Esther 9

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 When the day arrived on which the order decreed by the king was to be carried out, the thirteenth day of the twelfth month, Adar, on which the enemies of the Jews had expected to become masters of them, the situation was reversed: the Jews became masters of their enemies.	1 A tizenkettedik hónapban, ez Ádár hónapja, ennek tizenharmadik napján, amikor a király parancsát és rendeletét végre kellett hajtani és a zsidók ellenségei remélték, hogy legyőzhetik őket, éppen ellenkezőleg, a zsidók kerekedtek felül ellenségeiken.
2 The Jews mustered in their cities throughout the provinces of King Ahasuerus to attack those who sought to do them harm, and no one could withstand them, but all peoples were seized with a fear of them.	2 Egybesereglettek ugyanis minden városban, hogy kezet vessenek ellenségeikre és üldözőikre és senki sem mert ellenállni nekik, mert minden népet elfogott a tőlük való félelem.
3 Moreover, all the officials of the provinces, the satraps, governors, and royal procurators supported the Jews from fear of Mordecai;	3 A tartományok fejedelmei ugyanis, a kormányzók, a helytartók és minden méltóság, aki egyes helységek és ügyek élén állt, támogatták a zsidókat Mardókeustól való félelmükben, mert tudták róla, hogy az udvar első embere és igen sokat tehet. Nőtt is napról napra nevének híre, amint az szájról szájra járt.
4 for Mordecai was powerful in the royal palace, and the report was spreading through all the provinces that he was continually growing in power.
5 The Jews struck down all their enemies with the sword, killing and destroying them; they did to their enemies as they pleased.	5 A zsidók tehát lesújtottak minden ellenségükre, kardélre hányták, megölték és megsemmisítették őket, s így torolták meg rajtuk azt, amit ellenük terveztek.
6 In the stronghold of Susa, the Jews killed and destroyed five hundred men.	6 Szúzában ötszáz férfit gyilkoltak le, nem is számítva az Ágág nemzetségbeli Ámánnak, a zsidók ellenségének tíz fiát, akiknek a neve a következő: Farsandáta, Delfon, Eszfáta, Foráta, Aridáta, Fermesta, Ariszáj, Aridáj és Jezáta.
7 They also killed Parshandatha, Dalphon, Aspatha,
8 Porathai, Adalia, Aridatha, 9 Parmashta, Arisai, Aridai, and Vaizatha,
10 the ten sons of Haman, son of Hammedatha, the foe of the Jews. However, they did not engage in plundering.	10 Őket megölték, de vagyonukhoz, mint zsákmányhoz nem kívántak hozzányúlni.
11 On the same day, when the number of those killed in the stronghold of Susa was reported to the king,	11 Hírül is vitték rögtön a királynak, mekkora azoknak a száma, akiket Szúzában lemészároltak.
12 he said to Queen Esther: "In the stronghold of Susa the Jews have killed and destroyed five hundred men, as well as the ten sons of Haman. What must they have done in the other royal provinces! You shall again be granted whatever you ask, and whatever you request shall be honored."	12 Erre így szólt a királynéhoz: »Szúza városában ötszáz férfit gyilkoltak le a zsidók, és rajtuk kívül még Ámán tíz fiát. Mit gondolsz, micsoda vérengzést vihettek ezek végbe az összes tartományban? Mit kívánsz még és mit kérsz, hogy megtegyem?«
13 So Esther said, "If it pleases your majesty, let the Jews in Susa be permitted again tomorrow to act according to today's decree, and let the ten sons of Haman be hanged on gibbets."	13 Ő így felelt neki: »Ha úgy tetszik a királynak, kapjanak engedélyt a zsidók arra, hogy amit véghezvittek Szúzában ma, azt megtehessék holnap is. Ámán tíz fiát pedig akasszák fel bitófára.«
14 The king then gave an order to this effect, and the decree was published in Susa. So the ten sons of Haman were hanged,	14 A király elrendelte, hogy úgy legyen. Legott ki is függesztették Szúzában a rendeletet, Ámán tíz fiát pedig felakasztották.
15 and the Jews in Susa mustered again on the fourteenth of the month of Adar and killed three hundred men in Susa. However, they did not engage in plundering.	15 Ádár hónap tizennegyedik napján is egybegyűltek a zsidók, és megöltek Szúzában háromszáz férfit, vagyonukat azonban nem kobozták el.
16 The other Jews, who dwelt in the royal provinces, also mustered and defended themselves, and obtained rest from their enemies. They killed seventy-five thousand of their foes, without engaging in plunder,	16 A királyi tartományokban lakó többi zsidó is összegyűlt, hogy megvédje életét, hogy megnyugodjon ellenségeitől, és lemészároltak üldözőik közül hetvenötezret, vagyonukhoz azonban senki nem nyúlt hozzá.
17 on the thirteenth day of the month of Adar. On the fourteenth of the month they rested, and made it a day of feasting and rejoicing.	17 Ádár hónap tizenharmadik napja mindenütt az öldöklés első napja volt és a tizennegyedik napon megpihentek. Ezt vidám ünnepnappá tették.
18 (The Jews in Susa, however, mustered on the thirteenth and fourteenth of the month. But on the fifteenth they rested, and made it a day of feasting and rejoicing.)	18 Azok pedig, akik Szúza városában gyűltek össze, ugyanennek a hónapnak tizenharmadik és tizennegyedik napján vettek részt az öldöklésben, a tizenötödik napon pihentek meg; ezért ugyanezt a napot avatták a lakomázás és öröm ünnepévé.
19 That is why the rural Jews, who dwell in villages, celebrate the fourteenth of the month of Adar as a day of rejoicing and feasting, a holiday on which they send gifts of food to one another.	19 Azok a zsidók pedig, akik a meg nem erősített városokban és a falvakban laktak, Ádár hónap tizennegyedik napját tették meg a lakmározás és öröm ünnepének, s azon vigadnak és küldözgetnek egymásnak falatokat lakomáikból. A tartományok fejedelmei és kormányzói, a királyi írnokok dicsőítették Istent, mert a Mardókeustól való félelem hatalmába kerítette őket. Történt pedig, hogy a király parancsa az egész birodalomban uralomra jutott.
20 Mordecai recorded these events and sent letters to all the Jews, both near and far, in all the provinces of King Ahasuerus.	20 Mardókeus pedig leírta mindezt, és írásba foglalva elküldte minden zsidóhoz, akik közelben és távolban laktak, a király minden tartományában,
21 He ordered them to celebrate every year both the fourteenth and the fifteenth of the month of Adar	21 hogy Ádár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját ünnepnek fogadják el és minden évfordulón fényes ünnepséggel megüljék,
22 as the days on which the Jews obtained rest from their enemies and as the month which was turned for them from sorrow into joy, from mourning into festivity. They were to observe these days with feasting and gladness, sending food to one another and gifts to the poor.	22 mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, s ez az a hónap, amikor szomorúságuk és gyászuk vidámságra és örömre változott nekik. Legyenek tehát ezek a napok a lakomázás és az öröm napjai, és küldözgessenek egymásnak falatokat az ételből, a szegényeknek pedig osztogassanak ajándékokat.
23 The Jews took upon themselves for the future this observance which they instituted at the written direction of Mordecai.	23 Ünnepélyes szertartásnak fogadtak el tehát a zsidók mindent, amit akkor kezdtek gyakorolni, és amit Mardókeus írásban elrendelt, hogy megtegyék.
24 Haman, son of Hammedatha the Agagite, the foe of all the Jews, had planned to destroy them and had cast the pur, or lot, for the time of their defeat and destruction.	24 Ámán ugyanis, az Ágág nemzetségbeli Amadáti fia, minden zsidó ellensége, azt a gonoszságot tervezte ellenük, hogy elpusztítja őket, és púrt, azaz sorsot vetett megsemmisítésükre és pusztulásukra.
25 Yet, when Esther entered the royal presence, the king ordered in writing that the wicked plan Haman had devised against the Jews should instead be turned against Haman and that he and his sons should be hanged on gibbets.	25 Miután azonban Eszter bement a királyhoz, az levélben rendelte el, hogy a csapás, amelyet ő a zsidók ellen gondolt ki, zúduljon az ő fejére, végre is őt magát, meg fiait bitófára szegezték.
26 And so these days have been named Purim after the word pur. Thus, because of all that was contained in this letter, and because of what they had witnessed and experienced in this affair,	26 Ettől az időtől kezdve nevezték azokat a napokat »Purim«-nak a »púr« szó alapján. Mindezekért, amelyek ebben a levélben vannak,
27 the Jews established and took upon themselves, their descendants, and all who should join them, the inviolable obligation of celebrating these two days every year in the manner prescribed by this letter, and at the time appointed.	27 és azokért, amelyek ebből nyilvánvalók és számukra történtek, a zsidók kötelezték magukat, a maguk, ivadékaik és mindazok nevében is, akik vallásukhoz csatlakozni kívántak, hogy ezt a két napot törvényük és idejük szerint évről évre megünneplik.
28 These days were to be commemorated and kept in every generation, by every clan, in every province, and in every city. These days of Purim were never to fall into disuse among the Jews, nor into oblivion among their descendants.	28 Ezekre a napokra mindig emlékezni fognak és megülik őket nemzedékről nemzedékre minden családban, tartományban és városban. Ne legyen egyetlen város sem, amelyben a Purim napjait ne ülnék meg a zsidók és utódaik.
29 Queen Esther, daughter of Abihail and of Mordecai the Jew, wrote to confirm with full authority this second letter about Purim,	29 Írt Eszter királyné Abihail leánya és a zsidó Mardókeus minden tekintéllyel, hogy érvényt szerezzen ennek a második Purim levélnek.
30 when Mordecai sent documents concerning peace and security to all the Jews in the hundred and twenty-seven provinces of Ahasuerus' kingdom.	30 És elküldték az összes zsidónak, akik Artaxerxész király százhuszonhét tartományában laktak a béke és az igazság szavaival,
31 Thus were established, for their appointed time, these days of Purim which Mordecai the Jew and Queen Esther had designated for the Jews, just as they had previously enjoined upon themselves and upon their race the duty of fasting and supplication.	31 hogy tartsák meg a Purim napjait, ahogy Mardókeus és Eszter meghagyta, és amint kötelezte őket és utódaikat a böjt és a siránkozás kötelességére.