Sirák fiának könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 A bölcs uralkodó igazságot tesz népének, s az értelmes ember uralma tartós.	1 Iudex sapiens instituet populum suum, et principatus sensati stabilis erit.
2 Amilyen a nép fejedelme, olyanok tanácsosai, s amilyen a város feje, olyanok a lakói is.	2 Secundum iudicem populi sic et ministri eius, et qualis rector est civitatis, tales et inhabitantes in ea.
3 A balga király tönkreteszi népét, de népessé lesznek a városok nagyjaik okossága folytán.	3 Rex insipiens perdet populum suum, et civitates inhabitabuntur per sensum potentium.
4 Isten kezében van a földkerekség uralma, és rátermett uralkodót rendel fölé idejében.	4 In manu Dei potestas terrae, et utilem rectorem suscitabit in tempus super illam.
5 Az ember sikere Isten kezében van, s a főemberre ő ruházza tekintélyét.	5 In manu Dei prosperitas hominis, et super faciem scribae imponet honorem suum.
6 Ne tartsd eszedben társad semmiféle jogsértését, és ne kövess el semmilyen erőszakot!	6 Pro omni iniuria proximi ne rependas et nihil agas in operibus superbiae.
7 Isten és emberek előtt gyűlöletes a kevélység, és utálatos a nemzetek minden erőszakossága.	7 Odibilis coram Deo est et hominibus superbia, et utrisque execrabilis omnis vexatio.
8 Egyik nemzetről a másikra száll az uralom, igaztalanság, jogsértés, gyalázás és különféle cselvetés miatt.	8 Regnum a gente in gentem transfertur propter iniustitias et contumelias et divitias dolosas.
9 Semmi sem gonoszabb a fukarnál, mert az ilyen még lelkét is áruba bocsátja,	9 Avaro autem nihil est scelestius, hic enim et animam suam venalem habet.
10 Mit kevélykedik a por és hamu? Még életében kihányja belső részeit.	10 Quid superbit terra et cinis? Quoniam in vita sua proiecit intima sua.
11 A hosszú betegség terhes az orvosnak, a rövid betegség pedig megvidámítja.	11 Languor prolixior gravat medicum, brevis languor serenat medicum.
12 Minden hatalmasság rövid életű, s a király, aki ma még van, holnap már halott.	12 Omnis potentatus brevis vita, sic et rex hodie est et cras morietur.
13 Ha az ember meghal, csúszó-mászó, rovar és féreg az örökrésze!	13 Cum enim morietur homo, hereditabit serpentes et bestias et vermes.
14 Az ember gőgjének kezdete az elpártolás Istentől,	14 Initium superbiae hominis apostatare a Deo;
15 amikor a szíve elfordul Alkotójától. Minden bűn kezdete ugyanis a kevélység, aki ragaszkodik hozzá, betelik átokkal, végül pedig elvész általa.	15 et ab eo, qui fecit illum, recessit cor eius. Quoniam initium omnis peccati est superbia, qui tenuerit illam, ebulliet maledictum, et subvertet eum in finem.
16 Ezért tette Isten becstelenné a gonoszok gyülekezetét, és rontotta meg őket végképpen.	16 Propterea mirabiles fecit Dominus plagas malorum et destruxit eos usque in finem.
17 Felforgatta Isten a dölyfös fejedelmek trónját, s a megalázottakat ültette helyükre.	17 Sedes ducum superborum destruxit Deus et sedere fecit mites pro eis.
18 Kiszárította Isten a dölyfös nemzetek gyökerét, s a népek közül a megalázottakat plántálta helyükbe.	18 Radices gentium superbarum eradicavit Deus et plantavit humiles pro ipsis.
19 Felforgatta az Úr a nemzetek országait, s elpusztította őket fenekestől.	19 Terras gentium evertit Dominus et perdidit eas usque ad fundamentum.
20 Némelyeket elsenyvedni engedett, szétszórta őket, és kiirtotta emléküket a földről.	20 Arefecit ex ipsis et disperdidit eos et cessare fecit memoriam eorum a terra.
21 Eltörölte Isten a dölyfösök emlékét, de meghagyta az alázatos szívűek emlékezetét.	21 Memoriam superborum perdidit Deus et reliquit memoriam humilium sensu.
22 Nem született együtt a gőg az emberekkel, sem a harag az asszonyok szülötteivel.	22 Non est creata hominibus superbia, neque iracundia nato mulierum.
23 Becsben áll az istenfélők ivadéka, de gyalázat vár a sarjra, amely megszegi az Úr parancsait.	23 Semen hominum honoratum hoc, quod timet Deum; semen autem hoc exhonorabitur, quod praeterit mandata Domini.
24 A testvérek közt becsben áll vezérük, s akik félik az Urat, szeme előtt vannak.	24 In medio fratrum rector illorum in honore; et, qui timent Dominum, erunt in oculis illius.
25 Legyen valaki gazdag, megbecsült vagy szegény, az Úr félelme dicsőségére válik.	25 Peregrinus, advena et pauper: timor Dei est gloria eorum.
26 Ne nézd le az igaz embert, mert szegény, és ne dicsérd a bűnös férfit, mert gazdag!	26 Noli despicere hominem iustum pauperem et noli magnificare virum peccatorem divitem.
27 Becsülik az előkelőt, a bírót, a hatalmon levőt, de nincs nagyobb az istenfélőnél.	27 Magnus et iudex et potens est in honore, sed non est maior illo, qui timet Deum.
28 Az értelmes szolgának szabadok szolgálnak, az okos, fegyelmezett férfi nem morog, ha megfeddik, a tudatlannak azonban nincs becsülete.	28 Servo sensato liberi servient; et vir prudens et disciplinatus non murmurabit correptus.
29 Ne fontoskodj, amikor munkádat végzed, és ne nagyzolj nélkülözés közepette!	29 Noli extollere te in faciendo opere tuo et noli gloriari in tempore angustiae tuae.
30 Többet ér, aki dolgozik és bővelkedik mindenben, mint a nagyzoló, akinek még kenyere sincsen.	30 Melior est, qui operatur et abundat in omnibus, quam qui gloriatur et eget pane.
31 Tartsd, fiam, lelkedet szerénységben, de becsüld meg érdeme szerint! Ki tartaná igaznak a maga ellen vétőt, és ki becsülné meg azt, aki önmagát gyalázza? A szegényt ügyessége s istenfélelme miatt tisztelik, másokat pedig vagyonukért becsülnek; akit megbecsülnek szegénységében, mennyivel inkább becsülik, ha gazdag! Akit csak a gazdagságáért dicsérnek, az félhet ám a szegénységtől!	31 Fili, in mansuetudine honora animam tuam et da illi victum cultumque secundum meritum suum.
	32 Peccantem in animam suam quis iustificabit? Et quis honorificabit exhonorantem animam suam?
	33 Est pauper, qui honoratur propter disciplinam et timorem suum, et est homo, qui honorificatur propter substantiam suam.
	34 Qui autem honoratur in paupertate, quanto magis in substantia! Et, qui exhonoratur in substantia, quanto magis in paupertate!