Psalms 42

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 For the leader. A maskil of the Korahites.	1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.
2 As the deer longs for streams of water, so my soul longs for you, O God.	2 Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!
3 My being thirsts for God, the living God. When can I go and see the face of God?	3 Szomjazza lelkem az erős, élő Istent: mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek?
4 My tears have been my food day and night, as they ask daily,"Where is your God?"	4 Éjjel-nappal könnyem a kenyerem, hiszen napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«
5 Those times I recall as I pour out my soul, When I went in procession with the crowd, I went with them to the house of God, Amid loud cries of thanksgiving, with the multitude keeping festival.	5 Kiöntöm lelkemet és arra emlékezem, hogyan vonultam a csodás hajlék helyére, az Isten házához hangos ujjongással és hálaadással, az ünneplő sokasággal.
6 Why are you downcast, my soul; why do you groan within me? Wait for God, whom I shall praise again, my savior and my God.	6 Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!
7 My soul is downcast within me; therefore I will remember you From the land of the Jordan and Hermon, from the land of Mount Mizar.	7 Lelkem elcsüggedt bennem, azért rád gondolok a Jordán és a Hermon földjéről, a Miszár hegyéről.
8 Here deep calls to deep in the roar of your torrents. All your waves and breakers sweep over me.	8 Örvény örvényt hív elő, amíg harsognak zuhatagjaid: mind áthaladnak rajtam árjaid és hullámaid.
9 At dawn may the LORD bestow faithful love that I may sing praise through the night, praise to the God of my life.	9 Nappal kegyességét küldi nekem az Úr, s éjjel neki szól énekem: imádkozom éltem Istenéhez.
10 I say to God, "My rock, why do you forget me? Why must I go about mourning with the enemy oppressing me?"	10 Ezt mondom Istennek: »Oltalmazóm, miért feledkezel meg rólam? Miért kell szomorúan járnom-kelnem, miközben sanyargat engem ellenségem?«
11 It shatters my bones, when my adversaries reproach me. They say to me daily: "Where is your God?"	11 Amíg csontjaimat törve, gyaláznak elnyomóim, és napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«
12 Why are you downcast, my soul, why do you groan within me? Wait for God, whom I shall praise again, my savior and my God.	12 Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!