A zsoltárok könyve 45

¹ A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Kóré fiaitól. Maszkíl. Szerelmes ének.

² Szívem ünnepi szózattól árad, a királynak zengem dalomat. Nyelvem, mint a gyorsíró vesszeje.

³ Ékesebb vagy az emberek fiainál, kedvesség ömlik el ajkadon, azért áldott meg téged örökre az Isten.

⁴ Kösd fel derekadra kardodat, te hős, dicsőségedet és ékességedet.

⁵ Kelj útra ékességedben és haladj diadallal a hűségért, a szelídségért és az igazságért. Csodákra tanítson jobb kezed:

⁶ hegyes nyilaid népeket terítenek le eléd a király ellenségeinek szívébe hatolnak.

⁷ Királyi trónod, Isten, örökké áll, kormánypálcád az igazság pálcája.

⁸ Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával, társaid felett.

⁹ Mirha, áloé és kasszia árad ruháidból, elefántcsont-palotákból hárfa gyönyörködtet.

¹⁰ Királyleányok vannak díszes udvarodban; jobbodon a királyné áll, Ofír aranyától ékesen.

¹¹ Halljad, leányom, figyelj, hajtsd ide füledet, feledd el népedet és atyád házát.

¹² Íme, a király kívánja szépségedet. Hiszen ő a te urad, hódolj előtte.

¹³ Ajándékkal esdik majd tekintetedet Tírusz leányai, s valamennyien a nép gazdagjai.

¹⁴ Belül csupa szépség a király leánya, kívül arannyal átszőtt ruha takarja.

¹⁵ Hímzett öltözetben vezetik a királyhoz, szűz társnői követik, hozzád vezetik őket.

¹⁶ Örvendezve, ujjongással bevezetik őket, bevonulnak a király házába.

¹⁷ Atyáid helyébe fiaid születnek, az egész világ fejedelmeivé teszed őket.

¹⁸ Megemlékezem nevedről mindenkor, nemzedékről-nemzedékre, s dicsérni fognak érte a népek mindenkor és örökkön örökké.