Sirák fiának könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Isten az embert földből teremtette, a maga képére alkotta,	1 Deus creavit de terra hominem, et secundum imaginem suam fecit illum :
2 és úgy rendelte, hogy ismét azzá változzék. Felruházta őt a magáéhoz hasonló erővel,	2 et iterum convertit illum in ipsam, et secundum se vestivit illum virtute.
3 meghatározta napjai számát és idejét, s uralmat adott neki minden fölött a földön.	3 Numerum dierum et tempus dedit illi, et dedit illi potestatem eorum quæ sunt super terram.
4 Félelmetessé tette őt minden élő előtt, hogy uralkodjék az állatokon és a madarakon.	4 Posuit timorem illius super omnem carnem, et dominatus est bestiarum et volatilium.
5 Hozzá hasonló segítőt teremtett belőle, és adott nekik megfontolást és nyelvet, szemet és fület, szívet adott nekik a gondolkodásra, és betöltötte őket bölcs okossággal.	5 Creavit ex ipso adjutorium simile sibi : consilium, et linguam, et oculos, et aures, et cor dedit illis excogitandi, et disciplina intellectus replevit illos.
6 A szellem tudásával látta el őket, értelemmel töltötte be szívüket, és megmutatta nekik, mi a rossz és mi a jó.	6 Creavit illis scientiam spiritus, sensu implevit cor illorum, et mala et bona ostendit illis.
7 Szemét a szívükbe helyezte, hogy megmutassa nekik művei nagyságát,	7 Posuit oculum suum super corda illorum, ostendere illis magnalia operum suorum :
8 ők pedig magasztalják a szent nevet, dicsekedjenek csodáival, és beszéljék el művei nagyságát.	8 ut nomen sanctificationis collaudent, et gloriari in mirabilibus illius ; ut magnalia enarrent operum ejus.
9 Ezenfelül tudást adott nekik, s az élet törvényét adta nekik örökrészül.	9 Addidit illis disciplinam, et legem vitæ hæreditavit illos.
10 Örök szövetségre lépett velük, kijelentette nekik a jogot és az ő törvényeit.	10 Testamentum æternum constituit cum illis, et justitiam et judicia sua ostendit illis.
11 Látta szemük az ő dicső fenségét, és hallgatta fülük az ő fölséges hangját. Azt mondta nekik: »Óvjátok magatokat minden gonosztól!«	11 Et magnalia honoris ejus vidit oculus illorum, et honorem vocis audierunt aures illorum. Et dixit illis : Attendite ab omni iniquo.
12 És parancsokat adott nekik, mindenkinek a társára nézve.	12 Et mandavit illis unicuique de proximo suo.
13 Útjaik előtte vannak mindenkor, és nincsenek elrejtve szeme elől.	13 Viæ illorum coram ipso sunt semper : non sunt absconsæ ab oculis ipsius.
14 Fejedelmet rendelt minden nép fölé,	14 In unamquamque gentem præposuit rectorem :
15 de Izrael az Úrnak lett nyilvánvaló örökrésze.	15 et pars Dei Israël facta est manifesta.
16 Minden tettük úgy áll Isten színe előtt, mint a nap, és szeme folyton útjaikat nézi.	16 Et omnia opera illorum velut sol in conspectu Dei : et oculi ejus sine intermissione inspicientes in viis eorum.
17 Nincsenek elrejtve bűnös szövetségeik, és minden bűnük az Úr előtt van.	17 Non sunt absconsa testamenta per iniquitatem illorum, et omnes iniquitates eorum in conspectu Dei.
18 Olyan előtte a férfi alamizsnája, mint a pecsétgyűrű, s úgy őrzi az ember jótettét, mint a szeme fényét.	18 Eleemosyna viri quasi signaculum cum ipso, et gratiam hominis quasi pupillam conservabit.
19 Később pedig felkel és jutalmat oszt mindegyiküknek a fejére, és van, akit elvisz a föld mélyébe.	19 Et postea resurget, et retribuet illis retributionem, unicuique in caput ipsorum, et convertet in interiores partes terræ.
20 A bűnbánóknak azonban utat ad az igazsághoz; bátorítja a csüggedőket, s az igazság sorsát rendeli nekik.	20 P?nitentibus autem dedit viam justitiæ, et confirmavit deficientes sustinere, et destinavit illis sortem veritatis.
21 Térj az Úrhoz, és hagyd el bűneidet,	21 Convertere ad Dominum, et relinque peccata tua :
22 könyörögj az Úr színe előtt, és kisebbítsd a botlást!	22 precare ante faciem Domini, et minue offendicula.
23 Térj az Úrhoz, hagyj fel törvénysértéseddel, és gyűlöld mindenek fölött az utálatosságot!	23 Revertere ad Dominum, et avertere ab injustitia tua, et nimis odito execrationem :
24 Ismerd meg Isten törvényét és parancsait, légy állandó megszabott hivatásodban: a fölséges Isten imádásában;	24 et cognosce justitias et judicia Dei, et sta in sorte propositionis, et orationis altissimi Dei.
25 tarts a szent nemzetséggel, azokkal, akik élnek és magasztalják Istent!	25 In partes vade sæculi sancti, cum vivis et dantibus confessionem Deo.
26 Ne légy megrögzött az istentelenek tévedésében! Halálod előtt mondj dicséretet, mert a halott számára a dicséret semmivé foszlik.	26 Non demoreris in errore impiorum : ante mortem confitere : a mortuo, quasi nihil, perit confessio.
27 Még életedben zengj dicséretet, amíg élsz és virulsz, dicsőítsd és magasztald Istent, és dicsekedj az ő irgalmasságával!	27 Confiteberis vivens, vivus et sanus confiteberis : et laudabis Deum, et gloriaberis in miserationibus illius.
28 Mily nagy az Úrnak irgalmassága, és irgalma azokhoz, akik hozzá térnek!	28 Quam magna misericordia Domini, et propitiatio illius convertentibus ad se !
29 Mert nem lehet meg minden az emberekben, hisz az ember fia nem halhatatlan, és hiú gonoszságban tetszeleg.	29 Nec enim omnia possunt esse in hominibus, quoniam non est immortalis filius hominis, et in vanitate malitiæ placuerunt.
30 Mi fényesebb a napnál? S az mégis elsötétül! Van-e haszontalanabb, mint amit hús és vér kigondol? De el is veszi büntetését!	30 Quid lucidius sole ? et hic deficiet ; aut quid nequius quam quod excogitavit caro et sanguis ? et hoc arguetur.
31 Ügyel ő még a magas mennynek seregére is, az emberek pedig mindannyian csak por és hamu!	31 Virtutem altitudinis cæli ipse conspicit : et omnes homines terra et cinis.