Evangélium Lukács szerint 24

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 A hét első napján kora hajnalban a sírhoz mentek, magukkal vitték az illatszereket, amelyeket készítettek.	1 And on the first day of the week, very early in the morning, they came to the sepulchre, bringing the spices which they had prepared.
2 A követ a sírtól elhengerítve találták.	2 And they found the stone rolled back from the sepulchre.
3 Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.	3 And going in, they found not the body of the Lord Jesus.
4 Történt pedig, hogy amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában.	4 And it came to pass, as they were astonished in their mind at this, behold, two men stood by them, in shining apparel.
5 Az asszonyok megijedtek, és a földre szegezték tekintetüket. Azok pedig így szóltak hozzájuk: »Miért keresitek az élőt a holtak között?	5 And as they were afraid, and bowed down their countenance towards the ground, they said unto them: Why seek you the living with the dead?
6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt:	6 He is not here, but is risen. Remember how he spoke unto you, when he was in Galilee,
7 ‘Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.’«	7 Saying: The Son of man must be delivered into the hands of sinful men, and be crucified, and the third day rise again.
8 Ekkor eszükbe jutottak ezek a szavai.	8 And they remembered his words.
9 Visszatértek tehát a sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.	9 And going back from the sepulchre, they told all these things to the eleven, and to all the rest.
10 Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja, és a velük lévő többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak.	10 And it was Mary Magdalen, and Joanna, and Mary of James, and the other women that were with them, who told these things to the apostles.
11 Ők azonban képzelődésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik.	11 And these words seemed to them as idle tales; and they did not believe them.
12 Péter mégis útra kelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken csodálkozva hazament.	12 But Peter rising up, ran to the sepulchre, and stooping down, he saw the linen cloths laid by themselves; and went away wondering in himself at that which was come to pass.
13 Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt,	13 And behold, two of them went, the same day, to a town which was sixty furlongs from Jerusalem, named Emmaus.
14 s beszélgettek egymással mindarról, ami történt.	14 And they talked together of all these things which had happened.
15 Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.	15 And it came to pass, that while they talked and reasoned with themselves, Jesus himself also drawing near, went with them.
16 De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék.	16 But their eyes were held, that they should not know him.
17 Megszólította őket: »Miről beszélgettek egymással útközben?« Ők szomorúan megálltak.	17 And he said to them: What are these discourses that you hold one with another as you walk, and are sad?
18 Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: »Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?«	18 And the one of them, whose name was Cleophas, answering, said to him: Art thou only a stranger to Jerusalem, and hast not known the things that have been done there in these days?
19 Ő megkérdezte tőlük: »Micsoda?« Azt felelték: »A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt.	19 To whom he said: What things? And they said: Concerning Jesus of Nazareth, who was a prophet, mighty in work and word before God and all the people;
20 Hogy hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt.	20 And how our chief priests and princes delivered him to be condemned to death, and crucified him.
21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.	21 But we hoped, that it was he that should have redeemed Israel: and now besides all this, to day is the third day since these things were done.
22 De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak,	22 Yea and certain women also of our company affrighted us, who before it was light, were at the sepulchre,
23 s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él.	23 And not finding his body, came, saying, that they had also seen a vision of angels, who say that he is alive.
24 Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.«	24 And some of our people went to the sepulchre, and found it so as the women had said, but him they found not.
25 Erre ő azt mondta nekik: »Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak!	25 Then he said to them: O foolish, and slow of heart to believe in all things which the prophets have spoken.
26 Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?«	26 Ought not Christ to have suffered these things, and so to enter into his glory?
27 És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt.	27 And beginning at Moses and all the prophets, he expounded to them in all the scriptures, the things that were concerning him.
28 Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni.	28 And they drew night to the town, whither they were going: and he made as though he would go farther.
29 De marasztalták: »Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!« Bement hát, hogy velük maradjon.	29 But they constrained him; saying: Stay with us, because it is towards evening, and the day is now far spent. And he went in with them.
30 Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik.	30 And it came to pass, whilst he was at table with them, he took bread, and blessed, and brake, and gave to them.
31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől.	31 And their eyes were opened, and they knew him: and he vanished out of their sight.
32 Ők pedig így szóltak egymáshoz: »Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?«	32 And they said one to the other: Was not our heart burning within us, whilst he spoke in this way, and opened to us the scriptures?
33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.	33 And rising up, the same hour, they went back to Jerusalem: and they found the eleven gathered together, and those that were staying with them,
34 Azok elmondták: »Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!«	34 Saying: The Lord is risen indeed, and hath appeared to Simon.
35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.	35 And they told what things were done in the way; and how they knew him in the breaking of the bread.
36 Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!«	36 Now whilst they were speaking these things, Jesus stood in the midst of them, and saith to them: Peace be to you; it is I, fear not.
37 Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak.	37 But they being troubled and frightened, supposed that they saw a spirit.
38 De ő megkérdezte tőlük: »Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben?	38 And he said to them: Why are you troubled, and why do thoughts arise in your hearts?
39 Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.«	39 See my hands and feet, that it is I myself; handle, and see: for a spirit hath not flesh and bones, as you see me to have.
40 Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát.	40 And when he had said this, he shewed them his hands and feet.
41 Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: »Van itt valami ennivalótok?«	41 But while they yet believed not, and wondered for joy, he said: Have you any thing to eat?
42 Erre adtak neki egy darab sült halat.	42 And they offered him a piece of a broiled fish, and a honeycomb.
43 Elvette, és a szemük láttára evett belőle.	43 And when he had eaten before them, taking the remains, he gave to them.
44 Azután így szólt hozzájuk: »Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.«	44 And he said to them: These are the words which I spoke to you, while I was yet with you, that all things must needs be fulfilled, which are written in the law of Moses, and in the prophets, and in the psalms, concerning me.
45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.	45 Then he opened their understanding, that they might understand the scriptures.
46 Azt mondta nekik: »Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni a halálból.	46 And he said to them: Thus it is written, and thus it behoved Christ to suffer, and to rise again from the dead, the third day:
47 A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek.	47 And that penance and remission of sins should be preached in his name, unto all nations, beginning at Jerusalem.
48 Ti tanúi vagytok ezeknek.	48 And you are witnesses of these things.
49 Én majd elküldöm nektek azt, amit Atyám ígért. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.«	49 And I send the promise of my Father upon you: but stay you in the city till you be endued with power from on high.
50 Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket.	50 And he led them out as far as Bethania: and lifting up his hands, he blessed them.
51 Áldás közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe.	51 And it came to pass, whilst he blessed them, he departed from them, and was carried up to heaven.
52 Leborulva imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.	52 And they adoring went back into Jerusalem with great joy.
53 Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent.	53 And they were always in the temple, praising and blessing God. Amen.