A zsoltárok könyve 78

KÁLDI-NEOVULGÁTA	CATHOLIC PUBLIC DOMAIN
1 Maszkíl Ászáftól. Figyelj, népem, tanításomra, hallgassatok szám szavára.	1 A Psalm of Asaph. O God, the Gentiles have entered into your inheritance; they have polluted your holy temple. They have set Jerusalem as a place to tend fruit trees.
2 Bölcs mondásra nyitom számat, elmondom a régi idők titkait.	2 They have placed the dead bodies of your servants as food for the birds of the sky, the flesh of your saints for the beasts of the earth.
3 Amiket hallottunk és megismertünk, s atyáink elbeszéltek nekünk,	3 They have poured out their blood like water all around Jerusalem, and there was no one who would bury them.
4 nem titkoljuk fiaik elől, elbeszéljük a jövendő nemzedéknek. Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket végbevitt.	4 We have become a disgrace to our neighbors, an object of ridicule and mockery to those who are around us.
5 Bizonyságot állított Jákobnak, törvényt adott Izraelnek; Megparancsolta atyáinknak, tanítsák meg rá fiaikat,	5 How long, O Lord? Will you be angry until the end? Will your zeal be kindled like a fire?
6 hogy megtanulja a következő nemzedék, a születendő gyermekek. Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak,	6 Pour out your wrath among the Gentiles, who have not known you, and upon the kingdoms that have not invoked your name.
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és parancsait teljesítsék!	7 For they have devoured Jacob, and they have desolated his place.
8 Ne legyenek olyanok, mint atyáik, az a pártütő és lázongó nemzedék; A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó, és lelke nem volt hű Isten iránt.	8 Do not remember our iniquities of the past. May your mercies quickly intercept us, for we have become exceedingly poor.
9 Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat, de a harc napján hátat fordítottak.	9 Help us, O God, our Savior. And free us, Lord, for the glory of your name. And forgive us our sins for the sake of your name.
10 Nem tartották meg Isten szövetségét, és törvényét nem akarták követni.	10 Let them not say among the Gentiles, “Where is their God?” And may your name become known among the nations before our eyes. For the retribution of your servants’ blood, which has been poured out:
11 Elfelejtették tetteit, a csodáit, amelyeket megmutatott nekik.	11 may the groans of the shackled enter before you. According to the greatness of your arm, take possession of the sons of those who have been killed.
12 Atyáik előtt csodákat művelt, Egyiptom földjén, Tánisz mezején.	12 And repay our neighbors sevenfold within their sinews. It is the reproach of the same ones who brought reproach against you, O Lord.
13 Széthasította a tengert és átvezette őket, a vizeket szinte tömlőbe fogta.	13 But we are your people and the sheep of your pasture: we will give thanks to you in all ages. From generation to generation, we will announce your praise.
14 Nappal a felhőben vezette őket, s egész éjjel a tűz fényében.
15 Kősziklát hasított fel a pusztában és bőséges áradattal itatta őket.
16 Patakokat fakasztott a kősziklából és folyamként ömlesztette a vizet.
17 Mégis egyre csak vétkeztek ellene, haragra ingerelték a Fölségest a pusztában.
18 Megkísértették szívükben Istent, amikor kedvük szerint ennivalót kértek,
19 s így beszéltek Isten ellen: »Tud-e Isten – mondták – asztalt teríteni a pusztában?«
20 Íme megütötte a kősziklát és vizek folytak, patakok áradtak. »De vajon tud-e kenyeret is adni, és húst szerezni népének?«
21 Amikor ezt az Úr meghallotta, haragra gerjedt: Tűz gyulladt fel Jákob ellen, és harag szállt Izraelre,
22 mert nem hittek Istenben, és segítségében nem reméltek.
23 Ekkor ő parancsot adott fenn a fellegeknek, és megnyitotta az egek ajtóit.
24 Ennivalóként mannát hullatott nekik, és a mennyből adott nekik kenyeret:
25 angyalok kenyerét ette az ember; Bőségesen küldött nekik ennivalót.
26 Déli szelet támasztott az égen, és hatalmával elhozta a délnyugati szelet.
27 Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, s annyi szárnyast, mint a tenger fövenye:
28 hullottak táboruk közepére, körös-körül sátraik köré.
29 Ettek és nagyon jóllaktak, mert megadta nekik, amit kívántak.
30 De még fel sem hagytak torkosságukkal, még szájukban volt az étel,
31 amikor Isten haragja felgerjedt ellenük, agyonsújtotta kövéreiket, leterítette Izrael választottait.
32 Mindamellett ismét csak vétkeztek, és nem hittek csodatetteinek.
33 Ezért hiábavalóságban enyésztek el napjaik, és rettegésben esztendeik.
34 Ha pusztította őket, hozzá fordultak, megtértek és virradatkor hozzá folyamodtak.
35 Megemlékeztek arról, hogy Isten az oltalmazójuk, s a fölséges Isten a megváltójuk.
36 Szerették őt szájukkal, hazudtak neki nyelvükkel,
37 mert szívük nem volt egyenes hozzá, és nem voltak hűek szövetségéhez.
38 De ő irgalmasan megbocsátotta bűneiket, és nem pusztította el őket. Haragját gyakran elfordította és nem öntötte ki egész bosszúságát.
39 Megemlékezett arról, hogy nem egyebek testnél, olyanok, mint az elszálló s vissza nem térő lehelet.
40 Hányszor lázongtak ellene a pusztában, haragra ingerelték őt a sivatagban!
41 Újra meg újra kísértették Istent, és fellázadtak Izrael Szentje ellen.
42 Nem emlékeztek meg kezéről, arról a napról, amelyen megváltotta őket a szorongatásból.
43 Véghezvitte jeleit Egyiptomban és csodatetteit Tánisz mezején.
44 Vérré változtatta folyóikat, ihatatlanná tette patakjaikat.
45 Legyet bocsátott rájuk és emésztette őket, és békát, hogy romlást hozzon rájuk.
46 Odaadta termésüket a vándorsáskáknak, és munkájuk gyümölcsét a szöcskéknek.
47 Szőlőiket megverte jéggel, szederfáikat dérrel.
48 Odavetette állataikat a jégesőnek, jószágukat a tűznek.
49 Rájuk bocsátotta haragjának tüzét, bosszúját, haragját, szorongatását, gonosz angyalok csapását.
50 Szabad utat engedett haragjának, nem kímélte meg lelküket a haláltól, dögvésszel vetett véget életüknek.
51 Megölte Egyiptom földjének minden elsőszülöttjét, erejük zsengéjét Kám sátraiban.
52 Mint juhokat kihozta népét, mint nyájat vezette a pusztában.
53 Biztonságban vezette őket, nem féltek, de ellenségeiket tenger borította el.
54 Elvitte őket a szent helyre, a hegyre, amelyet jobbja szerzett.
55 Kiűzte előlük a nemzeteket, mérőzsinórjával nekik osztotta ki az országot, és letelepítette sátraikban Izrael törzseit.
56 Mégis megkísértették és bosszantották a fölséges Istent, és nem tartották meg rendeléseit.
57 Elpártoltak és hűtlenek lettek, akárcsak atyáik, visszavágtak, mint az álnok íj.
58 Haragították őt a magaslatokon, féltékenységre ingerelték faragott bálványaikkal.
59 Meghallotta ezt Isten, haragra lobbant és messze eltaszította Izraelt.
60 Elvetette silói hajlékát, sátrát, ahol az emberek közt lakott.
61 Fogságra adta erejét, és ékességét az ellenség kezére.
62 Kardélre vetette népét, és haragra gyúlt öröksége ellen.
63 Ifjaikat tűz emésztette meg, szűzeiket senki sem jegyezte el.
64 Papjaik kard által estek el, özvegyeiket senki sem siratta.
65 Felébredt ekkor az Úr, mint az alvó, mint a hős, aki mámoros a bortól.
66 Visszaverte ellenségeit, örök gyalázatot hozott rájuk.
67 Ám József sátrát elvetette, Efraim törzsét nem választotta ki,
68 hanem kiválasztotta Júda törzsét, Sion hegyét, amelyben kedvét lelte.
69 Felépítette szentélyét, mint az égboltot, mint a földet, amelyet örökre megszilárdított.
70 Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, elhozta őt a juhnyájaktól,
71 elhozta őt a szoptatós juhok mögül, hogy legeltesse Jákob népét, s örökségét, Izraelt.
72 Ő tiszta lélekkel legeltette, bölcs kézzel vezette őket.