A zsoltárok könyve 55

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól.	1 In finem, pro populo qui a sanctis longe factus est. David in tituli inscriptionem, cum tenuerunt eum Allophyli in Geth.
2 Hallgasd meg, Isten, könyörgésemet, ne rejtőzz el esdeklésem elől;	2 Miserere mei, Deus, quoniam conculcavit me homo ; tota die impugnans, tribulavit me.
3 Figyelj rám és hallgass meg engem. Elcsüggedtem küzdelmemben, meggyötört	3 Conculcaverunt me inimici mei tota die, quoniam multi bellantes adversum me.
4 az ellenség kiáltozása, a bűnösök szorongatása. Hiszen veszedelmet zúdítanak rám, haragjukban ellenségeskednek velem.	4 Ab altitudine diei timebo : ego vero in te sperabo.
5 Szívem remeg bennem, halálos félelem szállt meg engem.	5 In Deo laudabo sermones meos ; in Deo speravi : non timebo quid faciat mihi caro.
6 Elfogott a reszketés és a félelem, és sötétség borított el engem.	6 Tota die verba mea execrabantur ; adversum me omnes cogitationes eorum in malum.
7 Így szóltam: »Bár szárnyam volna, mint a galambnak, hogy elszállhatnék s megpihenhetnék!	7 Inhabitabunt, et abscondent ; ipsi calcaneum meum observabunt. Sicut sustinuerunt animam meam,
8 Bizony messzire menekülnék, s a pusztában ütném fel lakóhelyemet!	8 pro nihilo salvos facies illos ; in ira populos confringes.
9 Ott várnám azt, aki megszabadít a szélvésztől és a vihartól.«	9 Deus, vitam meam annuntiavi tibi ; posuisti lacrimas meas in conspectu tuo, sicut et in promissione tua :
10 Sújts le, Uram! Zavard össze nyelvüket, mert gonoszságot és viszályt látok a városban.	10 tunc convertentur inimici mei retrorsum. In quacumque die invocavero te, ecce cognovi quoniam Deus meus es.
11 Éjjel-nappal körüljárnak falain,	11 In Deo laudabo verbum ; in Domino laudabo sermonem. In Deo speravi : non timebo quid faciat mihi homo.
12 Benne pedig jogtalanság, nyomorúság és álnokság, és utcáin nem szűnik meg a csalás és a rászedés.	12 In me sunt, Deus, vota tua, quæ reddam, laudationes tibi :
13 Mert ha ellenségem szórna rám átkokat, azt elviselném könnyedén; És ha gyűlölőm sértegetne, előle talán elrejtőznék.	13 quoniam eripuisti animam meam de morte, et pedes meos de lapsu, ut placeam coram Deo in lumine viventium.
14 Hanem te teszed, aki velem egyet akartál, jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál,
15 aki velem együtt etted az édes étkeket: akivel együtt jártunk az Isten házába.
16 Érje el az ilyeneket a halál, elevenen szálljanak az alvilágba, mert gonoszság lakik hajlékukban és szívükben.
17 Én azonban Istenhez kiáltok, s az Úr megszabadít engem.
18 Este, reggel, délben panaszkodom, sóhajtok, s ő meghallja szavamat.
19 Békességben megszabadítja lelkemet azoktól, akik rámtámadnak.
20 Isten, aki öröktől fogva létezik, meghallgat és megalázza őket, mert az ilyenek meg nem változnak, nem félik Istent.
21 Társaira emelte kezét, szövetségét meggyalázta.
22 Ajkai a vajnál lágyabbak, de szíve háborúsággal teli. Szavai simábbak az olajnál, ugyanakkor azonban kivont kardok.
23 Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad; Nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.
24 Isten, te letaszítod őket a pusztulás vermébe. A vérengző és álnok emberek életük felét sem érik el; Ezért bízom én, Uram, tebenned!