Evangélium Lukács szerint 13

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Éppen abban az időben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette.	1 And there were present, at that very time, some that told him of the Galileans, whose blood Pilate had mingled with their sacrifices.
2 Ő ezt felelte nekik: »Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt elszenvedték?	2 And he answering, said to them: Think you that these Galileans were sinners above all the men of Galilee, because they suffered such things?
3 Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.	3 No, I say to you: but unless you shall do penance, you shall all likewise perish.
4 Vagy az a tizennyolc, akire Síloében rádőlt a torony, és megölte őket? Azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik?	4 Or those eighteen upon whom the tower fell in Siloe, and slew them: think you, that they also were debtors above all the men that dwelt in Jerusalem?
5 Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.«	5 No, I say to you; but except you do penance, you shall all likewise perish.
6 Aztán ezt a példabeszédet mondta: »Egy embernek volt egy fügefa a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált.	6 He spoke also this parable: A certain man had a fig tree planted in his vineyard, and he came seeking fruit on it, and found none.
7 Ezért így szólt az intézőjéhez: ‘Íme, három esztendeje, hogy ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja hiába a földet?’	7 And he said to the dresser of the vineyard: Behold, for these three years I come seeking fruit on this fig tree, and I find none. Cut it done therefore: why cumbereth it the ground?
8 De az így felelt neki: ‘Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom,	8 But he answering, said to him: Lord, let it alone this year also, until I dig about it, and dung it.
9 hátha gyümölcsöt hoz jövőre; ha pedig nem, akkor vágd ki.’«	9 And if happily it bear fruit: but if not, then after that thou shalt cut it down.
10 Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton.	10 And he was teaching in their synagogue on their sabbath.
11 És íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve lakott a betegség lelke. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni.	11 And behold there was a woman, who had a spirit of infirmity eighteen years: and she was bowed together, neither could she look upwards at all.
12 Amikor Jézus meglátta, odahívta, és azt mondta neki: »Asszony! Megszabadultál betegségedtől.«	12 Whom when Jesus saw, he called her unto him, and said to her: Woman, thou art delivered from thy infirmity.
13 Rátette a kezét, mire az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette Istent.	13 And he laid his hands upon her, and immediately she was made straight, and glorified God.
14 Ekkor megszólalt a zsinagóga elöljárója. Azon méltatlankodva, hogy Jézus szombaton gyógyított, ezt mondta a tömegnek: »Hat nap van, amikor dolgozni kell; azokon jöjjetek hát és gyógyíttassátok magatokat, ne pedig szombaton!«	14 And the ruler of the synagogue (being angry that Jesus had healed on the sabbath) answering, said to the multitude: Six days there are wherein you ought to work. In them therefore come, and be healed; and not on the sabbath day.
15 Az Úr ezt felelte neki: »Képmutatók! Nem oldja-e el mindegyiktek szombaton az ökrét vagy a szamarát a jászoltól, és nem viszi-e itatni?	15 And the Lord answering him, said: Ye hypocrites, doth not every one of you, on the sabbath day, loose his ox or his ass from the manger, and lead them to water?
16 Ábrahámnak ezt a leányát pedig, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett-e szombaton föloldani ettől a köteléktől?«	16 And ought not this daughter of Abraham, whom Satan hath bound, lo, these eighteen years, be loosed from this bond on the sabbath day?
17 Amint ezt elmondta, megszégyenült minden ellenfele, s az egész nép örvendezett a csodás dolgokon, amiket cselekedett.	17 And when he said these things, all his adversaries were ashamed: and all the people rejoiced for all the things that were gloriously done by him.
18 Akkor így szólt: »Mihez hasonló az Isten országa, mihez hasonlítsam?	18 He said therefore: To what is the kingdom of God like, and whereunto shall I resemble it?
19 Hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott, és elvetett a kertjében. Azután felnövekedett és fává lett, úgyhogy az égi madarak az ágai közt fészkeltek« .	19 It is like to a grain of mustard seed, which a man took and cast into his garden, and it grew and became a great tree, and the birds of the air lodged in the branches thereof.
20 Aztán így folytatta: »Mihez hasonlítsam Isten országát?	20 And again he said: Whereunto shall I esteem the kingdom of God to be like?
21 Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, amíg az egész meg nem kelt.«	21 It is like to leaven, which a woman took and hid in three measures of meal, till the whole was leavened.
22 Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva.	22 And he went through the cities and towns teaching, and making his journey to Jerusalem.
23 Közben valaki megkérdezte tőle: »Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?« Ő ezt felelte nekik:	23 And a certain man said to him: Lord, are they few that are saved? But he said to them:
24 »Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.	24 Strive to enter by the narrow gate; for many, I say to you, shall seek to enter, and shall not be able.
25 Amikor a családapa már felkel és bezárja az ajtót, ti kívül állva zörgetni kezdtek az ajtón, és azt mondjátok: ‘Uram! Nyisd ki nekünk!’ Ő ezt feleli majd nektek: ‘Nem tudom, honnan valók vagytok.’	25 But when the master of the house shall be gone in, and shall shut the door, you shall begin to stand without, and knock at the door, saying: Lord, open to us. And he answering, shall say to you: I know you not, whence you are.
26 Akkor ti ezt kezditek majd mondogatni: ‘Előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál.’	26 Then you shall begin to say: We have eaten and drunk in thy presence, and thou hast taught in our streets.
27 Ő erre azt feleli nektek: ‘Nem ismerlek titeket, hogy honnan valók vagytok! Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!’	27 And he shall say to you: I know you not, whence you are: depart from me, all ye workers of iniquity.
28 Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.	28 There shall be weeping and gnashing of teeth, when you shall see Abraham and Isaac and Jacob, and all the prophets, in the kingdom of God, and you yourselves thrust out.
29 Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és letelepszenek az Isten országában.	29 And there shall come from the east and the west, and the north and the south; and shall sit down in the kingdom of God.
30 Mert íme, vannak utolsók, akikből elsők lesznek, és vannak elsők, akikből utolsók lesznek.«	30 And behold, they are last that shall be first; and they are first that shall be last.
31 Még abban az órában odajött hozzá néhány farizeus, és azt mondta neki: »Menj el, távozz innen, mert Heródes meg akar ölni.«	31 The same day, there came some of the Pharisees, saying to him: Depart, and get thee hence, for Herod hath a mind to kill thee.
32 Ő azt mondta nekik: »Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök és gyógyítok, ma és holnap, és harmadnap befejezem.	32 And he said to them: Go and tell that fox, Behold, I cast out devils, and do cures to day and to morrow, and the third day I am consummated.
33 De ma, holnap és a következő napon úton kell lennem; mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.	33 Nevertheless I must walk to day and to morrow, and the day following, because it cannot be that a prophet perish, out of Jerusalem.
34 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá, de ti nem akartátok.	34 Jerusalem, Jerusalem, that killest the prophets, and stonest them that are sent to thee, how often would I have gathered thy children as the bird doth her brood under her wings, and thou wouldest not?
35 Íme, elhagyatott lesz a házatok. Mondom nektek, nem láttok engem, amíg el nem jön az idő, amikor majd ezt mondjátok: ‘Áldott, aki az Úr nevében jön’« .	35 Behold your house shall be left to you desolate. And I say to you, that you shall not see me till the time come, when you shall say: Blessed is he that cometh in the name of the Lord.