Dániel jövendölése 14

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Mikor Asztiágész király megtért atyáihoz, a perzsa Círusz vette át országát.	1 After King Astyages was laid with his fathers, Cyrus the Persian succeeded to his kingdom.
2 Dániel pedig a király asztaltársa volt, és nagyobb tiszteletben részesült minden barátjánál.	2 Daniel was the king's favorite and was held in higher esteem than any of the friends of the king.
3 Volt a babiloniaknak egy Bél nevű bálványuk. Naponként tizenkét véka lisztlángot, negyven juhot és hat korsó bort áldoztak neki.	3 The Babylonians had an idol called Bel, and every day they provided for it six barrels of fine flour, forty sheep, and six measures of wine.
4 A király is tisztelte és naponta elment, hogy imádja, Dániel azonban a saját Istenét imádta. A király ezért azt mondta neki: »Miért nem imádod Bélt?«	4 The king worshiped it and went every day to adore it; but Daniel adored only his God.
5 Feleletül ő azt mondta neki: »Mert nem tisztelem a kézzel alkotott bálványokat, hanem az élő Istent, aki az eget és a földet teremtette, s akinek hatalma van minden élő fölött.«	5 When the king asked him, "Why do you not adore Bel?" Daniel replied, "Because I worship not idols made with hands, but only the living God who made heaven and earth and has dominion over all mankind."
6 Erre azt mondta neki a király: »Te Bélt nem tekinted élő istennek? Nem látod talán, mennyit eszik és iszik naponta?«	6 Then the king continued, "You do not think Bel is a living god? Do you not see how much he eats and drinks every day?"
7 Dániel mosolyogva mondta: »Király, ne ámítsd magadat! Hiszen az belül agyagból, kívül pedig rézből van, és nem eszik sohasem.«	7 Daniel began to laugh. "Do not be deceived, O king," he said; "it is only clay inside and bronze outside; it has never taken any food or drink."
8 Erre a király haragosan odahívta annak papjait és azt mondta nekik: »Ha meg nem mondjátok nekem, ki eszi meg ezeket az adományokat, halál fiai vagytok;	8 Enraged, the king called his priests and said to them, "Unless you tell me who it is that consumes these provisions, you shall die.
9 ha azonban bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg őket, Dániel lakol halállal, mert káromolta Bélt.« Dániel erre azt mondta a királynak: »Legyen a te szavad szerint.«	9 But if you can show that Bel consumes them, Daniel shall die for blaspheming Bel." Daniel said to the king, "Let it be as you say!"
10 Bél papjai hetvenen voltak, nem számítva feleségeiket, csecsemőiket és fiaikat. Mikor aztán a király megint elment Dániellel együtt Bél templomába,	10 There were seventy priests of Bel, besides their wives and children. When the king went with Daniel into the temple of Bel,
11 így szóltak Bél papjai: »Íme, mi kimegyünk; te pedig, király, helyezd ide az ételeket, töltsd ki a bort, az ajtót pedig zárd be és pecsételd le gyűrűddel.	11 the priests of Bel said, "See, we are going to leave. Do you, O king, set out the food and prepare the wine; then shut the door and seal it with your ring.
12 Ha reggel, amikor jössz, nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, lakoljunk halállal mi, vagy pedig Dániel, aki hazugságot mondott ellenünk.«	12 If you do not find that Bel has eaten it all when you return in the morning, we are to die; otherwise Daniel shall die for his lies against us."
13 Azért nem tartottak semmitől sem, mert az asztal alatt titkos bejáratot készítettek, és azon keresztül mindig bementek és megették az áldozatokat.	13 They were not perturbed, because under the table they had made a secret entrance through which they always came in to consume the food.
14 Mikor aztán ők kimentek, az történt, hogy a király Bél elé helyezte az étkeket, Dániel pedig szolgáival hamut hozatott és azt a király jelenlétében az egész templomban széthintette. Ezután kimentek, bezárták az ajtót, és a király gyűrűjével lepecsételték, majd eltávoztak.	14 After they departed the king set the food before Bel, while Daniel ordered his servants to bring some ashes, which they scattered through the whole temple; the king alone was present. Then they went outside, sealed the closed door with the king's ring, and departed.
15 Éjjel aztán bementek a papok, úgy, ahogy szoktak, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, és mindent megettek és megittak.	15 The priests entered that night as usual, with their wives and children, and they ate and drank everything.
16 Kora hajnalban odament a király Dániellel együtt.	16 Early the next morning, the king came with Daniel.
17 Azt mondta a király: »Épek-e a pecsétek, Dániel?« Ő azt felelte: »Épek, király.«	17 "Are the seals unbroken, Daniel?" he asked. And Daniel answered, "They are unbroken, O king."
18 Aztán kinyitotta az ajtót. A király mindjárt az asztalra tekintett és hangosan felkiáltott: »Nagy vagy Bél, és nincs benned semmi csalárdság!«	18 As soon as he had opened the door, the king looked at the table and cried aloud, "Great you are, O Bel; there is no trickery in you."
19 Dániel azonban elmosolyodott, s a királyt visszatartva, hogy ne menjen beljebb, azt mondta: »Íme, a padló; nézd meg, kinek a lábnyomai ezek?«	19 But Daniel laughed and kept the king from entering. "Look at the floor," he said; "whose footprints are these?"
20 Azt mondta erre a király: »Férfiak, asszonyok és gyermekek lábnyomait látom.« Akkor haragra lobbant a király,	20 "I see the footprints of men, women, and children!" said the king.
21 és mindjárt elfogatta a papokat, a feleségeiket és a gyermekeiket. Azok pedig megmutatták neki a rejtekajtócskákat, amelyeken bementek és megették, ami az asztalon volt.	21 The angry king arrested the priests, their wives, and their children. They showed him the secret door by which they used to enter to consume what was on the table.
22 Erre a király megölette őket, Bélt pedig Dániel hatalmába adta, s ő elpusztította a templomával együtt.	22 He put them to death, and handed Bel over to Daniel, who destroyed it and its temple.
23 Volt azon a helyen egy nagy sárkány is, és azt is imádták a babiloniak.	23 There was a great dragon which the Babylonians worshiped.
24 Azt mondta ezért a király Dánielnek: »Íme, erre nem mondhatod, hogy ez nem élő isten; imádd tehát!«	24 "Look!" said the king to Daniel, "you cannot deny that this is a living god, so adore it."
25 Dániel azonban így szólt: »Én az Urat, az én Istenemet imádom, mert ő az élő Isten, ez pedig nem élő isten.	25 But Daniel answered, "I adore the Lord, my God, for he is the living God.
26 Csak adj nekem te, ó király, hatalmat, és én megölöm ezt a sárkányt kard és bot nélkül.« A király így szólt: »Megadom neked a hatalmat.«	26 Give me permission, O king, and I will kill this dragon without sword or club." "I give you permission," the king said.
27 Erre Dániel szurkot vett, meg hájat és szőrt. Összefőzte azokat, darabokra gyúrta, aztán beadogatta a sárkány szájába, és a sárkány megpukkadt. Ekkor ő azt mondta: »Íme, mit imádtatok!«	27 Then Daniel took some pitch, fat, and hair; these he boiled together and made into cakes. He put them into the mouth of the dragon, and when the dragon ate them, he burst asunder. "This," he said, "is what you worshiped."
28 Mikor a babiloniak meghallották ezt, nagyon felháborodtak. Gyűlést tartottak a király ellen és azt mondták: »Zsidóvá lett a király! Bélt elpusztította, a sárkányt megölte, s a papokat meggyilkolta.«	28 When the Babylonians heard this, they were angry and turned against the king. "The king has become a Jew," they said; "he has destroyed Bel, killed the dragon, and put the priests to death."
29 Azután elmentek a királyhoz, és azt mondták: »Add ki nekünk Dánielt, különben megölünk házad népével együtt!«	29 They went to the king and demanded: "Hand Daniel over to us, or we will kill you and your family."
30 Mikor a király látta, hogy hevesen támadják, kényszerűségében kiadta nekik Dánielt.	30 When he saw himself threatened with violence, the king was forced to hand Daniel over to them.
31 Erre ők az oroszlánok vermébe vetették, s ott volt hat napon keresztül.	31 They threw Daniel into a lions' den, where he remained six days.
32 A veremben hét oroszlán volt; naponként két tetemet és két juhot adtak nekik, ekkor azonban nem adtak nekik semmit sem, hogy falják fel Dánielt.	32 In the den were seven lions, and two carcasses and two sheep had been given to them daily. But now they were given nothing, so that they would devour Daniel.
33 Júdeában próféta volt ekkor Habakuk. Éppen megfőzte a főzeléket, beleaprította a tálba a kenyeret, és kiment a mezőre, hogy elvigye az aratóknak.	33 In Judea there was a prophet, Habakkuk; he mixed some bread in a bowl with the stew he had boiled, and was going to bring it to the reapers in the field,
34 Az Úr angyala azonban így szólt Habakukhoz: »Vidd el ezt az ebédet, ami a kezedben van, Babilonba Dánielnek, aki az oroszlánok vermében van.«	34 when an angel of the Lord told him, "Take the lunch you have to Daniel in the lions' den at Babylon."
35 Habakuk erre azt mondta: »Uram, Babilont én még nem láttam, és a vermet sem ismerem.«	35 But Habakkuk answered, "Babylon, sir, I have never seen, and I do not know the den!"
36 Erre az Úr angyala megragadta őt a tarkójánál, és elvitte hajánál fogva, aztán szellemének erejével letette Babilonban a verem fölé.	36 The angel of the Lord seized him by the crown of his head and carried him by the hair; with the speed of the wind, he set him down in Babylon above the den.
37 Majd lekiáltott Habakuk ezekkel a szavakkal: »Dániel, Isten szolgája! Vedd az ebédet, amit Isten küld neked!«	37 "Daniel, Daniel," cried Habakkuk, "take the lunch God has sent you."
38 Dániel erre így szólt: »Megemlékeztél rólam, Istenem, mert nem hagyod el azokat, akik szeretnek téged.«	38 "You have remembered me, O God," said Daniel; "you have not forsaken those who love you."
39 Aztán felkelt Dániel és evett, az Úr angyala pedig mindjárt visszavitte Habakukot a lakóhelyére.	39 While Daniel began to eat, the angel of the Lord at once brought Habakkuk back to his own place.
40 A hetedik napon aztán elment a király, hogy meggyászolja Dánielt. Amikor a veremhez ért, betekintett, és íme, Dániel ott ült az oroszlánok között.	40 On the seventh day the king came to mourn for Daniel. As he came to the den and looked in, there was Daniel, sitting there!
41 Erre a király hangosan felkiáltott és így szólt: »Nagy vagy, Uram, Dániel Istene!«	41 The king cried aloud, "You are great, O Lord, the God of Daniel, and there is no other besides you!"
42 Azután azokat, akik veszedelmének okai voltak, bedobatta a verembe, s az oroszlánok ott előtte, egy pillanat alatt felfalták őket.	42 Daniel he took out, but those who had tried to destroy him he threw into the den, and they were devoured in a moment before his eyes.