemem, mivel ízleltem egy keveset a mézből!
30 What is more, if the people had eaten freely today of their enemy's booty when they came across it, would not the slaughter of the Philistines by now have been the greater for it?"	30 Ha a nép evett volna ellenségeinek zsákmányából, amelyet talált, nemde sokkal nagyobb lett volna a filiszteusok veresége?«
31 After the Philistines were routed that day from Michmash to Aijalon, the people were completely exhausted.	31 Mivel aznap a filiszteusokat Makmástól Ajjalonig verték, nagyon kimerült a nép.
32 So they pounced upon the spoil and took sheep, oxen and calves, slaughtering them on the ground and eating the flesh with blood.	32 Nekiesett tehát a zsákmánynak, juhot, marhát, borjút vett, levágta a földön, s a vérrel együtt ette meg a húst a nép.
33 Informed that the people were sinning against the LORD by eating the flesh with blood, Saul said: "You have broken faith. Roll a large stone here for me."	33 Hírül vitték és megmondták azonban Saulnak, hogy vétkezik a nép az Úr ellen, mert vérrel együtt eszi a húst. Erre ő így szólt: »Hitszegésbe estetek! Tüstént hengerítsetek hozzám egy nagy követ.«
34 He continued: "Mingle with the people and tell each of them to bring his ox or his sheep to me. Slaughter it here and then eat, but you must not sin against the LORD by eating the flesh with blood." So everyone brought to the LORD whatever ox he had seized, and they slaughtered them there;	34 Aztán azt mondta Saul: »Széledjetek el a nép közé, s mondjátok meg nekik, hogy mindenki hozza ide hozzám a marháját s a kosát, s itt vágjátok le ezen a kövön, s úgy egyetek, hogy ne vétkezzetek az Úr ellen azáltal, hogy vérrel együtt eszitek a húst.« Oda is vitte aznap éjjel az egész nép közül mindenki a kezébe került marhát, s ott vágta le,
35 and Saul built an altar to the LORD--this was the first time he built an altar to the LORD.	35 Saul pedig oltárt épített az Úrnak. Ekkor épített először oltárt az Úrnak.
36 Then Saul said, "Let us go down in pursuit of the Philistines by night, to plunder among them until daybreak and to kill them all off." They replied, "Do what you think best." But the priest said, "Let us consult God."	36 Majd azt mondta Saul: »Üssünk ez éjjel a filiszteusokra, s pusztítsuk őket, amíg felvirrad a reggel, s ne hagyjunk meg közülük senkit sem.« Azt mondta erre a nép: »Tegyél egészen úgy, ahogy szemed jónak látja.« A pap azonban így szólt: »Járuljunk előbb ide Istenhez.«
37 So Saul inquired of God: "Shall I go down in pursuit of the Philistines? Will you deliver them into the power of Israel?" But he received no answer on this occasion.	37 Meg is kérdezte Saul az Urat: »Űzőbe vegyem-e a filiszteusokat? Izrael kezébe adod-e őket?« Ám Ő nem felelt neki azon a napon.
38 Saul then said, "Come here, all officers of the army. We must investigate and find out how this sin was committed today.	38 Azt mondta erre Saul: »Állítsátok ide a nép valamennyi főemberét, s tudjátok meg és lássátok, kitől eredt ez a mai bűnös állapot!
39 As the LORD lives who has given victory to Israel, even if my son Jonathan has committed it, he shall surely die!" But none of the people answered him.	39 Az Úrnak, Izrael szabadítójának életére mondom, hogy még ha fiam, Jonatán idézte is elő, megmásíthatatlanul meg kell halnia.« Senki sem válaszolt neki erre a népből.
40 So he said to all Israel, "Stand on one side, and I and my son Jonathan will stand on the other." The people responded, "Do what you think best."	40 Majd azt mondta egész Izraelnek: »Álljatok ti külön az egyik oldalra, én meg fiammal, Jonatánnal a másik oldalra állok.« A nép erre azt felelte Saulnak: »Tedd azt, amit jónak lát szemed.«
41 And Saul said to the LORD, the God of Israel: "Why did you not answer your servant this time? If the blame for this resides in me or my son Jonathan, LORD, God of Israel, respond with Urim; but if this guilt is in your people Israel, respond with Thummim." Jonathan and Saul were designated, and the people went free.	41 Azt mondta ekkor Saul az Úrnak, Izrael Istenének: »Uram, Izrael Istene, adj jelt – mi az, hogy ma nem feleltél szolgádnak? Ha bennem vagy fiamban, Jonatánban van e vétek, nyilvánítsd jeledet, ha pedig népedben van e vétek, nyilvánítsd szentségedet.« Erre Jonatán és Saul bűnösnek nyilvánult, a nép pedig ártatlannak bizonyult.
42 Saul then said, "Cast lots between me and my son Jonathan." And Jonathan was designated.	42 Azt mondta erre Saul: »Vessetek sorsot közöttem és fiam, Jonatán között.« Ekkor Jonatán nyilvánult bűnösnek.
43 Saul said to Jonathan, "Tell me what you have done." Jonathan replied, "I only tasted a little honey from the end of the staff I was holding. Am I to die for this?"	43 Azt mondta azért Saul Jonatánnak: »Beszéld el nekem, mit műveltél?« Jonatán el is beszélte neki: »Megízleltem a kezemben levő bot végével egy kis mézet: íme, kész vagyok a halálra.«
44 Saul said, "May God do thus and so to me if you do not indeed die, Jonathan!"	44 Erre Saul így szólt: »Úgy segéljen engem az Úr most és mindenkor, hogy halállal lakolsz Jonatán!«
45 But the army said to Saul: "Is Jonathan to die, though it was he who brought Israel this great victory? This must not be! As the LORD lives, not a single hair of his head shall fall to the ground, for God was with him in what he did today!" Thus the soldiers were able to rescue Jonathan from death.	45 A nép azonban azt mondta Saulnak: »Tehát meghaljon Jonatán, aki ezt a nagy győzelmet szerezte Izraelnek? Ennek nem szabad megtörténnie! Az Úr életére mondjuk, hogy haja szálának sem szabad lehullani a fejéről a földre, hiszen ő Isten segítségével szerezte meg a győzelmet a mai napon.« Éppen azért megváltotta a nép Jonatánt, hogy ne kelljen meghalnia.
46 After that Saul gave up the pursuit of the Philistines, who returned to their own territory.	46 Saul erre visszavonult és nem üldözte tovább a filiszteusokat, a filiszteusok pedig visszatértek lakóhelyükre.
47 After taking over the kingship of Israel, Saul waged war on all their surrounding enemies--Moab, the Ammonites, Aram, Beth-rehob, the king of Zobah, and the Philistines. Wherever he turned, he was successful	47 Miután így Saul megszilárdította királyságát Izraelen, hadba szállt körös-körül annak valamennyi ellenségével: a moabitákkal, Ammon fiaival, az edomitákkal, Szóba királyaival s a filiszteusokkal, és mindenütt, ahova fordult, győzedelmeskedett.
48 and fought bravely. He defeated Amalek and delivered Israel from the hands of those who were plundering them.	48 Majd sereget gyűjtött és megverte az amalekitákat, s megmentette Izraelt fosztogatóinak kezétől.
49 The sons of Saul were Jonathan, Ishvi, and Malchishua; his two daughters were named, the elder, Merob, and the younger, Michal.	49 Saul fiai Jonatán, Jessúj és Melkisua voltak; két lányának neve: az elsőszülöttnek a neve Merób, a fiatalabbiknak a neve Míkol.
50 Saul's wife, who was named Ahinoam, was the daughter of Ahimaaz. The name of his general was Abner, son of Saul's uncle, Ner;	50 Saul feleségének a neve: Ahinoám; ez Ahimaász lánya volt. Hadvezérének a neve: Ábner; ez Nérnek, Saul apai nagybátyjának volt a fia.
51 Kish, Saul's father, and Ner, Abner's father, were sons of Abiel.	51 Kís, Saul apja ugyanis és Nér, Ábner apja Abiel fiai voltak.
52 An unremitting war was waged against the Philistines during Saul's lifetime. When Saul saw any strong or brave man, he took him into his service.	52 A filiszteusok ellen Saul valamennyi napja alatt keményen folyt a harc, s azért, ha Saul egy-egy erős, hadravaló férfit látott, azt maga mellé vette.