Dániel jövendölése 14

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Mikor Asztiágész király megtért atyáihoz, a perzsa Círusz vette át országát.	1 Le roi Astyage mourut et Cyrus le Perse hérita du royaume.
2 Dániel pedig a király asztaltársa volt, és nagyobb tiszteletben részesült minden barátjánál.	2 Daniel mangeait à la table du roi, il était encore plus honoré que ses autres Amis.
3 Volt a babiloniaknak egy Bél nevű bálványuk. Naponként tizenkét véka lisztlángot, negyven juhot és hat korsó bort áldoztak neki.	3 Il y avait à Babylone une idole nommée Bel; chaque jour on dépensait pour elle 12 mesures de fleur de farine, 40 brebis et 6 petits tonneaux de vin.
4 A király is tisztelte és naponta elment, hogy imádja, Dániel azonban a saját Istenét imádta. A király ezért azt mondta neki: »Miért nem imádod Bélt?«	4 Le roi aussi l’adorait et chaque jour il allait la vénérer. Mais Daniel adorait son Dieu.
5 Feleletül ő azt mondta neki: »Mert nem tisztelem a kézzel alkotott bálványokat, hanem az élő Istent, aki az eget és a földet teremtette, s akinek hatalma van minden élő fölött.«	5 Le roi lui dit: “Pourquoi n’adores-tu pas Bel?” Daniel répondit: “Parce que je ne vénère pas les idoles faites de main d’homme, mais seulement le Dieu vivant qui a fait le ciel et la terre et qui a pouvoir sur tout être vivant.”
6 Erre azt mondta neki a király: »Te Bélt nem tekinted élő istennek? Nem látod talán, mennyit eszik és iszik naponta?«	6 Le roi lui dit: “Est-ce que Bel n’est pas un dieu vivant? Ne vois-tu pas tout ce qu’il mange et boit chaque jour?”
7 Dániel mosolyogva mondta: »Király, ne ámítsd magadat! Hiszen az belül agyagból, kívül pedig rézből van, és nem eszik sohasem.«	7 Daniel répondit en riant: “Que le roi ne se fasse pas d’illusion, ce dieu est d’argile à l’intérieur et de bronze à l’extérieur, il n’a jamais rien mangé ni bu.”
8 Erre a király haragosan odahívta annak papjait és azt mondta nekik: »Ha meg nem mondjátok nekem, ki eszi meg ezeket az adományokat, halál fiai vagytok;	8 Très en colère, le roi appela ses prêtres et leur dit: “Si vous ne me dites pas qui est celui qui mange cette offrande qui me coûte si cher, vous mourrez, mais si vous me montrez que c’est Bel qui la mange, c’est Daniel qui mourra pour avoir blasphémé contre Bel.”
9 ha azonban bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg őket, Dániel lakol halállal, mert káromolta Bélt.« Dániel erre azt mondta a királynak: »Legyen a te szavad szerint.«	9 Daniel dit au roi: “Faisons comme tu l’as dit.” Or il y avait 70 prêtres de Bel, sans compter les femmes et les enfants.
10 Bél papjai hetvenen voltak, nem számítva feleségeiket, csecsemőiket és fiaikat. Mikor aztán a király megint elment Dániellel együtt Bél templomába,	10 Le roi alla avec Daniel au temple de Bel.
11 így szóltak Bél papjai: »Íme, mi kimegyünk; te pedig, király, helyezd ide az ételeket, töltsd ki a bort, az ajtót pedig zárd be és pecsételd le gyűrűddel.	11 Les prêtres de Bel lui dirent: “Nous allons sortir maintenant, et toi, seigneur, tu placeras les plats et tu apporteras le vin après l’avoir mélangé; puis tu fermeras la porte et tu poseras ton sceau pour que personne ne puisse l’ouvrir. Demain matin tu viendras et, si tout n’a pas été mangé par Bel, nous mourrons; sinon, ce sera Daniel qui aura menti contre nous.”
12 Ha reggel, amikor jössz, nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, lakoljunk halállal mi, vagy pedig Dániel, aki hazugságot mondott ellenünk.«	12 Ils étaient tranquilles, car ils avaient fait sous la table une entrée dérobée par laquelle ils entraient régulièrement pour manger les offrandes.
13 Azért nem tartottak semmitől sem, mert az asztal alatt titkos bejáratot készítettek, és azon keresztül mindig bementek és megették az áldozatokat.	13 Ils sortirent donc et le roi fit placer les aliments devant Bel,
14 Mikor aztán ők kimentek, az történt, hogy a király Bél elé helyezte az étkeket, Dániel pedig szolgáival hamut hozatott és azt a király jelenlétében az egész templomban széthintette. Ezután kimentek, bezárták az ajtót, és a király gyűrűjével lepecsételték, majd eltávoztak.	14 mais Daniel commanda à ses serviteurs d’apporter de la cendre et il en répandit partout dans le temple en la seule présence du roi. Puis ils sortirent, on ferma la porte, on posa le cachet du roi, et tout le monde s’en alla.
15 Éjjel aztán bementek a papok, úgy, ahogy szoktak, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, és mindent megettek és megittak.	15 Durant la nuit, les prêtres vinrent, comme ils en avaient l’habitude, avec leurs femmes et leurs enfants; ils mangèrent et burent tout ce qu’il y avait.
16 Kora hajnalban odament a király Dániellel együtt.	16 Dès le petit matin, le roi et Daniel partirent voir.
17 Azt mondta a király: »Épek-e a pecsétek, Dániel?« Ő azt felelte: »Épek, király.«	17 Le roi dit à Daniel: “Les cachets sont-ils intacts?” Il répondit: “Absolument, seigneur.”
18 Aztán kinyitotta az ajtót. A király mindjárt az asztalra tekintett és hangosan felkiáltott: »Nagy vagy Bél, és nincs benned semmi csalárdság!«	18 À peine avait-on ouvert les portes que le roi vit la table et cria d’une voix forte: “Ô Bel, tu es grand et l’on ne trouve en toi nul mensonge!”
19 Dániel azonban elmosolyodott, s a királyt visszatartva, hogy ne menjen beljebb, azt mondta: »Íme, a padló; nézd meg, kinek a lábnyomai ezek?«	19 Daniel se mit à rire et, retenant le roi pour qu’il n’aille pas plus loin, il lui dit: “Regarde le pavé et remarque ces traces.”
20 Azt mondta erre a király: »Férfiak, asszonyok és gyermekek lábnyomait látom.« Akkor haragra lobbant a király,	20 Le roi dit: “Je vois des traces, des pas d’hommes, de femmes et d’enfants.”
21 és mindjárt elfogatta a papokat, a feleségeiket és a gyermekeiket. Azok pedig megmutatták neki a rejtekajtócskákat, amelyeken bementek és megették, ami az asztalon volt.	21 Alors, très en colère, le roi fit arrêter les prêtres, leurs femmes et leurs enfants, et ils lui montrèrent les portes dérobées par lesquelles ils entraient pour manger ce qui était sur la table.
22 Erre a király megölette őket, Bélt pedig Dániel hatalmába adta, s ő elpusztította a templomával együtt.	22 Le roi les fit mettre à mort et livra Bel au bon vouloir de Daniel qui détruisit l’idole et son temple.
23 Volt azon a helyen egy nagy sárkány is, és azt is imádták a babiloniak.	23 Il y avait également un grand dragon que les Babyloniens vénéraient.
24 Azt mondta ezért a király Dánielnek: »Íme, erre nem mondhatod, hogy ez nem élő isten; imádd tehát!«	24 Le roi dit à Daniel: “Tu ne diras pas que celui-ci n’est pas un dieu vivant, adore-le donc.”
25 Dániel azonban így szólt: »Én az Urat, az én Istenemet imádom, mert ő az élő Isten, ez pedig nem élő isten.	25 Daniel répondit: “J’adore le Seigneur mon Dieu, car lui seul est un Dieu vivant, mais toi, ô roi, donne-moi la permission et je tuerai le dragon sans épée ni bâton.”
26 Csak adj nekem te, ó király, hatalmat, és én megölöm ezt a sárkányt kard és bot nélkül.« A király így szólt: »Megadom neked a hatalmat.«	26 Le roi lui donna la permission.
27 Erre Dániel szurkot vett, meg hájat és szőrt. Összefőzte azokat, darabokra gyúrta, aztán beadogatta a sárkány szájába, és a sárkány megpukkadt. Ekkor ő azt mondta: »Íme, mit imádtatok!«	27 Alors Daniel prit de la poix, de la graisse et des poils, il fit bouillir le tout ensemble et en fit des boulettes qu’il jeta dans la gueule du dragon; le dragon les mangea et creva. Daniel dit alors: “Regardez ce que vous vénérez!”
28 Mikor a babiloniak meghallották ezt, nagyon felháborodtak. Gyűlést tartottak a király ellen és azt mondták: »Zsidóvá lett a király! Bélt elpusztította, a sárkányt megölte, s a papokat meggyilkolta.«	28 En apprenant cela, les Babyloniens furent scandalisés. Révoltés contre le roi ils disaient: “Le roi s’est fait juif! Il a détruit Bel, tué le dragon et massacré les prêtres.”
29 Azután elmentek a királyhoz, és azt mondták: »Add ki nekünk Dánielt, különben megölünk házad népével együtt!«	29 Puis ils montèrent chez le roi et lui dirent: “Livre-nous Daniel! Sinon nous te tuerons, toi et toute ta famille.”
30 Mikor a király látta, hogy hevesen támadják, kényszerűségében kiadta nekik Dánielt.	30 Devant leur violence, le roi céda et leur livra Daniel.
31 Erre ők az oroszlánok vermébe vetették, s ott volt hat napon keresztül.	31 Ils le jetèrent dans la fosse aux lions et il y resta six jours.
32 A veremben hét oroszlán volt; naponként két tetemet és két juhot adtak nekik, ekkor azonban nem adtak nekik semmit sem, hogy falják fel Dánielt.	32 Dans la fosse il y avait sept lions; chaque jour on leur donnait deux corps et deux brebis, mais pour qu’ils dévorent Daniel on ne leur donna rien.
33 Júdeában próféta volt ekkor Habakuk. Éppen megfőzte a főzeléket, beleaprította a tálba a kenyeret, és kiment a mezőre, hogy elvigye az aratóknak.	33 Le prophète Habaquq était alors en Judée; il avait fait cuire une bouillie et broyé des pains dans une terrine, et il allait aux champs pour porter cette nourriture aux moissonneurs.
34 Az Úr angyala azonban így szólt Habakukhoz: »Vidd el ezt az ebédet, ami a kezedben van, Babilonba Dánielnek, aki az oroszlánok vermében van.«	34 L’ange du Seigneur dit à Habaquq: “Porte le repas que tu as dans les mains à Babylone, à Daniel qui est dans la fosse aux lions.”
35 Habakuk erre azt mondta: »Uram, Babilont én még nem láttam, és a vermet sem ismerem.«	35 Habaquq répondit: “Seigneur, je n’ai jamais vu Babylone et je ne connais pas la fosse aux lions.”
36 Erre az Úr angyala megragadta őt a tarkójánál, és elvitte hajánál fogva, aztán szellemének erejével letette Babilonban a verem fölé.	36 Alors l’ange du Seigneur le prit par le sommet de la tête et, l’ayant soulevé par les cheveux, il le déposa à Babylone au dessus de la fosse avec l’agilité d’un esprit.
37 Majd lekiáltott Habakuk ezekkel a szavakkal: »Dániel, Isten szolgája! Vedd az ebédet, amit Isten küld neked!«	37 Habaquq cria: “Daniel, Daniel, prends ce repas que Dieu t’envoie!”
38 Dániel erre így szólt: »Megemlékeztél rólam, Istenem, mert nem hagyod el azokat, akik szeretnek téged.«	38 Daniel répondit: “Ô Dieu, tu t’es souvenu de moi et tu n’as pas abandonné ceux qui t’aiment!”
39 Aztán felkelt Dániel és evett, az Úr angyala pedig mindjárt visszavitte Habakukot a lakóhelyére.	39 Daniel se leva et mangea, et l’ange du Seigneur reposa Habaquq où il l’avait pris.
40 A hetedik napon aztán elment a király, hogy meggyászolja Dánielt. Amikor a veremhez ért, betekintett, és íme, Dániel ott ült az oroszlánok között.	40 Le septième jour, le roi arriva pour pleurer Daniel; il s’approcha de la fosse et regarda: Daniel était assis!
41 Erre a király hangosan felkiáltott és így szólt: »Nagy vagy, Uram, Dániel Istene!«	41 Alors le roi s’écria d’une voix forte: “Tu es grand Seigneur, Dieu de Daniel! Il n’y a pas d’autre Dieu que toi.”
42 Azután azokat, akik veszedelmének okai voltak, bedobatta a verembe, s az oroszlánok ott előtte, egy pillanat alatt felfalták őket.	42 Le roi fit sortir Daniel de la fosse et il fit jeter dedans tous ceux qui avaient cherché sa perte; aussitôt ils furent dévorés sous ses yeux.